Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja. 1. [r.]

529 T A N U L M Á N YOK A Magánjogi Törvénykönyv külföldi visszhangja I. Cajal, a spanyolok nagy természettudósa egyik magyar nyelven is megjelent művében nagy dicsérettel emlékezik meg a magyar tudósoknak arról az erényéről, hogy anyanyelvük elszigeteltségének következményeivel leszámolva, nem sajnálják energiájuk nem csekély részét feláldozni a világnyelvek elsajátítására, aminek következtében tudományos eredményeiket könnyebben tudják az emberiség közkincsévé tenni, mint más, számbelileg talán nagyobb népek olyan tudósai, akik ezt az erényt nem gyakorolják. A jogtudomány körében azonban a helyzet nem egészen így alakul. A jogász külföldi nyelvismeretét a külföldi tételes jog és tudomány eredményeinek megismerésére használva fel, rendszerint arra törekszik, hogy hazája jogát fejlessze tovább és elsősorban ebben a körben értékesíti azt is, amit külföldi eredmények kritikája vagy azok továbbfejlesztése útján ér el. Ha a kritika vagy a jogászi tanok továbbfejlesztése bár magyar szerző tollából, de külföldi nyelven jelenik meg, a külföld a művet is, szerzőjét is hajlandó a sajátjának vallani. Hogy ne élő jogtudósokra hivatkozzam, elég lesz talán Plósz Sándor Klagerechtjét, Schwarcz Gusztáv célvagyonelméletét és Somló Bódog általános jogtanát említenem, amelyek a német irodalmi apparátus elemeivé váltak és a rájuk hivatkozó sok-sok német író közül aligha gondol egy is arra, hogy magyar író szellemének termékéből merít. Míg tehát a természettudományok anyagának nemzetközi jellege a kutatók körében hangsúlyozza a nemzeti hovatartozandóságot és teszi az egyes érdemét nemzeti érdemmé, addig a jogtudományban a matéria nemzeti jellege éppen az azzal foglalkozók nemzeti hovatartozandóságát homályosítja el. A jogtudománynak azt az anyagát, ahol a nemzeti géniusz hasonló elmosódása nem fenyeget, éppen a tételes jog fejlesztésének eredményei : a törvénykönyvek alkotják. A tudománynak ezekben megrögzített eredményei vitathatatlanul a szülőhazájuk jogászi szellemének kincsei maradnak a külföld szemében is. Ezért jelentett egy hatalmas, kinyilatkoztatásszerű beszámolót a magyar jogászi szellem félévszázados fejlődési útjáról Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének németnyelvű kiadása, amely nagyjelentőségű tett a közrebocsátása óta eltelt rövid egy esztendő alatt is meghozta a maga felbecsülhetetlen gyümölcseit abban a visszhangban, amelyet a külföldi jogirodalomban keltett. Ez a visszhang telve van elismerő megjegyzésekkel és a frissen tört utak értékelésével. 34