Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Ifj. dr. Szladits Károly: Az angol jogi Trust-intézmény

133 egyfelől az angol jogi trust, másfelöl a hazai jogunkban is ismert fidttciárvus jogátruházás között áll fenn. Az utóbbi ugyanis tisztán kötelmi viszonyt léte­sít az átruházó és a bizalmi személy között és így már kiindulásában tér el attól a gondolattól, amelyen az angol trust intézménye felépül. Ami pedig a trustnek a kontinentális jogrendszerekhez való viszonyát illeti, Szerzőnk végkonklúziója szerint az a körülmény, hogy a kontinentális jogok — s így hazai jogunk is — nem ismerik a formai (névleges) és a való­ságos (materiális, gazdasági) tulajdonjogot, hanem csupán a jog által véde­lemben részesített teljes jogi uralmat valamely vagyontárgy felett, vagyis éppen a tulajdonjogot, e jogok szerkezetében általában megnehezíti az angol trust-intczményének átültetését. Csak annyi áll hazai jogunk szempontjából is, hogy van több intézményünk, amelyek a trust egyes alkalmazási módját való­sítják meg. Ilyenek: a kötvénybirtokosok közös képviseletére megválasztott gondnok (60.300/1922. I. M. sz. rendelet) ; a kényszeregyességi eljárás telek­könyvi gondviselője, akinek jogköre abban áll, hogy „a hitelezőket jogosító és kötelező hatállyal a jelzálogjog tekintetében meghatározott rendelkezéseket tehet és a jelzálogjog alapításánál, érvényesítésénél és törlésénél a hitelezők helyett eljárhat (1410/1926. M. E. sz. rendelet 80. $.) ; a biztosítéki jelzálog­jog tekintetében a mindenkori hitelező képviselője (1927 : XXXV. tc. 79. §.) és a hitelt folyósító pénzcsoport érdekeinek védelmére rendelhető megbízott (zálogtartó, trustee) gabonajelzálogjoggal biztosított kölcsön esetében (1930: XXII. tc. 17. §. 2. bekezdés). Szerzőnk, aki „Az angol jog forrásai" című korábbi munkájával is tanú­bizonyságát szolgáltatta nemcsak az angol jog iránt való különleges érdeklődé­sének, de dogmatikai elmélyedésre beállított készségének és képességének is s akit immár hazai jogászaink körében az angol-amerikai magánjog hivatott specialistájának tekinthetünk, eléggé fel nem becsülhető szolgálatot tett hazai jogéletünknek azzal, hogy közvetlen, sőt müvének számos helyén egyenesen le­bilincselő formájú fejtegetéseivel hazai jogéletünk figyelmét újból reáirányí­totta egy olyan jogrendszerre, amely idegenszerűsége folytán idáig jórészt isme­retlen jogászközönségünk előtt annak: ellenére is, hogy — Grosschmid megálla­pítása szerint — főként jogműveltségi vonatkozásban — több van benne Ver­bőczyből, mint mibennünk. Túry Sándor Kornél Hoff György: Szabadalmi jog. Pécs, 1939. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda kiadása. 422 oldal. — A magyar szabadalomjogi iroda­lomnak komoly gazdagodását jelenti Hoff György impozáns kötete, amely nemcsak az élő jogot, hanem a szabadalomjog egész problematikáját és tovább­fejlesztésének kérdését is felöleli. A könyv öt részre oszlik. A bevezető rész a szabadalomjog fejlődését vetíti elénk, igen alapos forrástanulmányok segít­ségével. Különösen érdekes szerzőnek az a felismerése, hogy a francia forra­dalom, amidőn a szabadalomjogot egyik kezével mint üldözendő „privilégiu­mot" eltörölte, másik kezével alig másfél év után — a feltalálónak a találmány feletti tulajdonjogát „a legszentebb tulajdonjognak" nyilvánítja. Hoff György a francia forradalomnak ebből az ellentmondásssal terhes gesztusából eszmél rá a szabadalomjog erkölcsi alapjára és egyben jogi terméssetére. Az erkölcsi alap a szerzői jog; a jogi természet pedig lényegében nem más, mint a tulajdon­jog, a közgazdaságilag indokolt korlátozásokkal. Igen értékes fejtegetésekre

Next

/
Oldalképek
Tartalom