Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Mai jogalkotásunk nehézségei

83 sága lépjen előtérbe s állami feladattá legyen mindaz, ami az előbb magánvállalkozás feladata volt. 4. Más tényezők is érvényesültek, mint a szervezettség fokozódása s e tényezők felismerése vezet rá minket az új jogalkotás által leküzdendő nehézségek felismeréséhez. Egyik legfőbb tényező a szociális feladatok felismerése s ebből folyólag annak szüksége, hogy a javak megoszlása igazságosabban szabályoztassék. A szociális feladatok megoldása az érdekek szabad játéka körében legkevésbbé lehetséges. Az osztályellentétek megakadályozzák ezt. Egy harmadik, relatíve objektív tényezőnek, az államnak feladata az igazságos megoldás keresztülvitele. Nagy és nehéz feladat. Nemcsak azért, mert ellentétes s a főhatalom elnyeréseért egymással versengő rétegek közt kell az összhangot megteremteni, hanem azért is, mert a kizsákmányolás megakadályozásában a kellő határvonalat megállapítani rendkívüli körültekintést igényel s a kérdést rendező jogszabályoknak új, eddig a jog előtt ismeretlen kategóriákkal kell dolgoznia. 5. Másik tényező a pénzérték kérdése. A szervezettség fokozódását, főleg annak nemzetközi kapcsolatban való érvényesülését s annak legtipikusabb nyilvánulását, a tőkének egyik államból a másikba való áramlását gazdasági vonatkozásban különösen az tette lehetővé, hogy a világháború előtti pénz önértékű volt. A pénz nemzetközi vonatkozásban is szabadon mozgott. Azt bárhol lehetett értékesíteni Devizakorlátozások nem voltak. Mihelyt ez megszűnt, az államnak a maga tekintélyével kellett pótolni azt a tényezőt, amelyet előbb a magánérdek szoTgáltatott akkor, amidőn a pénz értékét a fedezet segélyével megvédte. Az államnak körül kellett fognia a gazdasági életet korlátozó és irányító rendelkezésekkel, keresni a jogszabályokat, melyek polgárainak a szabad gazdálkodás mellett lehetséges, könnyű és sima lebonyolítást biztosítják. Az önértékű pénz, a háború előtti gazdasági életnek egvik fő motora tette lehetővé a gazdasági erőnek nominális tőke formájában való megtakarítását. A pénz önértékűségének visszafejlődése elsősorban a tőkegyűjtés módjait befolyásolta. A gazdasági erőt gyüiteni akaró nem takarékbetétbe, kötvénybe vagy é^tbiztosításba helvezi el pénzét, hanem inagtlant, házat, földet, esetleg ipari vállalatot vásárol. A Pénzintézeti Központ jelenleg Maorvarországon lévő pénzintézeteinek betétá^ománya 1913-ban 3.5 milliárd volt, ma csak 1.5 milliárd. A záloglevél- és kötvényvásárlás szintén erősen visszafejlődött a magánosok részéről. Igazi fogyasztók ezen a piacon csupán azok a kollektív egyéniségek, melyek főleg a társadalombiztosítás feladatát oldják meg. Maga a pénzintézeti hitelszervezet is e ténvek nvomása alatt fokozatosan átalakul. Az összeomlás utáni első években meffinduH a vállalkozási kedv ebben az irányban, ami azóta visszafejlődött. A mai Magyarország területén 1913-ban 599 pénzintézet volt, 1926-ban is 590 intézet működött. Ez a szám azóta rohamosan apadt, úgv hosry