Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 11. szám - A Ppé. (1912: LIV. t.-c.) köréből - Sommás visszahelyezés egy templomi székbe

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet »z Erdély részi Jogi Közlöny 11. számához. Kolozsvár, 1915. március 14. JOGESETEK a kolozsvári kfr. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatrezető : dr. Szitás Jenő kir. járásbiróségi albiró. 50. I. A törvényes öröklésnek több leszármazó, öröklésénél alapvető szabálya az egyenlő részesedés. Ha tehát az örökhagy ó valamelyik les*ármazójának annak öröksége fejében még: életiben előre kiadott valamit, az egyenlő osztály elve a többi leszármazó rovására indokolatlanul meí lenne Sértve, Esa az előre megadományozottnak örökrészébe az adomány betafandé nem volna. II. Az Optkv. 793. §-a rendelkezéséből folyik, ho?y mindegyik örökös örökrészébe be.számit:indó az, amit a szülők életében a törvényben emiitett célokra előre kapott, amely beszámítás helyesen csak ugy lesz eszközölhető, hogy ha a hagyatékul maradt vagyonértékhez az előre kapott értékek hozzá adatnak és az egyes osztályrészekből levonatnak, következően megállapítandó els3 sorban a hagyatéki javak ' rtékének és az előre kapott értékeknek összeadásával az az összérték, m lyből az egyes osztályrészek kiszámitandók, azután pedig az ekként kiszámított osztályrészekből levonandó az egyes örökösök által előre nyert érték. 1914. G. 255/2. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint. polgári felülviz-gálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét feloldja. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletét anyagi s eljárási jogszabályok megsértése miatt a felperes és G. M. alperes támadták meg. A S. E. 191. §-a alapján alkalmazandó 139. §-a értelmében az ítélet a többi alperes által is megtámadottnak tekintendő. A felperesi felülvizsgálati kérelemre tekintettel első sorban kiemelendőnek találta a kir. ítélőtábla, hogy a felperes, mint a G. Gy. örökhagyó egyik leszármazó örököse (unoka) az örököstársakat azért vonta perbe, hogy öröklési jogát ismerjék el és tűrjék, hogy a nevezettnek hagyatéka az alperesekével egyenlő arányban törvényes öröklés címén átadassék. Ezzel a keresettel a felperes örökösödési pert (S. E. 1. §. 3. pont 1868 : LIV. t.-c. 37. §-a) tett folyamatba, tévesen állapította meg tehát a felebbezési biróság azt, hogy a kereset tulajdonoskép megállapítási kereset (Ítélet 7. old.) lenne csupán azon az alapon, hogy a felperes vérségi összeköttetése a hagyatéki tárgyaláson sem lett vitatva, hanem csak az, hogy mi tudassék be az örökösök részébe. Az örökösödési perekben pedig a perben álló felek között fennforgó örökösödési jogviszony minden irányban* elbírálandó s az örökösödési jogból származó összes jogok és kötelezettségek megállapitandók és szabályozandók. E részben az igényt érvényesítő felek perbeli állása sem képezhet akadályt. Alaptalanul vitatja tehát felülvizsgálati kérelmében a felperes azt, hogy az általa előre kapott érték betudásának kérdése e perben helyet ne foghatna, miután az sem kereset, sem viszonkeresetnek nem tárgya. A törvényes öröklésnek több leszáimazó, öröklésénél alapvető szabálya az egyenlő részesedés. Ha tehát az örökhagyó valamelyik leszármazójának annak öröksége fejében még életében előre kiadott valamit, az egyenlő osztály elve a többi leszármazó rovására indokolatlanul meg lenne sértve, ha az előre megadományozottnak örökrészébe az adomány betudandó nem volna. Ezek szerint az alperesek az Optkv. 790. §. s az ebben hivatkozott 788. §-a alapján kifogásként is felvethették, hogy a felperes édesanyja bizonyos hozományi tárgyakat kapott örökhagyó életében. De alapos a felperesi panasz abban a tekintetben, hogy a többi örököstárs által előre kapott érték is megállapítandó lett volna, mert a már fenti kiemelt törvényes rendelkezésekből és ezekkel összefüggő jogi elvből, valamint az Optkv. 793. §-a rendelkezéséből folyik, hogy mindegyik örökös örökrészébe beszámítandó az, amit a szülők életében a törvényben emiitett célokra előre kapott, amely beszámítás helyesen csak ugy lesz eszközölhető, hogy ha a hagyatékul maradt vagyonértékhez az előre kapott értékek hozzá adatnak és az egyes osztályrészekből levonatnak, következően megállapítandó első sorban a hagyatéki javak értékének és az előre kapott értékeknek összeadásával az az összérték, melyből az egyes osztályrészek kiszámitandók, azután pedig az ekként kiszámított osztályrészekből levonandó az egyes örökösök által előre nyert érték. A felperes további panasza az, hogy a felebbezési biróság anyagi, helyesen eljárási jogszabályt sértett akkor, a mikor az eskü alatt kihallgatott özv. G. Gy.-né alperes vallomása alapján nem állapította meg tényként azt, hogy a felperes terhére beszámítandó hozományt özv. G. Gy, né is adta. A panasz alapos. A felebbezési biróság ítéletében nem vitás tényként van megállapítva az, hogy a felperesnek előre juttatott ingatlanok a néhai G. G. kizárólagos tulajdonát képezték. Az ilyen kijelentés csak akkor támadható meg sikeresen felülvizsgálati panasszal, ha ezt a tényt a tárgyalási jegyzőkönyv vagy valamely melléklete megcáfolja. Az eskü alatt kihallgatott özv. G. Gy.-né alperes maga sem mondta ugyan vallomásában, melyre a fentiek szerint a felperes mintegy cáfoló adatul rámutatott, hogy a felperes is az előre kapott ingókat s ingatlanokat mindkettőjüktől szerezte volna, hanem csak azt adta elő, hogy miket „kapott," de hogy kitől, a vallomásában e vonatkozásban nincsen határozottan szó, de miután a felebbezési biróság Ítéletében a nevezettnek eskü alatti vallomását nyilván ennek első bekezdésére tekintettel ugy magyarázta, hogy a hozományadás a közös vagyonból adatott: kétség van az iránt, vájjon nem vitás tény lehet e az, hogy a felperesnek hozományul adott ingatlanok valóban csak az örökhagyó tulajdonát képezték ? Az ingókat illetően téves annak a vélelemnek a fölállítása, hogy a szerző a férj igy a nőnek (örökhagyó felesége) elkülönített ingó vagyona nem volt, mert az állandó birói gyakorlat szerint a mindkét szülő életében előre kapott érték, az ellenkező bizonyításáig, mindkét szülőtől származottnak tekintendő s ebben az esetben az egyik szülő utáni örökrészbe csak felerészben lenne beszámítandó, következően az alpereseknek kell bizonyítani azt, hogy a felperes anyjának előre adott ingók kizáróan az örökhagyótól származottak és amennyiben a szóban forgó ingatlanok az örökhagyó s neje közös tulajdonát képezték, azt is, hogy csak az örökhagyó része adomán3'oztatott előre. A felülvizsgálati kérelemmel élő alperes pedig azt panaszolja, hogy a D. A. s M. M. tanuk vallomásaira is tekintettel megállapítandó lett volna, hogy az u.-i 343. sz. tjkvben A. I. 3—5. rsz. alatti ingatlanok nem az örökhagyó, hanem G. M. alperes tulajdonát képezték tkvön kivül, mert ezekkel az örökhagyó ácsmesteri minőségben teljesített munkálatainak ellenértéke fejében neki átadta s azokat használta is. A nevezett tanuk ilyen értelemben tettek is kijelentéseket vallomásukban. Ennek dacára az Ítéletben nem foglaltatik tüzetes indokolás arra nézve, hogy ezeknek a tanuknak a vallomásait c vonatkozásban a felebbezési biróság miért nem fogadta el? Eszerint az indokolási kötelesség (S. E. 64. §.) van megsértve. Ezekből az okokból és abból a hivatalból figyelembe vett körülményből folyóan is fel kellett oldani a felebbezési biróság ítéletét, mert a D. 10. alszámu tárgyalási jegyzőkönyv szerint