Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 10. szám - A Pp. ujitásai a törvényszék előtti felebbezési eljárásában. Befejező közlemény

előirt magatartást. Ezért függ tőle, hogy az elévülés bekövetkezzék-e vagy sem. És mert az elévülés nem a kötelezett magatartását érinti, nincs is magára a jogra hatással s innen van, hogy az igénynek elévülése dacára a jogviszony fennmarad s a teljesítés azért nem tartozatlan fizetés az igény érvényesítésére megszabott idö eltelte után is, mert az elévülés a követelésnek, az igénynek és nem a jognak megszűnése. Mindebből pedig az következik, hogy az u. n. záros határidő nem jogszüntető tény, mert különben az elévülésnél is, máshol is annak kellene lennie. A záros határidő csak tényálladéki elem mindig; tartam, amelyen belül ha valami végbe megy, megszabott joghatás áll be, ha pedig az a valami nem történik, más a joghatás. A záros határidő mint önálló, joghatást kiváltani nem alkalmas tényállást a magánjogban el kell ejteni. Fel kell ismerni egymástól lényegileg elütő voltukat azoknak a jelenségeknek, ! amelyeknél bár közös tényálladéki elem az idő, de valójában mindenütt csak mellékes, másodrangú mozzanat. E jelenségek terminologiailag is elhatárolandók egymástól. így áll a jog nem használás nemcsak az elévüléstől különböztet' ndő meg, hanem a temporale jogtól is, amelynél az idő a jogélet tartamának meghatározója és a facultas elenyészésétöl is. A vázolt szemléletnek gyakorlati jelentősége főként abban van, hogy a törvény útba nem igazító szóhasználata esetében is az elévülést minden más hasonló jelenségtől biztosan elhatárolhatjuk és felismerhetjük; mert ha jogsértés történt, akkor igényről s igy ennek megszűnéséről, tehát elévülésről van szó mindott, ahol a törvénytől megszabott határidőben az igény nem érvényesíttetik; ha pedig nem lehet jogsértésről szó, akkor elévülés sem jöhet szóba, hanem más egyéb jelenség áll előttünk. így pl az optv. 156., 158. §§. esetében nem elévülés forog fenn, nem is jog nem használás, hanem vélelem alapítás, a 967., 982. §§. eseteiben jogkeletkezés meghiúsulása, a 384., 936., 1075., 1367., 2321. §§. 1488. §. jog nem használásról s az alapon jogszünésröl rendelkeznek; az 1487. §-ban csak a köteles rész követelése esik elévülés alá, mig a végrendelet meg nem támadása, az ajándékozás vissza nem húzása stb. facultas elvesztés. Ugyancsak az a csődtörv. 37. §-beli elévülés is, mert nincs jogsértésről szó a hatálytalan jogcselekmény nem jogsértés és nem is lehet jog nem használásról sem szólani, mert nincs kötelezett legalább a hatálytalanítási facultas érvényesítéséig nem int és nem parancsol jogszabály senkinek semmit. A helyes felismerésnek pedig az a követhezménye s ez a gyakorlati jelenség főként, hogy a konkrét esetre azok a szabályok fognak alkalmaztatni, amelyeket a törvény előír és facultas elveszés vagy jogszünés esetén nem fog a bíró az elévülés szabályai között keresgélni. A törvényhozó pedig tisztán látva, már maga fogja a minden jelenségre illő szabályok alkalmazását előirni s nem fog feleslegesen ugy oktatni, hogy a záros határidőkre az elévülés szabályai nem alkalmazandók, meg hogy a záros határidő hivatalból veendő figyelembe, lévén egyfelől minden jogintézményre saját szabályai alkalmazandók, másfelől a tényálladék elemei hivatalból észlelendők minden esetben, ha egyszer az a bíró elé kerül. Nem helyes pl. azt mondani, hogy az elévülés nyugvására vonatkozó szabályok a záros határidőkre nem alkalmazhatók. Ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy egy intézmény szabályai nem alkalmazhatók egy másikra. Annyiban pedig nem igaz, mintha az elévülés nyugvásának szabályai csak az elévülései volnának. Mert e szabályok mint épen az idő számbavételére vonatkozót mindott oltalmazást találnak egyaránt, ahol időről szó van. mert a közös elemre kihatással levő azonos okok azonos okozatot is váltanak ki. Az elévülést félbeszakító okok pedig nem az időre vannak vonatkozással, hanem a tényálladék más elemére s ezért facultas elveszésénél, jog nem használásnál nem lehet szó félbe, helyesebben megszakadásról. De pl. az elbirtoklásnál már van szó'megszakadásról, n.ert a jogelismerés, a joggal egyező magatartás meg az igényérvényesítés mindkét intézménynél egyaránt előfordulhat s amennyiben bekövetkezik, hatásuk is azonos. fl Fp. újításai a íOruénpszÉls előtti feleisbezési eljárásban. Irta: Dr. Bodó Farkas kézdivasárhelyi tanácsvezető biró. (Befejező közlemény). III. A határozatokra nézve: 1. Ujitás, hogy a felebbezési bíróság a pergátló kifogások tekintetében mindig ítélettel határoz, kivéve azt, ha a felebbezési eljárásban támasztott pergátló kifogást elveti, mert ekkor a Pp. 499. §. értelmében végzéssel kell hat rozni. Az 505. §. értelmében, ha az elsőbiróságnak a pergátló kifogást elvető végzése jön elbírálás alá — természetesen a 181. §. utolsó bekezdése értelmében, az ügy érdemében hozott elsöbirósági határozat ellen használt felebbezéssel kapcsolatosan — akkor is, ha a felebbezési bíróság a pergátló kifogásnak helyet ad; Ítélettel határoz. Tehát az elsőbiróság végzését Ítélettel változtassa meg, ami különben helyesebb a réginél azért, mert egyúttal az elsőbiróság ítéletét is hatályon kívül kell helyezni. Az 518. §. értelmében, ha a pergátló kifogásnak helyt adása tárgyában hozott elsöbirósági Ítéletet a felebbezési bíróság megváltoztatja, az ügyet, ha további tárgyalás szükséges, az elsöbirósághoz köteles visszautasítani, tehát a felebbezési bíróság ilyen esetben az ügy érdemében nem tárgyalhat, de ha további tárgyalásra szükség nincsen (pld. ha az elsőbi óság az ügy érdemében is a tárgyalást keresztül vitte s akkor vette észre a pergátló körülményt, vagy a pergátló kifogás akkor lett emelve) akkor a felebbezési bíróság érdemben is határozhat. Ez eddig nem fordulhatott elő, mert a pergátló kifogásnak helyt adása kérdésében is az elsőbiróság végzéssel határozott s annak megváltoztatása esetében az ügy mindig vissza lett adva az elsőbiróságnak az ügy érdemében hozandó haíározat céljából. Uj;tás az is, hogy ha a felebbezési bíróság az eisőbiróságnak pergátló kifogást elvető végzését megváltoztatandónak találja, az érdemben hozott elsöbirósági Ítéletet nem feloldja (S. E. 165. §. 3. p.), hanem hatályon kívül helyezi. (Pp. 505.). 2. Nagyobb ujitás az 502. §-ban foglalt az az intézkedés, hogy a felebbezési bíróság az elsőbiróságnak felobbvitelre való tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánított Ítélete végrehajtását a per folyamata alatt is felfüggesztheti s viszont, ha az elsőbiróság a végrehajthatóságot ki nem mondta, azt a felebbezési bíróság a saját Ítéletének meghozatala előtt is kimondhatja s az elsőbiróság ítéletének azt a részét, amely a szóbeli felebbozősi tárgyaláson kérelemmel megtámadva nem lett, a felebbezési tárgyalás folyamában is végrehajthatónak nyilvánítja. Természetesen ezek Cá&k kérelemre teendők. 3. A Pp. 505. §-a az Ítéletek rendelkezései közé az elsőbiróság Ítéletének hatályon kívül helyezését is felveszi, ami olyan esetben, amikor a felebbezési bíróság a pert megszünteti, kétségtelenül helyesebb rendelkezés a feloldásnál, mert ez a rendelkezés élesen kifejezi azt, hogy dacára, hogy a per érdeme eldöntést nem nyer, az elsőbiróságnak érdemi ítélete végleg félre van téve, mig a feloldás csak ideiglenes félretételt jelent. Itt nem tartom feleslegesnek kitérni arra, hogy a Pp. 505. §-ának második bekezdése nem tartalmaz arra intézkedést, hogy az ott megjelölt esetekben a felebbezési biróság az I. bírósági itelet hatályon kívül helyezésén kívül minő rendelkezést tegyen? S bár a törvény indokolása, hogy „a felsőbiró ugyanúgy jár ei, mint az alsó", — megszabja az irányt, az eljárást | nehezíti a Pp. 505. §. utolsó bekezdés inek az az intézkedése, ! hogy az 1—3. pontban megjelölt hiányok a felebbezési biróság ; előtt történt „jóváhagyással is orvosolhatók" s az indokolásban szintén benne levő az a kitétel, hogy „magától érthető, hogy j az ügyben netalán szükséges eljárást az alsóbiró folytatja." Mert az kétségtelen, hogy ha a hiány a felebbezési biró| ság előtt orvosolva lesz s a felebbezési biróság érdemben hatái rozhat, akkor az elsőbiróság i;élete nem hatályon kívül helyezve, I hanem megváltoztatva és helybenhagyva lesz. Ha pedig a hiány 1 orvosolva lesz, de további eljárás következik s annak folytatáI sára az elsőbiróság lesz utasítva, akkor az elsőbiróság itéleté| nek hatályon kivül helyezése nem felel meg a „hatályon kívül | helyezés* előbb emiitett fogalmának, mert ez tulajdonképen az I elsőbíróság Ítéletének feloldása s az elsőbiróságnak további [ eljárásra utasítása. Tekintettel azonban, hogy a törvény ezt a : rendelkezést rendeli, a bíróságnak igy kell határoznia. Kérdés az is, hogy a „jóváhagyassál orvosolhatás" kifeje! zésnek a gyakorlat milyen értelmet ad. Mert a „jóváhagyás* I azt fejezné ki, hogy a pótlás csupán a törvényes képviselőnek vagy a helytelenül p rbevonatnak tetszésétől függ, hogy azt jóváhagyja-e? s ha nem, akkor az orvoslás nem következik be. Akkor a célszerűség nem ezt hozza magával, mert a pótláshoz való jogot az ellenfélnek is meg kell adni.