Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Az ipari tulajdonjogok elhelyezése a jog rendszerében

88 séget különösen a szabadalom és a szerzői jog között hangsúlyozva ki abban, hogy amíg a szabadalom és a használati minta kizárólag az ötletet és a gondolatot védi, addig a szerzői jog sohasem védhet „ideát", csak már formába öntött teljes müvet. Mindez igaz is, mégis alant megkíséreljük kimutatni, hogy a talált ipari tulajdonjogok" gyűjtőnév elméletileg és a tudomány szőrőjén át nézve is sokkal több, mint egy egyszerű célszerűségi mesterséges vagy mesterkélt összefogás. Amit még a személyiségi jog talán legkiválóbb kutatója és elismerője: Gierke is még emígy fejez ki: Allén diesem Reehten sind eben neben den allgemeinen Merkmalen der Persönlichtkeitsrechte besondere Merkmale gemeinsam, die in ihrer gewerblichen Natúr wurzeln. „Der Begriff des „gewerblichen Eigentums" aber ist kein „Rechtsbegriíf." (Deutsches Privatrecht I. Band. 856. o.) Ami pedig a tételes jogokat illeti, elég arra rámutatni, hogy az egyes ipari tulajdonjogokat még egy állam jogrendszere sem foglalta, egybe, sőt ellenkezőleg, mindenütt a tételes jog egész területén a legkülönfélébb helyeken, sőt a legkülönfélébb jogok között, (magán-, kereskedelmi, büntető-, köz-, közigazgatási stb.) vannak incidentaliter szétszórva. A személyiségi joggal az új korban, sőt a legutóbbi 50—60 esztendő alatt a magánjog területére egy egészen új fejezet lépett. Ha kutatjuk, hogy a személyiség jog mikép lehetett eleddig szinte üres lap a magánjog oly sok irányában teleírt óriási könyvében, úgy többrendbeli okkal állunk szemben. 1. A római jogban és az annak alapján kifejlődött jogokban a személyiségi jog mintegy benne maradt a személyi jogban, amely élesen megkülönböztetendő az előbbitől. A személyi jog tárgyalta és tárgyalja azokat a feltételeket, amelyek a természetes és jogi személyeket teljes, vagy korlátolt jogú jogalanyokká tehetik. És ebben a jogalanyiságban, amelyet a római és a rája épült jogok inkább a dologi, szerződési, családi és örökségi jogokra való képesség szempontjából nézett és tárgyaltak, önként értetődően, de annál elhanyagoltabban benne volt, illetve benne maradt a teljes személyiségi jogkör is, mint a jog az életre, névre, becsületre, szabad munka választásra stb.-re. Ez az elhanyagoltság még csak növekedett azzal, hogy a római jog ez irányú legnagyobb distinctiója a szabad polgár és a rabszolga között tárgytalanná, elavult történelemmé vált. A szabad polgár jogalanyiságát nem volt érdemes firtatni és taglalni,