Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 10. szám - Széljegyzetek a sajtótörvényhez. (Befejező közlemény.) 2.[r.] Kártérítés

10. szám. Erdély rés/i Jogi Kttglttny Kérdés az is, hogy a íelebbezési biróság az eljárást mikor viszi keresztül s mikor utasítja további eljárásra az elsöbiróságot? Erre nézve azt hiszem leghelyesebb az 1893: XVIII. t.-c. 166. §-ához adott indokolásban kifejezett azt a célt tartani szem flott, hogy a íelebbezési biróság, ha a további eljárást rövidesen keresztül tudja vinni, azt tegye meg. ellenesetben további eljárásra utasítsa az elsöbiróságot. Ezeknek szem előtt tartásával lássuk a Pp. 505. §-ának egyes pontjait. Az L pont esetében, vagyis ha a léinek nem volt perképessége, illetőleg törvényes képviselője mellőzve volt vagy nem igazoltatóit, a 75. §. értelmében, ha a hiány pótolható, annak pótlásara határidőt kell tűzni; ha pedig nem pótolható vagy ha a kitűzött idő alatt nem pótolják, ;>z eljárást Ítélettel meg kell szüntetni. Ha pedig a fél perbeli képességét az eljárás folyamában veszítette el s ügyvéde nem volt, a 466. és 470. §-ok alkalmazásával az eljárás félbeszakítása következik. A hiány pótlása akkor, ha a nem perképes fél felperes, az 505. §. utolsó bekezdése szerint a törvényes képviselőnek fellépésével következik be. Tehát a fellépő felperesnek a törvényes képviselőt l>e kell jelenteni s a biróság annak fellépésére tüz határidőt és ha ez eredménytelenül telt el, akkor az elsőbiróság íteletét hatályon kívül helyezi s a pert megszünteti. Ha azonban a nem perképes fél alperes, az alig történik meg, hogy ily alperes törvényes képviselője felhívására fellépjen. Hisz neki és képviselőjének könnyebb a helyzete, ha nem lépik fel. Nézetem szerint ilyenkor a/ alperes képviselőjének engedett határidő alatt felperesnek is meg kellett engedni azt, hogy ö szabályszerüleg, vagyis törvényes képviselője utján alperest perbevonhassa s igy a törvényes képviselőt fellépésre kényszerítse. Igaz, hogy ezzel ott állunk, hogy a per a íelebbezési biróság előtt a törvényes képviselőnek ujabb védelméhoz képest elől kezdődik, de mégis egy perrel kevesebb lesz s a megelőző költségeket amúgy is felperes köteles viselni és a íelebbezési bíróságnak az előreboesátottak szerint meg vau a joga arra, hogy a további eljárásra az elsöbiróságot utasítsa. Az 505. §. 2. pontja esetében, vagyis ha valamelyik fél helyett harmadik személy meghatalmazás nélkül jár el, a 110. §. rendelkezése szerint kell eljárni. Az 505. §. 3. pontja esetében pedig a 175. §. rendelkezése irányadó. Nézetem szerint azonban itt is — ugy, mint az 1. pontnál — meg kell engadni a félnek, hogy ellenfele szabályszerű perbevonását eszközölje. 4. Újítás a 401. §. utolsóelőtti bekezdésének az a kötelező rendelkezése, hogy az utólagos előadás cimen vagy a bizonyítás felvételre rendelt idő sikertelen letelte miatt a 222., 275., 283., 293. §-ok esetében mellőzött előadásokat vagy bizonyítékokat az ítélet indokolásában a bíróságnak fel kell említeni s nem elég ezek tekintetében az előkészítő iratok és bírósági iratok tartalmára utalni. Ez a rendelkezés az 563. §. 12. pontjával van összefüggésben. 5. A költségre nézve újítást képez az egész Pp. eljárásban az, hogy a p rt befejező határozatban az ügyvéd munkadiját s költségét fele ellenében nem kell megállapítani, hanem ez iránt a Ppé 18. §. értelmében külön eljárásnak van helye. Ez a rendelkezés a bíróságoknak munkatöbbletet s a megállapításnál zavart fog előidézni. Munkatöbbletet azért, mert sok lesz a külön eljárás, zavart pedig azért, mert tekintettel arra, hogy a 425. §. második bekezdése értelmében a megtérítendő költséghez számitandók az ügyvéd kiadása és dija is, a külön elj-rásban való megállapításnak mégis a már megítélt perköltséghez kell alkalmazkodni s amikor abban ügyvédi dijon és költségen kívül más költségek is vannak, nehéz lesz tudni, hogy mennyi volt az ügyvédi dij és költség, különösen akkor, amikor a külön eljárásnál más biró fog eljárni, avagy az elsőbiróságnak a felsőbíróság előtti eljárásban felmerült ügyvédi dijt és költséget kell megállapítani. Gyakran foruulhat elő az az eset, hogy a pernyertes fél reá fizet a perre, mert több ügyvédi dij lesz megállapítva vele szem- I ben az ügyvéde részére, mint amennyit a biróság javára az ellenféllel szemben megítélt, avagy az ügyvéd kevesebbet kap a felétől, mint amennyit az ő munkásságáért fele kap az ellenféltől. Épen ezért nézetem szerint leghelyesebb, ha a bíróságok (ugy az elsők, mint a felsők) a perköltség összegének megállapítását valamelyik iraton pld. az ítélet hozatala előtti jegyzőkönyvön legalább ironnal való feljegyzés mellett részletezik ugy, hogy az később is használható legyen, vagy tán még jobb lenne, legalább a határozat indokolásában kimondani, hogy a megítélt perköltségből mennyi az ügyvédi munkadíj s költség. így legl alább tudva volna az, hogy a megítélt perköltségnek az ügyvédi dij mily részét teszi s amikor az ügyvéd dijának felével szemben való megállapítására kerül a sor, legalább a fé! ügyvédénél lehetne ahoz alkalmazkodni, a másik fél ügyvédenél pedig lehet következtetni. Általában különben legkívánatosabb volna, ha a Ppé 104. I §. értelmében az ügyvédi díjszabásnak miniszteri megállapítása i bekövetkeznék. Ezzel a bíróságokról nagy teher lenne levéve. 6. Fontos újítás a Ppé 18. §-ánnk utolsó bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a fél azt a költséget, amelyben I az ellenfél részére marasztalva lett, ha az ellenfelet a marasz, tálaskor ügyvéd képviseli, ennek az ügyvédnek kezeihez köteles , fizetni. Ez oly lényeges intézkedés, hogy nézetem szerint ezt a ' bíróságoknak az ítélet rendelkező részében ki is kell mondani, hogy erre a fél figyelmeztetve legyen. Mert esetleg a törvény nem tudása miatt sok fél kárt vallhat. Akkor, amikor az ellenfelet az elsőbirósági határozat hozatalakor más s a felsőhiíósági határozatok hozatalakor ismét más 1 és más ügyvéd képviseli, aggálya is lehet a felnek, sőt a biróságok is különböző nézeten lehelnek arra nézve, hogy a költséget melyik ügyvédnek kezéhez kell fizetni. Mig ha az elsőfokú ; biróság kimondja, hogy „a perköltség Nagy Pál ügyved kezéhez ! fizetendő*, a íelebbezési biróság pedig azt, hogy „a felebbezési : költség Kis Gyula ügyvéd kezéhez fizetendő" s végre a felülvizsgálati biróság azt, hogy „a felülvizsgálati költség Pap Elek ügyvéd kezéhez fizetendő", akkor a fél aggálya is el van oszlatva s az ügyvédek közti esetleges vitának is eleje van véve. Kérdés alá jöhetönek tartom például, hogy ha az elsöbiróság a fizetésre kötelezettet a perköltségnek csak egy részében marasztalja s a felebbezési eljárásban a felet, kinek javára a marasztalás történt, más ügyvéd képviseli és a perköltség összegét a felebbezési biróság felemeli — a felemelt perköltség melyik ügyvéd kezéhez fizetendő? Mert az ujabbi .marasztaláskor" nem az az ügyvéd, akinek munkásságáért a perköltség jár. A törvény célja pedig épen ennek . z ügyvédnek biztosítása. Az én néietem az, hogy mindig a határozat hazatalakori ügyvéd számit s nincs kimondva, hogy a jogerőssé vált határozat hozatalakori, tehát a felemelt perköltségrész már az ujabbi ügyvéd kezéhez fizetendő. Azonban az ellenkező nézetet is indokolhatónak tartom, épen a törvény célzatával. 7. Újítás a Tüsz. 150. §-ának az a rendelkezése, hogy a : határozatokban a marasztalási összeg számmal és szóval is | kiírandó. ••••&MMMMMM— 8. Lényeges újítás az, hogy a Pp. 511. §. értelmében a j felebbezési biróság ítéletét a feleknek, illetőleg képviselőiknek j mindig kézbesíteni kell, akkor is, ha az szóbeli tárgyaláson lett i hozva és ott ki lett hirdetve s az 526. §-nak ezzel kapcsolatos ! az az intézkedése, hogy a felülvizsgálati kérelem az ítéletnek kézbesítésétől s nem a kihirdetéstől számítandó határidő alatt adandó be. Ez egy kissé az ügyek menetét lassítja, amennyiben eddig ha a leirás késett is, a leirás után rögtön lehetett *az iratokat a felsőbírósághoz felterjeszteni, ha a kihirdetéstől számitva a 1 határidő lejárt. Ezután a leirás utáni kézbesítés s ettől számított 15 nap bevárása késedelmet okoz, különösen, ha a leíró személyzetben az eddig fennállott hiányokat is fenntartják. Ezen azonban épen e hiányok pótlásával lehet segíteni s az a körülmény, hogy a felek fontos perorvoslatot az írásba foglalt ítélet ismerése alapján adhatnak be — nagy előny, mert eddig valljuk be, nagyon sokszor megesett, hogy az Ítélet a perorvoslati határidő leteltéig nem lett irásba foglalva s a feleknek a felülvizsgálati kérelmet is a szóval és hiányosan kihirdetett indokok alapján kellett beadni. 9. Újítás, de nincs nagyobb jelentősége a Pp. 484. §. értelmében alkalmazandó 404. §. amaz intézkedésének, hogy az irásba foglalt Ítéletek jegyzéke egy heti időre ki lesz függesztve. Ennek csak járásbirósági eljárásban van jelentősége, ahol az ítéletet nem kell kézbesíteni. A felebbezési eljárásban azonban a 408. §. értelmében a kiigazítási kérvény a kézbesítéstől számított 8 nap alatt is beadható lévén — a kifüggesztésnek alig van gyakorlati jelentősége. X Széljegyzetek a sajtótörvényhez. (Befejező közlemény.) II. Kártérítés. Közismert tény, hogy egyes sajtóközlemények magánszemélyeknek, cégeknek, testületeknek igen gyakran okoznak számottevő kárt. Sem írott jogunk, sem a szokásjog az ily kár