Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Ifj. dr. Szladits Károly: Az angol jogi Trust-intézmény

132 részére a jogvédelmet biztosította. Dy értelemben a kancellári bíróság (Chancery Curt) vált az Equity bíróságává, mert utóbbi volt hivatva — mégpedig elsősorban a trust-intézménnyel kapcsolatban csupán, később azonban már általánosságban — áthidalni azt az ellentétet, amely a Common Law és az Equity között állt fenn. Miként a trust kialakulásában a formálj ogi és gazdasági (materiális jogi) értelemben vett tulajdon kettősségében bírja alapját, éppen úgy a vagyoni jogoknak ez a dualizmusa (megosztása, kettőssége) az, amely ma is annak jellemzője. Lényegileg ugyanis a mai trust azt foglalja magában, hogy valaki (trustee) valamely bizalmi (fiduciárius) viszonynál fogva másnak (a beneficiáriusnak) vagyonát saját joga alapján mint törvényes tulajdonos (legal owner) jogosult és köteles kezelni; másrészt azonban magát a beneficiáriust is tulajdonjog, nevezetesen a méltányos jogon alapuló tulajdonjog (equitable ownership) illeti meg. Az angol jognak ezt a sajátságos intézményét, amelynek sokoldalúságánál fogva a modern társadalmi és gazdasági élet számtalan negnyilatkozásában van jelentősége, s amely alkalmas jogi szerkezetnek bizonyult arra, hogy segítségével a mai gazdasági élet komoly szükségleteit (vállalatok finanszírozása, részesedésvállalás, idegen vagyon kezelése) lehessen kielégíteni, — tárgyalja ifj. Szladits Károly „Az angol jogi trust-intézmény" cím alatt a közelmúltban megjelent (173 oldalra terjedő) munkájában. A szerző nem elégszik meg a trust-re vonatkozó tételesjogi szabályok ismeretével, amelyet művének második fejezetében a gyakorlat feltárásával mutat be, hanem — mintegy előtanulmányként — az első fejezetben főbb vonásaiban ugyan, de mindig rendkívül élvezetes és plasztikus előadásban megismertet bennünket az intézmény történeti fejlődésével, kapcsolatban néhány alapvető angol vagyonjogi fogalomnak tisztázásával. Miután munkájának harmadik fejezetében Szerző rámutat a trust-nek egynéhány önállósult alakzatára — amelyek közül a kontinentális jogász szempontjából különösen a nagy vállalatoknak a tőkekoncentrációra és monopolisztikus gazdasági helyzet teremtésére irányuló s a tömörülő vállalatok jogi értelemben vett önállóságát megszüntető alakzata, továbbá a részvényekkel egybekötött szavazójog gyakorlására az egységes vállalati irányítás érdekében hivatott s hazai jogunkban sem ismeretlen „voting trust" érdemelnek különleges figyelmet — munkájának jogdogmatikai szempontból legérdekesebb zárófejezetében a trust „jogi természetével" és a kontinentális jogokhoz való viszonyával foglalkozik. Az előbbi vonatkozást illetően behatóan tárgyalja e jogviszonynak harmadik személyre vonatkozó kihatásának problémáját, nevezetesen azt a kérdést, hogy a beneficiárius felléphet-e dologi igény alapján a trustee csődjében utóbbinak hitelezői vagy más harmadik személyek ellen s e kérdés fonalán veti fel és elemzi azt az alapvető szempontot, vájjon kötelmi avagy dologi jogi természetű jogosítvány-e a beneficiárius joga. Helyesen állapítja meg, hogy éppen a tulajdonjognak fentebb érintett kettőssége folytán a trust „kétlaki", hybrid-intézmény, amely középhelyet foglal el a kötelmi és a dologi jogok között s helyesen utal rá arra az eltérésre, amely