Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 11. szám - A Ppé. (1912: LIV. t.-c.) köréből - Sommás visszahelyezés egy templomi székbe

34. oldal. Jogesetek Tára 10. szám. G. A. alperes időközben nagykorú lett és nem lett meghallgatva arra nézve, hogy előzően a gyám által az ő nevében tett perbeli nyilatkozatokat jóváhagyja-e, avagy külön védelmet kiván előterjeszteni, amely utóbbi esetben, a szükséghez képest, a további eljárást megfelelően kell tovább folytatni. A feloldás folytán a felülvizsgálati eljárás költségeinek csak mennyiségét kellett megállapítani, viselésének kérdése a feloldás folytán hozott ujabb határozatban döntendő el. (S. E. 204. §. utótétele). 1914. december hó 15. 51. Az 1804. éTi XVI. t.-c. 89. §-a értelmében felek öröklési igényeiket az elévülési határidőn belül a tör vén j rendea ntján érvényesíthetik, ha a tárgyaláson ezen igényeik érvényesítése körül mulasztást is követtele el. 1914. G. 218/3. A kolozsvári kir. iiélötábla mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: Minthogy a peres kérdés az összes pertársakra nézve csak egységesen dönthető el, a felülvizsgálati kérelem a S. E. 139. és 191. §§-ai értelmében az összes alperesek részéről beadottnak volt tekintendő. A kir. Ítélőtábla azonban a felülvizsgálati kérelmet elutasította, mert azt az alább kifejtett okokból alaposnak nem találta. A felperesek jogelőde és ennek atyja között létrejött adásvételre vonatkozó okirat alaki és tartalmi valóságát felperesek tagadták, az alaki valódiság bizonyítása a S. E. 77. §-ának rendelkezése szerint tehát az arra hivatkozó alpereseket terhelte s csak ha ez sikerre vezetett volna, hárult volna a felperesekre annak a bizonyításnak a terhe, hogy az okirat tartalma nem való. A felebbezési bíróság megállapítása szerint azonban ez a bizonyítás az alpereseknek nem sikerült s így nem alapos az a panasz, hogy a felpereseknek kellett volna bizonyítani, hogy az okirat nem valódi s mert ezt nem tették, ez okirat valódinak fogadandó el s bizonyítékul szolgál. Minthogy pedig alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a felebbezési bíróság azon ténymegállapítását, hogy felperesek jogelődének a pertárgya ingatlanból történt kielégittetése, illetve ennek lemondása bizonyítva nem lett, más megengedett módon meg nem támadták, az a körülmény pedig, hogy az alperesi álláspont mellett szól az is, hogy a felperesi jogelőd és utódai is a pertárgya ingatlanból semmit sem használtak, a felebbezési bíróság által a S. E. 64. §-ának megfelelően mérlegelve lett, mely mérlegelés felülvizsgálat alá nem vonható, e tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak elfogadni kellett. Ennek alapján pedig felperesek keresetükkel el nem utasíthatók, mivel nem lett bizonyítva, hogy a telekkönyvi állapottal ellentétben az anyagi jogállás szerint őket a nevükön álló jutalék meg nem illetné. Nincs alapja ennélfogva az ítélet feloldása iránti kérelemnek sem, mert nem lévén bizonyítva, hogy néhai I. L. ingatlanait még életében gyermekei között felosztotta s hogy a felosztás folytán a peres ingatlan bizonyos részei a felperesek jogelődének I. O.-nak osztályrészébe jutottak, aki azután azokat atyjának eladta, nem lehet szó arról sem, hogy I. O. a pertárgya ingatlanból örökrészét egy izben már megkapta s ennélfogva most már csakis az örökhagyó által vétel utján tőle visszaszerzett jutalékokból követelhetne örökrészt, melynek megállapítása szükséges lenne. De elesik ennélfogva az a további panasz is, hogy a vitatott — de nem bizonyított — osztályt felperesek meg nem támadhatják azon az alapon, hogy a hagyatéki eljárás során sikerült a telekkönyvbe jutniok. A megállapított tényállás szerint ez az osztály bizonyítva nem lévén, felperesek a hagyatéki eljárás rendén törvényes öröklés jogcímén az ingatlan tulajdonjogát a tekvi bekebelezéssel megszerezhették. Ha az alperesek által vitatott tényállás bizonyítható lett volna, a lefolytatott hagyatéki eljárás, illetve az annak során történt örökösi nyilatkozatok azon tények érvényesítésének útjában nem állanának, mert az 1894. évi XVI. t.-c. 89. §-a értelmében felek öröklési igényeiket az elévülési határidőn belül a törvény rendes utján érvényesíthetik, ha a tárgyaláson ezen igényeik érvényesítése körül mulasztást is követtek el, a felebbezési biróság álláspontja tehát ennyiben téves, de ennek e fentebb kifejtettek szerint a megállapított tényállás mellett jelentősége nincsen. Felperesek telekkönyvi tulajdonjoga tehát nemcsak alakilag áll finn, hanem a tényállás szerint az az anyagi jogállásnak is megfelel s minthogy ily körülmények között felperesek mint társtulajdonosok a vagyonközösség megszüntetését követelni jogosítva vannak, ez iránti keresetökkel el nem utasíthatók, hanem az alperesi felülvizsgálati kérelem volt elutasítandó. 1914. december hó 15. JOGESETEK a aaarosvásárhelvi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. RoTatrezetö: dr. Stefáni Károly kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 52. Közvetlen jogviszony takarékbetéti ügyletből csak a letevő és letéteményes között keletkezik, amiből az is következik, hogy a takarékpénztár a betevő és harmadik személyek közt létező jogviszonynak vizsgálatára sem kötelezve, sem jogosítva nincs. 1914. G. 347/3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési biróság által megállapított és támadás hiányában az 1893: XVIII. t.-c. 197. §a értelmében irányadó tényállás szerint a szóbanforgó betéti könyv a felperes jogelőde, az 1912. évi december hó 17-én elhalt D. E. nevére volt kiállítva, akinek kinyilvánított akaratát utasítása folytán a betéti könyv utolsó előtti lapjára bevezettetett, hogy a betevő kizárólag magának tartja fenn a tőke és kamat felvételének jogát, halála után azonban a betétet és kamatait a szavatosként perbehivott egyházak egymás közt egyenlő arányban felvehetik, ha pedig a könyvecskével valaki más jelentkeznék, arról azt kell feltenni,, hogy azt lopta és ebben az esetben alperes tartsa vissza a könyvet. Nem vitás, hogy D. E. halála előtt a birtokában volt betéti könyvnek megőrzését D. M.-re bizta, aki midőn D. E. halála után a temetési költségre szükséges összeg felvétele végett a betéti könyvvel B. V. községi bíróval együtt alperesnél megjelent, alperes pénzkiszolgáltatása nélkül nevezettől a betéti könyvet elvette és azután a betétet a már nevezett egyházaknak kiadta,, takarékpénztárti betéti könyv letéti jegynek természetével bír és a takarékpénztár fizetési kötelezettsége a közte és a betevő között létrejött letéti szerződésben (depositum irregulárie) alapszik^ Közvetlen jogviszony tehát takarékbetéti ügyletből csak a letevő és letéteményes között keletkezik, amiből az is következik, hogy a takarékpénztár a betevő és harmadik személyek közt létező jogviszonynak vizsgálatára sem kötelezve, sem jogosítva nincs. A szóbanforgó esetben ennélfogva, midőn néhai D. E. akként intézkedett, hogy halála után a betét egyenlő arányban a már emiitett egyházaknak adassék ki, amennyiben az illető egyházak a betéti könyv mint igazolási papir birtokában lettek volna, alperes annak vizsgálata nélkül, hogy néhai D. E.-nek rendelkezése érvényes-e vagy sem, a betétet az egyháznak kiszolgáltatni nemcsak jogosult, de kötelezve lett volna és felperes igényével csakis az egyházakkal szemben léphetett volna fel sikerrel. Midőn azonban a megállapított tényállás szerint a betéti könyv az egyházak birtokába nem került és ennek dacára alperes a betétet nevezettek részére kiszolgáltatta, ezzel a rendes kereskedői gondosságot elmulasztotta és ebből folyólag az arra nem jogosultak kezéhez történt kifizetésért a felelősséget viselni tartozik. Minthogy pedig a felebbezési biróság által vonatkozóan helyesen kifejtettek szerint a betéti könyvbe vezetett és néhai D. E. részéről az egyházak javára tett egyoldalú rendelkezés a törvényes alakszerűségek hiányában érvénnyel nem bír, tekintve, hogy a perbehivott egyházaknak perben állása folytán a perbehivó alperes és a perbehivottak közötti viszonyban (1881. LIX. t.-c. 9. §-a) ennek az Ítéletnek a perbehivottakra is kihatása van és igy nincs akadálya annak, hogy a rendelkezésnek anyagjogi érvényessége vagy érvénytelensége e helyen elbiráltassék és a nem vitás tényállás szerint jogerős átadó végzéssel a betéthez a kereseti összeg erejéig a tulajdonjog öröklés címén felperest illeti meg, a felebbezési bíróságnak alperest marasztaló ítélete anyagjogilag helyes. 1914. dec. 1. Nvomatott Gombos Ferenc .Lyceurji*-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deák Ferenc-u. 12.