Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 2. [r.]

600 A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja (Folytatás ) Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének németnyelvű kiadása a külföldi irodalomban nagyjelentőségű visszhangra talált, amelynek eddigi eredményeként egy olasz (Annuario di Diritto Comparato e di Studi Legislativi, a szerző megnevezése nélkül), egy svájci (Fehr berni professzor), valamint három német (Wolf Domke berlini ügyvéd, Fiad, a Reichsgericht tanácselnöke és Hedemann berlini professzor) tanulmányairól számolhatunk be. Az elismerő megjegyzésekkel és a frissen tört utak értékelésével teli külföldi megnyilatkozások nyomán fájdalmas felismerni, hogy kishitűek voltunk saját alkotásunk értékelésében és most az erdélyi részek visszacsatolása után látnunk kell, hogy visszájukra fordultak a kódex megvalósítása ellen felhozott érvek. Előbb-utóbb el kell következnie annak a felismerésnek, hogy a magánjogi egységesítés problémájának megoldásához vezető út alig lehet más, minthogy a magánjogi törvénykönyv megalkotását újból napirendre tűzzük. Éppen ezért érdeklődésre tarthat számot a külföldi véleményeknek nemcsak az általánosságban mozgó, hanem — követve a Magánjogi Törvénykönyv rendszerét — a részletekbe menő ismertetése is. A jogi személyek szabályozását Domke mind a felépítésben, mind tartalmilag a Bgb.-vel állítja párhuzamba, Hedemann pedig a jogi személyek körüli legújabb harcokra utalással azt emeli ki, hogy bár a szabályozás magánjogi törvénykönyvben nélkülözhetetlen, a közjogi testületek, intézetek stb. a magánjogi szabályozás rendszerét minduntalan áttörik ; ezzel vet számot a javaslat, amikor a 43. §. 2. bekezdésében a közjogi jogi személyeket felsorolja, a 48. §-ban pedig a külön törvények eltérő szabályozásával már eleve számot vet. A személyiség jogának szabályozásában Fehr a svájci hatást ismeri fel, csupán a halál utáni védelem tekintetében téve egy, csak a fordítást érintő megjegyzést. Fiad tüzetesen ismerteti a német jog szempontjából új rendelkezéseket és a svájci Zgb. megfelelő rendelkezéseivel való összehasonlítása is a magyar szöveg javára üt ki. Megállapítja, hogy a magyar javaslat egyenesen és határozottan megtett egy a német irodalomban erősen vitatott lépést és elismerte az általános személyiségi jogot, amely a Bgb.ben érintett részlet vonatkozásokon túl is védelemben részesül. Ha elvileg ezzel a kiépítéssel szemben lehet is aggodalmakat táplálni, a magyar megoldás kiváló és sok jót ígér. A német irodalomban képviselt az az álláspont, hogy a személyiséget nem lehet jogként felfogni, hanem az a személy elválaszthatatlan sajátsága, lényegileg csak annak a megállapítását jelenti, hogy a Bgb. személyiségi jogot nem ismer, de nem azt, mintha a személyiség jogát elméletileg nem lehetne megalapozni. Azt a súlyosabb ellenvetést viszont, hogy a személyiségi jog kiterjeszkedő gyakorlása más személyekre korlátozóan fog hatni, a belátó és méltányos bírói gyakorlat könnyen megerőtlenítheti.