Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Az ipari tulajdonjogok elhelyezése a jog rendszerében

87 mait; 4. ízlés- és használati mintáit, amihez még hozzá kell vennünk az alább kifejtendők szerint a teljesen azonos forrásból és azonos körülmények között kifejlődött: 5. szerzői jogot és végül: 6. a csak az 1900. évben létrejött brüsszeli pótegyezmény által hozzájuk sorolt „oltalmat a tisztességtelen verseny ellen". És az a nemzetközi törekvés, amely ezeket a jogokat — a külön úton járó szerzői jog kivételével — államközi szerződésekkel igyekezett minél tágabb körben biztosítani, találta meg reájuk az „ipari tulajdonok", az ipari tulajdonjogok"', a „propriété industrielle" gyűjtőnevet. Lényegileg tehát a gyakorlati nemzetközi jog. A tudomány és az elmélet még ma is idegenül áll ezzel a kategóriával szemben, mint amely nem az ő rendszerében fejlődött ki. Az elmélet rendszere lényegileg még mindig a jogok származása, eredete szerint való kategorizálás alapján áll és nem ismeri el a pusztán célszerűségi szempontból való összefogást. A személyiségi jogból való közös származást elismeri ugyan már az összes ipari tulajdonjogokra nézve, beleértve a szerzői jogot is, de ezen a kereten belül az egyes tárgyalt jogokra nézve olyan eltérő származási feltételeket lát és állapít meg, a személyiségi jogkörből származólag ugyan, de annak olyan különféle megnyilvánulásait látja az egyes ipari tulajdonjogokban, hogy az összefogás nem tűnik előtte természetesnek, hanem csak mesterségesnek, sőt mesterkéltnek. Az elmélet a személyiségi jogok területén a szerint disztingvál és a szerint csoportosít, hogy a személy milyen irányú érvényesülése nyer védelmet, illettve kifejezést az egyes jogokban. A név- és cégjogot a névjogok körébe, a védjegyet a jelekkel való élés (kézjegy, jegy, címer stb.) jogkörébe, az ízlésmintát a szerzői jog körébe, a használati mintát és szabadalmat a találmányi jog körébe, a szerzői jogot a szellemi termékek védelmét szolgáló, teljesen különálló személyiségi jognak és végül az oltalmat a tvt. ellen az ipari tevékenység egyéni jellegéhez való jog legáltalánosabb elismerésének fogja fel és tanítja. Mindegyik alapjául a személy más és más megnyilvánulását állapítja meg, A név és cégjog az ember ama jogos tulajdonsága, hogy a többi embertársaitól megkülönböztethető legyen. A védjegy, mint a kézjegy, jegy, címer, pecsét a megkülönböztetésnek egy különösképen kifejlődött rövidített formája. A szabadalom és a használati minta a gyakorlatilag hasznosítható eredeti és új ötletet, gondolatot védi, a szerzői jog a művészi vagy tudományos formában megjelent elmeművet, míg végül a tvt. az iparos gazdasági tevékenységének az egész területét, amennyiben jellegzetesen egyéni, vagyis a személyiséggel kapcsolatos. A különb-