Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A mezőgazdasági ipar termékeinek elnevezése a versenyjog szempontjából

158 szolgálhat, hogy az árut ismertté tegye, hogy a figyelmet reá irányítsa, a nélkül, hogy az áru tulajdonságait igyekezne hamis színben, a valóságtól eltérően feltüntetni. Ebből a szemszögből is az a helyzet, hogy a verseny szorosan az árura vonatkozik, tehát alaptételünk érvénye nem csökken a szóbanlévő kiegészítésnek következtében sem. Mármost a helyi vonatkozásnak az áru minőségétől, sőt az előállító személyek ügyességétől, vagyis szintén tárgyias szemponttól független kidomborítása az áru elnevezésében lényegileg szintén ilyen objektív szempontot jelent. Az, ha kitartó reklámmal — esetleg egy-egy területen működő mezőgazdasági ipartelepek tulajdonosainak kollektív reklámjával — sikerül egy-egy mezőgazdasági iparcikk tekintetében a helyi vonatkozást a közönség szemében lényegessé tenni, ilyenkor a közismertség a helyi vonatkozás tekintetében nem egyéb, mint az áru tekintetében a figyelem felkeltése a nélkül, hogy az ilyen reklámnak az áru minőségére kellene célzást tennie a helyi vonatkozásnak közismertté tételére irányuló akció keretében. Az ilyen reklám tehát nincs ellentétben az erkölcsi követelménnyel, amely szerint a gazdasági verseny lényegében nem lehet más, mint az áruk versenye egymással s a személyi jellegű versenycselekmények is csak annyiban megengedettek, amennyiben ennek az objektív követelménynek alája vannak rendelve. Összefoglalva most már a mezőgazdasági ipari termékek elnevezésére vonatkozóan kifejtett tételeinket, a következőket mondhatjuk: A mezőgazdasági iparcikkek elnevezése jogi szempontból elsősorban annyiban jelentős, hogy kifejezésre juttatja-e az árunak mezőgazdasági eredetét. Amennyiben valamely áru elnevezése alkalmas annak a látszatnak keltésére, mintha az áru mezőgazdasági ipar terméke lenne, holott nem az, ilyenkor a tisztességtelen verseny esetével állunk szemben. Ezenfelül azonban beleütközhetik az áru elnevezése a tisztességtelen verseny leküzdésére alkotott jogszabályokba akkor is, ha az áru elnevezése olyan helyre utal, amelyet nem lehet az áru származási helyének tekinteni, vagyis ha a helyre utaló elnevezést olyan értelemben használják, mintha az csupán a minőséget volna hivatva jelezni. A származási hely jogi oltalma tekinetében pedig a mezőgazdasági iparok szempontjából örömmel kell üdvözölni azt a törekvést, amely arra irányul, hogy a származási hely nemzetközi jogi oltalma kiszélesedjék és kiterjedjen olyan árukra is, amelyek a közönség tudatában egy bizonyos helyhez kapcsolódnak. Ehhez a törekvéshez a mezőgazdasági iparok szempontjából annyival könynyebben lehet kapcsolódni, mert főleg olyan helyre utaló elnevezésekről van szó, amelyeknek származási helyet jelző jellege még csak a jövőben fog kialakulni. Amint ugyanis említettük, eddig nem sok olyan mezőgazdasági iparcikk van, amelyre nézve a közönség tudata határozott helyhez kapcsolódik. így a mezőgazdasági iparok szempontjából nincs nagy jelentősége annak a nehézségnek, amelyet az okoz, hogy helyre utaló sok elnevezés, amely eredetileg származási