Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 9. szám - Széljegyzetek a sajtűtdpyényhez. 1.[r.] A sajtójogi felelősségről

30. oldal. Jogesetek Tára 8. szám. 45. A felek között nem Titásnak tekintendő, hogy a kérdéses követelés a 11753/1915. p. sz. Ítélet szerinti 580 K tőkéből és járulékaiból áll, amelynek az annak erejéig; zálogjoggal terhelt Ingatlanokból való kielégítését II. r. alperes, mint a terhelt ingatlanok tulajdonosa, tűrni tartozik a ptk. 466. §-a szerint arra való tekintet nélkül, hogy az a követelés elsőrendű alperestől behajtható vagy sem. Minthogy pedig az ingatlanok már el vannak árverezve, a tűrési kötelesség az azokat helyettesítő vételárra terjed ki. 1914. G. 398/2. sz. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság: A felebbezési bíróság Ítéletet abban a részében, amely szerint az elsőfokú biróság ítéletének a felperest K. N. alperessel szemben keresetével elutasító és őt perköltség fizetésére kötelező rendelkezését helyben hagyja és felperest a nevezett alperes javára felebbezési költségben is marasztalta, megváltoztatja, kimondja, hogy ez az alperes köteles azt tűrni, hogy a tulajdonát képezett f-i 963. sz. tjkvben foglalt ingatlanok vételárából felperesnek a cs-i kir. törvényszék 11752/1913. polg. sz. Ítélete szerint megítélt 580 K tőkéből és járulékaiból álló követelését sorozzák, végrehajtás terhével kötelező továbbá ez az alperes felperesnek 210 K 80 f. perfelebbezési és felülvizsgálati költségét 8 nap alatt megfizetni. Indokok: A felebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját, amely szerint az I. r. alperessel szemben az itélt dolog kifogása megáll és felperes keresetének érvényesítését akadályozza, a kir. Ítélőtábla helyesként elfogadja, mert a felebbezési biróság ítéletének indokolásában tényállásként megállapított felperes által felülvizsgálati kérelmében sem kifogásolt azonosság mellett kétségtelen lévén, hogy felperes elsőrendű alperes ellen követelését a váltóperben már érvényesítette és azt javára a 11752/1913. p. sz. ítélettel megítélték. Ennek a követelésnek ujabbi elbírálása az anyagjogi szabály szerint helyet nem foghat. Egyéb iránt felperes maga a felülvizsgálati tárgyaláson már azt jelentette ki, hogy a keresetre elsőrendű alperessel szemben szükség nem volt és ezek után már az a körülmény az ügy érdeme szempontjából súllyal nem birhat, hogy felperes a sorrendi tárgyaláson felmerült kifogás folytán annak szükségét látta, hogy perrel lépjen fel és hogy alperesek nem sikerült védekezéssel állottak elő. Ezekből az okokból az elsőrendű alperes nevében érvényesített és a felülvizsgálati tárgyaláson a fenti kijelentés után is fenntartott felülvizsgálati kérelem sikerrel nem járhat. Ellenben másodrendű alperessel szemben az itélt dolog kifogása nem áll meg, mert ezt az alperest amaz emiitett perben nem marasztalták, de erre az alperesre nézve az elsőfokú biróság ítéletének a felebbezési biróság által magáévá tett másik indokolása sem fogadható el, mert itt már nem ugyanazon követelés ujabbi érvényesítéséről, hanem arról van szó, hogy ezért a követelésért másodrendű alperes, mint jelzálog tulajdonos, mint dologi adós felelős. A követelés fennállása és az ellene emelt kifogás sikertelensége tárgyában az elsőfokú biróság Ítéletének indokolásában foglalt, a felebbezési biróság által elfogadott és meg nem támadott tényállás az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében e helyütt is irányadó lévén. A már emiitett azonosság folytán a felek között nem vitásnak tekintendő, hogy a kérdéses követelés a 11752/1913. p. sz. ítélet szerinti 580 K tőkéből és járulékaiból áll, amelynek az annak erejéig zálogjoggal terhelt ingatlanokból való kielégítését 11. r. alperes, mint a terhelt ingatlanok tulajdonosa tűrni tartozik a ptk. 460. §-a szerint arra való tekintet nélkül, hogy az a követelés elsőrendű alperestől behajtható vagy sem. Minthogy pedig az ingatlanok már el vannak árverezve, a tűrési kötelesség az azokat helyettesítő vételárra terjed ki. Ezekhez képest a felebbezési biróság, amidőn az elsőfokú biróság Ítéletét felperes keresetével másodrendű alperessel szemben is elutasította, az anyagjogi szabályt helytelenül alkalmazta, az emiatt felperes által érvényesített felülvizsgálati kérelem alapos, miért is a felebbezési biróság ítéletének II. r. alperesre vonatkozó részében való megváltoztatásával ezt az alperest a kifejtettek szerint tűrésre kötelezni kellett. Azonban csak arra vonatkozóan, hogy a felperesi követelést sorozzák, mert a kielégítés valóságos megtörténte attól függ, hogy felperest megelőző jelzálogos hitelezők nincsenek. Ily döntés folytán másodrendű alperes a felperes per, felebbezési és felülvizsgálati költségéből reá eső részért felelőé és pedig személyesen, tehát bármely vagyonával, e döntés következménye továbbá az is, hogy az egyébként perorvoslattal nem élt elsőrendű alperesnek felperes csak aránylagos költséget fizetni tartozik. 1515. évi január hó 19. napján. 46. A kir. ítélőtábla jogi álláspontjából tehát \ :tO évnél régebbi zavartalan birtoklás csak abban az esetben és attól az idő ponttól kezdve állapítható meg a 30 éves elbirtoklást jogilag eredményezőnek, vagyis jóhiszemünek, ha és amikor az elbirtoklásra támaszkodó tulajdonostársa vele közös társaknak jutaléka:a vonatkozólag a zavartalan hosszas birtokláson kitat még valamely különös oly okot is állíthat, amely alapul szolgálhatott neki arra, hogy annálfogva az ingatlanból társai jutalékát is a magáénak u tehát jóhiszeműen a magáé gyanánt birtokoltnak tartsa. 1914. G. 369/3. sz. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálat: biróság: A felebbezési biróság ítéletét feloldja. Indokok; A bemellékelt telekkvi kivonatok tanúságaként azok az ingatlanok, amelyekre nézve felperesek a közösség megszüntetéséért keresetükkel fölléptek, a bejegyzett társtulajdonosoknak, s peres feleknek meghatározott részarányában kitüntetett közös tulajdonául vannak folvéve. A felebbezési biróság az L és IV—VII. rendű alpereseknek az első bírósági Ítélet I.-el jelzett részében felsorolt ingatlanokra vonatkozólag kizárólagos tulajdonát az elbirtoklásra szükséges 30 évnél hosszabb birtoklásuk és ebben való jóhiszeműségük alapján megállapította. A telekkönyvi tulajdonos-társak közt azonban a birtoklásnak jó vagy rosszhiszeműsége kérdésére döntő befolyással birnak a mellett még más körülmények is, s azokat a felebbezési biróság egyáltalán nem vizsgálta meg s e részben a tényállást meg nem állapította. A tulajdonos-társak között fennforgó tulajdonközösség viszonyában ugyanis elbirtoklás utján megszerzettnek állított kizárólagos tulajdon megállapithatására nézve nem lehet a birtoklásnak jóhiszeműségét annak vizsgálata nélkül eldönteni, hogy az elbirtoklásra támaszkodóknak valamely külön és miféle okuk volt a közös tulajdonként telekkönyvezett ingatlanokban társaik jutalékát is a magukének tartaniok és tehát a sajátjuk gyanánt való kizárólagos birtoklás tekintetében jóhiszemüeknek lenniük. Mert az emiitett külön oknak igazolása és megállapithatása nélkül a telekkönyvben kitüntetett társtulajdonosi viszony magában is megdönti a jóhiszeműségnek az optkv. 326. §-ában megszabott azt a feltételét, hogy a birtokban levő a dolgot valószínű okokból a magáénak tarthassa, midőn a telekkönyvi bejegyzésből is ellenkezőleg tulajdonos-társi viszonyról kell meggyőződve lennie s amidőn az elbirtoklást érvényesítőnek ugy, miként az ellenfélnek az ingatlanhoz való igénye s annak terjedelme egyaránt a telekkönyvi bejegyzésben foglalt arányrészek és egyformán hatályos jogcímek szerint szabatosan meg van határozva s mindezekről mindenik részesnek már a közösség viszonyánál fogva is tudomással kellett bírnia. A kir. ítélőtábla jogi álláspontjából tehát a 30 évnél régebbi zavartalan birtoklás csak abban az esetben és attól az időponttól állapitható meg a 30 éves elbirtoklást jogilag eredményezőnek, vagyis jóhiszemünek, ha és amikor az elbirtoklásra támaszkodó tulajdonostárs a vele közös társaknak jutalékára vonatkozólag a zavartalan hosszas birtokláson kivül még valamely különös oly okot is állithat, amely alapul szolgálhatott neki arra, hogy annáifogva az ingatlanból társai jutalékát is a magáénak s tehát jóhiszeműen a magáé gyanánt birtokoltnak tartsa. A felebbezési biróság továbbá a felpereseknek az elsőbirósági eljárás során tett s a felebbezési tárgyaláson ismételten megállapított azzal az ellenvetésével sem foglalkozott, mely szerint a V, J.-né R. M. ingatlan jutaléka az alperesi részről való beleegyezés mellett volt a nevezettnek hagyatéka gyanánt megállapítva és a telekkönyvben is a nevezett örökhagyó utáni örökösökre 1905. évben átírva. Minthogy pedig a megállapítás igénylő ténykörülményekből az anyagjogi szabályok szerint következtetendő jó- vagy rosszhiszeműség, mint felülvizsgálat körébe tartozó jogkérdés felett a fentebb vázoltak szerint hiányos tényállás mellett a felülvizsgálati biróság az ügy érdemében ezúttal nem határozhatott, egyéb immár megvizsgálást nem igénylő felülvizsgálati panaszoknak bővebb méltatása feleslegessé vált s az 1893: XVIII. t.-c. 204. §. második és következő bekezdése értelmében kellett a rendelkező részben foglalt határozattal ez ügyet elintézni. Az ügyvédi munkadíj és megállapítása az 1868 : LIV. t/e; 252. §-án alapszik. — 1914. évi december hó 10. Nyomatott Gombos Ferenc ,Lyceuro"-könyvnyomdában, Kolosavárt, Deák Ferenc-u, 12,