Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 3. [r.]

164 szemben az egyesület által elvállalt kockázat 50.000, vagy 100.000 pengőre rúgjon. A kockázatoknak ez az egalitása (kiegyenlítettsége) éppen egyike azoknak a vonásoknak, amelyben a szóbanlevő b. e.-ek biztosítási tevékenysége eltér a biztosító vállalatok üzemétől és ami főként indokolja az egyesületeknek a biztosító vállalatoktól eltérő könnyedebb szabályok alá vonását. Hiszen ha ez a különbség nem állana fenn egyfelől az egyesületek, másfelől a vállalatok között, úgy az egyesületeket egyszerűen a vállalatokra irányadó jogszabályok alá lehetne, sőt kellene minden vonatkozásban helyezni. Amiből viszont következik, hogy míg — a fentebb jelzett végleges megoldásig — meghagyjuk-e a b. e.-ek működését, az érintett alapvető különbséghez ragaszkodnunk kell. Nem szükséges hangsúlyozni, de talán nem is felesleges kiemelni azt, hogy a kockázatoknak imént érintett kiegyenlítettsége korántsem jelenti azt, mintha a b. e. minden egyes tagját terhelő hozzájárulásnak (tagsági díjnak) nagysága szükségképpen egyenlő lenne. Ellenkezőleg: csak ritka eset az, hogy a hozzájárulások egyenlők; rendszerint azok mértéke éppen úgy változik a konkrét veszélyhelyzetnek megfelelően, akár csak a vállalatszerű biztosítás körében. A hozzájárulások egyenlőségére nem lehet következtetést vonni a kölcsönös biztosításnak a német felügyeleti törvényben (25. § 1. bekezdés) kifejezésre hozott, egyébként helyes abból a tételéből, amely szerint a tagok által fizetendő járulékokat és az ő részükre teljesítendő vagyoni szolgáltatásokat egyenlő feltételek fennforgása esetében azonos elvek szerint kell megállapítani. Az egyenlő elbánásnak itt statuált elve az egyesület körében is csupán a társasági jogban is bennegyökerező azt a gondolatot kívánja kifejezni — miként erre Müller—Erzbach rámutat (i. m. 180. és 735. lap) — hogy a jogok szerzésének és a kötelezettséggel való megterhelésnek előfeltételei tárgyi szempontból figyelembe jövő eltérések hiányában nem lehetnek különbözők az egyes tagokra nézve. Pozitív vonatkozásban és praktikus szempontból legfontosabb következménye ennek az, hogy a biztosítási általános feltételeknek későbbi kedvezőbb rendelkezéseire nemcsak az új tagok, hanem a régiek is igényt tarthatnak, feltéve természetesen, hogy vállalják a feltételekkel esetleg egybekötött újabb terheket is.17 " Ne felejtsük viszont, hogy a díj biztosításra is áU a közösségi gondolat bennrejlő erejéből kifolyólag az a tétel, hogy egy helyesen vezetett egészsés-es biztosítási szervezet nem tűrhet diszkriminációt a biztosítottak között- v ö Szerző: A biztosítási jog jelentősége a kötelmi jog fejlődésének újabb iránvaí szempontjából, 23. és köv. lap. "