Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 9. szám - Széljegyzetek a sajtűtdpyényhez. 1.[r.] A sajtójogi felelősségről

40. oidal. Erdélyrészi Jogi Közlöny Í). szám. 124. g-hoz: A második bekezdés felesleges. Az abban foglalt rendelkezés önként értetődő, A házastársi beleegyezésnek közokiratba való foglalása csak költségszaporitást okoz. Helyesebb lenne csak az alakszerű okirati formát előirni. 126. g-hoz: Az utolsó bekezdés az első mondatba belefoglalható lenne. Ez a rövidségért kívánatos. A második bekezdés nem alakszerűségre vonatkozván, önálló szakasszá való átalakítása kívánatos. 128. §-hoz: Nincs kifejezve, hogy az örökbefogadási szerződés a birói megerősítés keltével, avagy jogeiőre emelkedésével lép hatályba. Az utóbbi világos kifejezése kívánatosnak mutatkozik. Hasonlókép, a 126. §. harmadik mondatára tekintettel, kívánatos az is, hogy a második bekezdésben az fejeztessék ki, hogy a feleket a szerződés már az aláírással köti. 129. g-hoz: A „szerződő felek valamelyike" kifejezés nem magyaros. Helyesebb „valamelyik szerződő fél" vagy „egyik szerződő fel". Ez több helyen is előfordul. Mindenütt helyesbítendő lenne. 131. g-hoz: E §. csak kimondja azt az elvet, hogy a szerződés semmis vagy megtámadható lehet, de nem utal azokra az esetekre, melyek a semmiséget vagy a megtámadhatóságot eredményezik. Egyébként olyan eseteket, melyek az örökbefogadási szerződés semmisségét vonnák mayuk után, a Tervezet nem ismer. A Tervezetben csak megtámadhatóságot maguk után vonó esetek vannak. 134. g-hoz: Az első bekezdés elegendő. A többi felesleges, mert más szavakkal ugyanazt foglalja magában, amit az első s mert a 123. §. első mondatának okszerű, önként értetődő folyományai. 135. g-hoz: Az utolsó bekezdés „asszony" kifejezése helyett megfelelőbb lenne „férjes, elvált vagy özvegy nő" kifejezés, mert asszony az is, ki férjétől elválasztván, férje nevét nem viselheti. Szükséges annak kimondása, hogy az örökbefogadott a szerződésben nyilatkozni tartozik aziránt, hogy a saját családnevét viselni óhajtja-e, mert különben ezt tenni nem jogosult. Ez a névhez fűződő érdekek kívánalma. 136. g-hoz: Az „örökbefogadás alapján" helyett megfelelőbb és világosabb a „törvényes öröklés cimén" kifejezés. Ugyanezen §-ba belefoglalandó lenne a Főelőadmány LXVIII. sz. elvi kérdésének megoldása, mely szerint az örökbefogadót a fiskust megelőző öröklési jog illesse. 137. g-hoz: Az első mondatból az „egyszersmind" szó törlendő, mert felesleges. A második mondat pedig a 138. §-ba volna belefoglalandó. 141. g-hoz: A Főelőadmány LX1X. sz. elvi kérdésének megoldása szerint e §. módosítandó lenne. 145. g-hoz: A második mondat a következőleg lenne szövegezendő : „Az örökbefogadó vagy az örökbefogadott halála után a felbontás iránt kereset nem indítható". Nincs ugyanis perjogi alapja annak, hogy a peres felek valamelyikének a per rendén történt elhalálozása a felbontás akadályául szolgáljon. Az utolsó bekezdés módosítandó volna a LXX. sz. elvi kérdés megoldásának megfelően olykép, hogy az Ítélettel az örökbefogadás csak a perben állottakra és az örökbefogadottnak azon ivadékaira nézve bomlik fel, kik az örökbefogadás után születtek. >C Széljegyzetek a sajtűtdpyényhez. XI. A sajtójogi felelősségről. A sajtójogi felelősségnek általában három förendszere ismeretes. 1. Az anyagi igazságnak látszólag leginkább megfelel a sajtójogi felelősség rendszerének beolvasztása a közönséges anyagi büntetőjog szabályaiba. Ennek a rendszernek kiindulási pontja, hogy bűncselekmény elkövetése e-etében irreleváns az elkövetés eszköze, még akkor is, ha ez a sajtó lenne, amiért is, ha a bűncselekményt sajtó utján követték is el, minden részes büntetőjogi felelősséggel tartozik. A felelősség tehát kollektív. 2. A saitőjogi gondatlanság fogalmán felépülő {német) rendszer alapgondolata szintén az általános büntetőjogi elvekre támaszkodik s lényege az, hogy a sajtótermék szerzői mellett a létrehozásában még közreműködött személyek (szerkesztő, kiadó, nyomdász) is felelősséggel tartoznak, mert a bűnös közleményt ismerték vagy legalább ismerhették. Felelősségük azonban csak a gondatlanságért járó enyhébb felelősség lesz, ha a bűncselekmény elkövetését nem tudatosan, hanem csak a köteles gondosság elmulasztásával mozdítják elő: ellenkező esetben ugy felelnek mint a szerző. 3. Végül a sajtójogi felelősség legiukább elterjedt rendszere az u. n. fokozatos felelősség, amely szintén több felelős személyt (szerző, szerkesztő, kiadó, nyomdász, terjesztő) ismer, de azok közül büntetőjogi felelősségre csak egyet von: azt, aki a felelősségi fokozatban legelöl áll. Ez utóbbin alapult a Rst, amelyben a büntetőjogi felelősséget a 13. és 33. §-ok szabályozták". Ebből a Hst.-böl a St. átvette a sajtó szabadságát illető fontosabb kiváltságokat, bár az általános büntetőjogi felelősség szabályaival ellenkeztek is ; de kiküszöbölte és helyesebbeknek mutatkozó rendelkezésekkel pótolta azokat, amelyek sem a tisztességes sajtó szabadságát nem szolgálták, sem az anyagi igazság követelményeinek, sem az érvényes büntetőjog általános elveinek nem feleltek meg. Átvette különösen (de megrostálva) a sajtójogi felősség rendszerét. Ezt a felelősséget a St. a következőleg szabályozza. A szabályozás különböző a szerint, amint a) általában sajtótermékről és b) időszaki lap közleményeiről van szó. Ad. a. A sajtótermékekért felelős 1. a szerző, ha többen vannak, a szerzőtársak. A szerzővel egyenlően felelős és szerzőként büntetendő az is, aki a sajtóterméket a büntető törvénybe ütköző tartalommal megrendelte, úgyszintén az, aki a sajtótermék büntető törvénybe ütköző tartalmának megírására vagy egyéb megalkotására a szerzőt reábirja (33. §. 2. bek.); 2. másodsorban felelős a kiadó, ha a szerző sajtójogi felelősségre nem vonható, vagy a sajtóterméket a büntető törvénybe ütköző tartalommal egyenesen a kiadó rendelte meg. Az utóbbi esetben a sajtójogi felelősség közvetlenül az első sorban a kiadót terheli (34. §.); 3. harmadsorban a nyomda- vagy más többszörösitő vállalat tulajdonosa lesz felelős, de csak akkor, ha a sajtóterméken sem a szerző, sem a kiadó feltüntetve nincs és ennek folytán ezek sajtójogi felelősségre nem vonhatók (36. §.). Az 1. ponthoz. A szerző fogalmát a St. nem határozza meg. Az 1. § ából azonban megállapítható, hogy szerző az, aki valamely gondolatot, mint a sajátját közli és terjeszti. A gondolatnak, amelyet közöl, nem kell övének lenni: terjesztheti ö más gondolatát is, mint a magáét. Ezenkívül szerzőnek kell tekinteni azt is, aki a közleményt sajtó utján a szerző beleegyezése nélkül közzéteszi. Ilyen esetben maga a szerző nem büntethető. Ha a sajtóközleményt egy másik sajtótermék átveszi, az átvevő szintén szerzőnek tekintendő (37. §). Ha több szerző van, ezek együttesen felelősek. A szerzővel együtt felel, aki a szerzőt a sajtótermék megírására vagy egyébként megalkotására reábirja és aki a szerzőnél a törvénybe ütköző tartalmú sajtóterméket megrendeli. A reábirás és a megrendelés közt az a különbség, hogy mig a reábirásnál a szerző ellenállásának legyőzéséről van szó, addig a megrendelésnél a szerző készsége és megrendelő akarata a megrendelőnek elhatározása folytán összetalálkozik. A megrendelő azonban csak azért felel, amit és a milyen terjedelemben megrendelt. A 2. ponthoz. A kiadó az, aki a sajtóterméken ilyenül meg van nevezve. Ha a kiadó jogi személy vagy társaság, akkor a pénzbüntetés, a bűnügyi költség és a kártérítés a jogi személyt vagy a társaságot terheli, a szabadságvesztés és az előbbiektől be nem hajtható pénzbüntetésért járó szabadságvesztés büntetés azonban azt az egyént, aki a sajtótermék kiadását a jogi személy vagy a társaság nevében elvállalta és foganatba vétette. A 3. ponthoz. A nyomda- vagy más többszörösitő vállalat tulajdonosának felelőssége harmadlagos és csak akkor áll be, ha a sajtóterméken felelős személy (szerző, kiadó) feltüntetve nincs és ha ennek folytán sajtójogi felelősségre más nem vonható (36. §.). Ha a sajtóterméken nincs is a szerző vagy a kiadó megnevezve, de azért ezek valamelyike kitudódott, a nyomda- vagy más többszörösitő vállalat tulajdonosa a felelősségtől szabadul. De azért a tulajdonos a 26. §. szerint minősülő kihágás miatt büntetés alá esik. Ha a nyomda- vagy más többszörösitő vállalat tulajdonosa jogi személy vagy társaság, akkor az alkalmazandó, amit a 2. p. alatt mondottunk. Ad b) Az időszaki lapokban foglaltakért (a hirdetések és nyílttéri közlemények kivételével) a sajtójogi felelősséget a St. a következő módon szabályozza : 1. Első sorban felelős a szerző (35. §.): A részleteket 1. Ad a) alatt. b) Másod sorban felelős a felelős szerkesztő (16. §.), ha a szerző saj:ójogi felelősségre nem vonható, vagy ha a felelős szerkesztő a közlemény büntetőtörvénybe ütköző tartalmának megírására a szerzőt egyenesen utasította (35. §.). A felelős szerkesztő nem tartozik megnevezni az álnevű vagy anonyrn szerzőt; azzal, hogy a szerzőt nem nevezi meg, a felelőssége elsődlegessé válik. c) Harmadsorban felelős az időszaki lap kiadója (16. §.),