Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Mai jogalkotásunk nehézségei

S2 absztrakt természetének érvényesülése valamikor a germán jog büszkesége volt s ma pedig német jogászok törnek fölötte pálcát. (Dr. Kurt Neiss: Der Wechsel und seine Deckung.) A pénztartozások joga nemcsak a pénzérték állandóságának problémájában talált nehezen megoldható feladatra. A devizaforgalom nemzetközi korlátai folytán nemcsak a nemzetközi viszonylatban, hanem a belföldiek közti külföldi valutára szóló fizetési ügyletek tekintetében is számos új problémát vetett fel. Szabályozásuk kaméleonszerüen változik. A legegyénibb ügyletet, a fizetést is állami ellenőrzés alá helyezi. Áthárítja a magánfelekre annak a kockázatnak a viselését, amelynek elhárítása a pénzértéknek fenntartása által az állam és a jegybank kötelessége. A részvényjog, a szövetkezeti jog körül is állandóan hallunk reformtörekvésekről. Ennek a kodifikál ási láznak csak kis mértékben tényezője az a különben nagyon tiszteletreméltó törekvés, mely a joggal foglalkozók alkotási vágyát ösztökéli, akár új kódexek teremtésére, akár egy-egy új intézmény életrehívására. A törvény- és rendeletalkotás eme áradatának sokkal mélyebben fekvő okai vannak. 3. A mult század gazdasági jogának vezető gondolata a gazdasági erők szabad játéka, az egyén érvényesülésakarásának kihasználása. Párhuzamosan halad ezzel az a törekvés, amely a közjog és a közigazgatási jog tudományában és a politikában az autonómiának iparkodott minél több feladatot juttatni abban a meggyőződésben, hogy ez a legeredményesebb, legsimább és a közönség érdekeit leginkább kielégítő megoldás és amely az állami berendezkedésen kívül a társadalmi és gazdasági berendezkedés vezetőelvévé is a selígovernement-et tette. Az egyéni érdek motorikus erőként való kihasználása nem akadályozta azt, hogy a társadalmi és a gazdasági élet, de az állami szervezet is szélesebb körökre terjedjen ki, hogy a szervezkedés kifejlődése mélyebbre hatoljon és a nemzetközi kapcsolatok intenzívebbé váljanak. Az a technikai haladás, amely a szekér mellé közlekedési eszközül a vasutat, az autót, a repülőgépet állította, az érintkezési módot távíróval, telefonnal, távolbalátással szaporította, könnyítette és egységesítette, mind több és több idegszállal fűzte össze az embereket, ezeket az idegszálakat erősítette és az egyes embert mind szélesebb körben kapcsolta be. Kapcsolatokat létesített olyanok közt, akik azelőtt nem is tudtak egymásról és e kapcsolatokat olyan intenzívekké tette, mint aminő intenzívitásra azelőtt gondolni nem mertünk. Bizonyos magasabbfokú szervezetek, kollektív egyéniségek, nemzetközi szindikátusok, kartellek fejlődtek ki. A szervezettség fokozódása önmagában véve nem követeli meg a jogfejlődésnek új mederbe való terelődését, sem az individualisztikus alap elhagyását, sem azt, hogy a magánérdek által vezetett gazdasági élet helyébe az állam által irányított, ú. n. totalitárius gazdálkodás lépjen, hogy a self-governement elvének elismerését csupán a korporációk és érdekképviseletek útján való irányításnál engedjük érvényesülni, különben pedig az egész vonalon az állam mindenható-