Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 9. szám - Széljegyzetek a sajtűtdpyényhez. 1.[r.] A sajtójogi felelősségről

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny ». számához. Kolozsvár, 1915. február 38. JOGESETEK • kolozsvári klr. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. járásbirósáji albiró. 52. Igazolást kérő felperes által az igazolási kérésben felhozott azon körülmény, hogy a felek képviselői abban egyeztek meg, hogy ha valamelyik fél a tárgyaláson való megjelenésben akadályozva fiesz, ngy a másik fél az ügyet szünetelőbe fogja helyezni, valósága esetén a felperes mulasztásának vétlenségét megállapítja. 1914. H. 20/2. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság: Az elsobiróság végzését az 1893. évi XVIII. t.-c. 214. s illetve az 1881. évi LIX. t.-c. 58. §-a alapján feloldja. Indokok: Igazolást kérő felperes által az igazolási kérésben felhozott azon körülmény, hogy felek képviselői abban egyeztek meg, hogy ha valamelyik fél a tárgyaláson való megjelenésben akadályozva lesz, ugy a másik fél az ügyet szünetelőbe fogja helyezni, valósága esetén a felperes mulasztásának vétlenségét megállapítja, minthogy azonban ezen körülménynek valóságát az elsobiróság meg nem állapította s ennek megállapítása, illetve ezen körülmény tisztázása nélkül az igazolás kérdésében alaposan dönteni nem lehet, az elsobiróság végzését fel kellett oldani. 1914. december hó 31. 53. Közeli rokonok között és a hitelezők kijátszása céljából kötött vagyonátruházás is az átruházó hitelezője, mint végrehajtatdval szemben, esak akkor hatálytalan s ennek részéről csak akkor támadható meg, ha ezáltal a kielégítési alap végrehajtató elől elvonatott. 1914. G. 311/3. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság : Az elsobiróság ítéletét feloldja. Indokok: Közeli rokonok között és a hitelezők kijátszása céljából kötött vagyonátruházás is az átruházó hitelezője, mint végrehajtatóval szemben, csak akkor hatálytalan s ennek részéről csak akkor támadható meg, ha ezáltal a kielégítési alap végrehajtató elől elvonatott; minthogy azonban erre vonatkozólag a felebbezési bíróság ítélete tényállást nem tartalmaz s minthogy a végrehajtási jegyzőkönyv másolatából sem tűnik ki, hogy annak 1. és 2. tétele alatt minő ingóságok foglaltattak le s hogy ezekből avagy a végrehajtást szenvedő egyéb vagyonából a végrehajtató követelése kielégítést nyerhet-e vagy nem ; ezért a S. E. 204. §-a értelmében a felebbezési bíróság ítéletét feloldani és a rendelkező részben jelzett irányban a felebbezési bíróságot további eljárásra utasítani kellett. 1914. december hó 23. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Stefáni Károlt/ kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. 54. A felebbezési bíróságnak az az anyagjogi döntése, mely szerint az I. r. alperes védekezését elfogadva, megállapította, hogy a fölhívott szerződés a végrehajtást szenvedő kereskedelmi üzletének a felperesre való átruházását tárgyazza és ebből folyóan felperes is az 1908 : LYII. t.-c.-ben irt jogszabály értelmében, az I. r. alperesnek üzleti alkalmazotti fizetés elmén járó követeléseért felelős, azért nem helyes, mert a faklhasználásl jognak eladása, ha kereskedelmi ügyletnek Is minősül, egymagában véve még az egész fatermelésl üzletnek átruházásával nem feltétlenül ugyanazonos. 1914. G. 210/3. sz. ,-i marosvásárhelyi kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság: A kir. ítélőtábla a felebbezési biróság ítéletét feloldja. Indokok: A felebbezési biróság által megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a valódinak beigazolt és a foglalást megelőzően már 1913. évi április hó 8-án létesült adásvételi szerződés szerint a végrehajtást szenvedő cé^et megillető fakihasználási jogot a felperes tulajdonjogilag megszerezte. A íelebbezési bíróságnak az az anyagjogi döntése, mely szerint az I. r. alperes védekezését elfogadva, megállapította, hogy a fölhívott szerződés a végrehajtást szenvedő kereskedelmi üzletének a felperesre való átruházását tárgyazza és ebből folyóan felperes is az 1908 : LVII. t.-c-ben irt jogszabály értelmében, az í. r. alperesnek üzleti alkalmazotti fizetés cimén járó követeléseért felelős, azért nem helyes, mert a kihasználási jognak eladása, ha kereskedelmi ügyletnek is minősül, egymagában véve még az egész fakitermelési üzletnek átruházásával nem feltétlenül ugyanazonos. A per anyaga szerint a végrehajtást szenvedő nem csak felperessel, hanem D. & Comp. céggel is eladási ügyleteket kötött, sőt utóbbi cég az ő ügylete alapján ugyancsak a végrehajtási jegyzőkönyv 1. és 3. tétele alatti ingóknak egész állagára tulajdoni igényt is érvényesített. Ily ellentétes peradatok mellett tisztázandó, hogy a jelzett ügyleteknek mi volt a tárgya és terjedelme, szembeállítandó ezzel, hogy a végrehajtást szenvedőnek M.-en folytatott fakitermelési üzlete mire terjedt ki, ezt az üzletet mint fakitermelési és fafeldolgozási vállalatot ki folytatja ? Csakis a tisztázandó ténybeli adatok nyomán vonható helyesen jogi következtetés arra, vájjon a felperes ügylete az üzletátvétel, illetőleg üzletátruházás jogi kellékeit kimeriti-e i A felperes anyagjogi íelelőssége a volt alkalmazottak fizetési követeléseiért csak ily alapon állapitható meg. Az I. r. alperes védekezése szempontjából, mely szerint a adásvételi ügylet a felhívott végrehajtást szenvedő hitelezői irányában egyúttal a kielégítési alapot rosszhiszeműen elvonja, a fentiekkel kapcsolatosan külön tárgyalandó az a kérdés, vájjon felperes rosszhiszeműsége megállapítható-e vagy sem ? Ugyanis D. & Comp. cég ugyanazokra az ingókra vonatkozóan 1913. évi július hó 9-én indított igénypert s abban a perben az 1913. Sp. II. 1219/3. szám alatt kelt jogerős Ítélet az ugyana^onos végrehajtási jegyzőkönyv 1. és 3. tételéből a fenyőfákat a birói zár alól feloldotta. Ebben a perben részben ugyanazokról az ingókról is van szó. Ez a nyilvánvaló ellentét tisztázva egyáltalában nincsen, de nem képezte mérlegelés és elbírálás tárgyát különösen abból a szempontból, vájjon felperes ügyletkötése nem alapul-e rosszhiszemen, hogy t. i. a végrehajtást szenvedő volt tartozásai elől a kielégítési alapot elvonja. Az I. r. alperes részéről felperes terhére vitatott rosszhiszeműségnek helyes és teljes megállapítása szempontjából tehát tisztázandó, hogy a különböző szerződéseknek mi volt a tárgya, az 1913. Sp. II. 1219/3. számú Ítéletben eladás tárgyaként megállapított puhafa készlete vájjon azonos lehet-e a lábon álló erdőnek fenyőfaállagával; a P. J. tanú vallomásában is emiitett többszöri átruházása a fakihasználási jognak és a fizetéseit megszüntető L. A. és társa cégnek ugyancsak többszöri ügyletkötése a most igénylőként fellépő cég rosszhiszeműségére mely ténybeli adatok nyomán birnak befolyással. A fentebb jelzett két irányban a tényállásnak tüzetes és szabatos megállapítása nélkül az elbírálandó jogkérdés e helyütt döntés tárgyává nem lévén tehető, a felebbezési biróság ítéletére az 1893 : XVIII. t.-c. 204. §-ának második bekezdését kellett alkalmazni. — 1914, szeptember hó 9.