Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 3. [r.]

163 minőségéből azt a következtetést levonni, hogy amennyiben az egyesület rendelkezik a kockázat kiegyenlítéséhez technikailag szükséges taglétszámmal — amire természetszerűleg szükség van, hiszen egyébként nem lehetne szó éppen a biztosítás lényegét tevő, matematikai alapon nyugvó kármegosztásról és kölcsönösségről, — úgy az egyesületnek viszontbiztosításra egyáltalában nincs szüksége. Ezt csak abban az esetben állíthatni, ha valaki a viszontbiztosítás jelentőségét csak a biztosítást kereső fél egyéni érdeke szempontjából téve vizsgálat tárgyává, annak funkcióját csupán abban látja, hogy a biztosított felet felmentse ama kényelmetlenség alól, hogy ő valamely különlegesen magas értékű kockázat biztosítása érdekében úgynevezett együttbiztosításhoz (Mitversicherung) legyen kénytelen folyamodni s ennek megfelelően különböző biztosító vállalatokkal jogviszonyt létesíteni. Tagadhatatlan ugyan, hogy a viszontbiztosításnak elsőrendű feladata az, hogy a biztosítást kereső felet a jelzett helyzet folytán különösen a kárrendezés szempontjából előálló nehézségen átsegítse, miután valóban nem lehet a biztosított féltől azt elvárni, hogy kár esetén egyszerre több vállalattal legyen kénytelen a kár rendezése végett tárgyalásokat folytatni és a viszontbiztosítás ennek a szükségletnek éppen azzal tesz eleget, hogy az ilyen enormisan magas (kiugró) kockázat lebonyolítását is egyetlen biztosító vállalattal bonyolíttatja le a fél irányában, aki ehhez képest a viszontbiztosítóval nemcsak jogviszonyba nem kerül, de sok esetben még azt sem tudja, hogy vannak-e az ő vállalatának viszontbiztosítói, ha igen, kik ezek s hogy az egyes viszontbiztosítók mily részt vállaltak viszontbiztosítás útján a kockázatból. Ha tehát valaki a viszontbiztosítást csupán a biztosított érdekére tekintő ebből a tisztá7i jogi szempontból nézi, úgy valóban könnyen juthat arra a konklúzióra, hogy arra a biztosító egyesülettel kapcsolatban nincs szükség, miután náluk nem forog fenn éppen az az ok, amely a kereskedelmi vállalatok formájában működő biztosítót arra kényszeríti, hogy sokszor áldozat árán is igénybe vegye más biztosítónak, mint viszontbiztosítónak a szolgálatát, hogy éppen ezen az úton tartsa meg magánál legnagyobb üzletfeleit. A b. e.-ek ebbeli tevékenységének ugyanis éppen az a fő jellemzője, hogy náluk az átlagkockázatot meghaladó enormis kockázatok nem igen fordulhatnak elő, miután nem lehetséges az, hogy ha például a tag halálesetre szóló életbiztosításával kapcsolatban az átlagos kockázat 1000 pengőt tesz ki, akkor legyenek egyes tagok, akikkel