Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 9. szám - Észrevételek a polgári törvénykönyv javaslatának (második szövegének) örökbefogadási rendelkezéseire

•rdéljréaii Jogi Kftslffny 39. oldal. 9, »zám. hogy a felek a jegyzőkönyv tartalmára észrevételeiket megtehetik s annak alapján a bíróság a jegyzőkönyv tartalmát esetleg módosítja. (Folytatjuk.) X Észrevételek a polgári törvénykönyv javaslatán^ (második szövegének) örökbefogadási rendelkezéseire. Irta : dr. Szitás Jenő, kir. aljárásbiró. A Főelőadmány az örökbefogadásra vonatkozóan nyolc elvi kérdést (LXIV— LXXI.) tett fel és oldott meg. Mindazt ami ezekben a megoldásokban foglaltatik, ismét vita tárgyává tenni nem kívánom, mert azok nagy körültekintést igényíő, alaposan ;ttgondolt, rendszeres, jogászi munka eredményei. Ehelyett azonban foglalkozni fogok azzal, hogy: I. a már megoldott elvi kérdéseken kivül vannak-e olyanok, melyek még megvitatást igényelnek, II. általánosságban tehetők-e s ha igen, milyen észrevetelek a második szövegre s végül a III. a részletekben (§ ok szerint) változtatásokra, helyesebben módosításokra van-e szükség s ha igen, melyek azok a módosítások. Nézetem szerint még nincsenek kellően tisztába hozva a következő kérdések: 1. feljogosittassék-e az igazságügyminiszter arra, hogy az örökbefogadás bizonyos kellékei alól felmentést adjon, 2. megengedtessék-e annak, kinek örökbefogadott gyermeke van, az, hogy mást is örökbefogadhasson, 3. kivánfcassék-e bírói megerősítés az örökbefogadás szerződéses felbontásához és végül 4. az örökbefogadásnak egyeldalu kérelemre bíróilag (keresettel) leendő felbontása záros határidőhöz köttessék-e ? Ad. 1. A Főelőadmány azzal a kérdéssel, hogy feljogosittassék-e az igazságiigyminiszter arra, hogy az örökbefogadás bizonyos kellékei alól felmentést adjon, csak közvetve foglalkozik és pedig a LXIV. és LXVI. kérdésekre felmerült észrevételeknél. A kérdés nagy gyakorlati hordereje azonban feltétlenül megkívánja, hogy az közvetlenül tárgyalás alá vétessék és önállóan megoldassék. A megoldás pedig, gondolatom szerint, csak tagadó lehet. A javaslat szerint ugyanis az igazságügyminiszteri felmentés három esetben adható: a) tcljeskorunak a nála fiatalabb egyén örökbefogadása esetében a kor ós korkülönbség kelléke alól (120. §.\ b) azon kellék alól, hogy az örökbefogadónak törvényes (nőnek törvénytelen) ivadéka ne legyen (121. §.) és c) az örökbefogadó hahla után azon szabály alól, hogy az örökbefogadott gyermeket az örökbefogadó házastársán kívül más örökbe nem fogadhatja (122. §.). Mindhárom esetet csak egyetlen egy érvvel lehet indokolni. Azzal, hogy előfordulhatnak méltánylást érdemlő kivételes körülmények, melyek csak felmentésadással érvényesíthetők. Más érvet indokul hiába keresünk. Nem találhatunk. Épen ezért bátran felvethetjük a kér dést: szükséges-e az esetleg méltánylandó körülmények miatt az igazságügyminiszternek, tehát lényegileg egy közigazgatási hatóságnak az állampolgárok leglényegesebb magánjogi viszonyait érintő körben diszkrecionális azaz csak a saját belátása által irányitható, korlátokhoz nem kötött jogot adni? Már az első szöveg indokolása (I. köt. 32(J. 1.) kifejezést adott annak, hogy az örökbefogadás nem privilégium, miből folyóan nem szabad azt esetről-esetre adandó beneficiumnak konstruálni. De ettől eltekintve, a felmentési jognak elismerésére akkor esetleg szükség lenne, ha azt a gyakorlati célszerűség kívánná meg. Ez az indok azonban fenn nem forog. A ma érvényben levő jogunk szerint is, mely igazságügyminiszteri rendeletekben lefektetett jogelvek alapján kifejlődött szokásjogban találja kötelező erejét, az örökbefogadás meghatározott kellékekhez van kötve, melye!; alól felmentésnek helye nincs. (Ezeket itt felsorolni talán szükségtelen). Miért kell változtatni ezen, mikor ellene a gyakorlatban panasz nem merült fel s mikor a külföldi jogrendszerek sem ismerik a javaslatban kodifikált, különben is nagyon széleskörű felmentési jogot. Ez okból, nézetem szerint, az kihagyandó lenne, mert különben a kitűzött cél helyett csak az lesz elérve, hogy az örökbefogadás terén a magánjogban feltétlenül megkívánható jogbizonyosságot nélkülözni fogjuk. Ad. Fontos elvi kéidés az is, hogyha valakinek örökbefogadott* gyermeke van, mást is örökb;'fogadhasson-e ? E kérdést a javaslat, az első szöveggel összhangzóan, akkép oldja meg, h<>gy ez a körülmény senkit sem gátol abban, hogy mást is örökbefogadjon. Ugyanez a mai jog álláspontja is. Ellene azonban igen fontos elvi ok szól. A 134. §. szerint az örökbefogadás egyik joghatálya éppen az, hogy „az örökbefogadással az örökbefogadott az örökbefogadó törvényes gyermekének jogállását nyeri". Ha pedig az örökbefogadott gyermek a törvényes gyermekkel ugyanazon jogállású, miért kell" épen az ujabb örökbefogadás szempontjából a kettő között elvileg különbséget tenni. A második szöveg álláspontjával szemben tehát azt kellene kimondani, hogy „nem fogadhat örökbe, akinek törvényes ivadéka vagy örökbefogadott gyermeke van". Ad. 3. A 143. §.' szerint „az örökbefogadás bíróilag megerősített szerződéssel felbontható". Az érdekelt felek egyező akarata dacára is tehát az örökbefogadás felbontásához nirói megerősítés szükséges. Ez a rendelkezés egyezik' az első szöveg 244. §-ával s ellenkezik a mai jogállapottal. Mai jogunk szerint ugyanis a szerződéses felbontás hatósági megerősítésre nem szorul. A kiskorúakat érintő felbontás természetesen ma is kitétel, amennyiben annak gyámhatósági jóváhagyása megkívántatik. (V. ö. 144. §.) Az első szöveg indokolása (I. köt. 333. 1.) szerint „a birói megerősítés biztositéka annak, hogy a szerződés C3ak alapos ok esetén fog felbontatni". Ámde ez elegendő ok a mai jogtól való eltérésre nem lehet. Ugyanis a bíróság csak alaki tekintetekből fogja felülvizsgálhatni a hozzá beterjesztett örökbefogadási szerződést, de sohasem vizsgálhatja azt, hogy a felbontásra alapos ok fennforog-e. Ha a felek a szükséges alakszerűségek megtartása mellett a felbontásban meg fognak egyezni, a bíróság a megerősítést meg nem tagadhatja. Az a körülmény pedig, hogy a felbontási szerződé- a bírósághoz megerősítés végett bemutatandó lesz, egymagában a feleket a felbontás okának alaposabb mérlegelésére serkenteni nem fogja. És akkor mirevaló a birói megerősítés megkivánása V Mellőzni kell tehát azt ezért es azért is, mert indokolatlanul munkaterhét ró a bíróságra. Ad. 4. Az első szöveg (245. §.), megengedve a/, örökbefogadás egyoldalú birói felbontását, a kereset-indítást záros határidőhöz kötötte. A záros határidő gondolatom szerint feltétlenül fenntartandó. Az örökbefogadás ugyanis elsőrendű családjogi kapcsolatot létesít. Már pedig az erkölcsi és társadalmi érdekek egyaránt megkövetelik, hogy a családi jogviszonyok fennállására vonatkozó érdekek sokáig függőben no maradjanak. A családi jogviszonyok sorsának hosszabb ideig kétségben tartása károsan hat vissza a családi életre és veszélyezteti a jogbiztonságot (Első szöv. ind. I. köt. 335. L). Ezért szükséges, hogy a javaslat 145. §-ában irt kereset megindithatása záros határidőhöz köttessék. II. Ezek után áttérve az örökbefogadásra vonatkozóan általánosságba teendő észrevételeimre, magyartalannak tartom a második szöveg „örökbefogadó szerződés" kifejezést. Magyarosabb lenne ez a kifejezés: „örökbefogadási szerződés". Ugyanezt használta az első szöveg is s ellene nem is emeltetett kifogás. A §§. elhelyezése tekintetében leghelyesebb lenne, ha már az örökbefogadás fogalom meghatározása elhagyatik, a fejezetet azzal kezdeni, hogy miként jön létre az örökbefogadás (126. §. első bekezdés), ezt követőleg tárgyalható lenne, hogy ki fogadhat és ki fogadható örökbe (120—126. §§.), amit viszont az örökbefogadás feltétlenségének kimondása (126. §. második mondat), a szerződés érvényességéhez szükséges módozatok (127., 128., 129., 130. §§.) és a joghatályra vonatkozó rendelkezések (134—142. §§.) követhetnének; végül pedig a megtámadásra (131-133. §§.) és a felbontásra (143—147. §§.) vonatkozó intézkedések foglalhatnának helyet. III. A részletekre vonatkozóan a következő észrevételeket bátorkodom tenni: 131. §-hoz: A 23. §-ban foglalt rendelkezésre tekintettel az első szöveg 222. §-a ezen §-ba befoglalandó lenne. Ily módon a H. T. 25. §-ával, mely a papi fogadalmat házassági tiltó akadálynak ismeri el, ez a §. összhangba hozatnék. Felmerülhet a gyakorlatban az a kérdés, hogy ha a nő törvénytelen gyermekét örökbefogadta, (kormányhatósági felmentés nélkül) mást is örökbefogadhat-e? Erre a kérdésre a Tervezetből ellentétes feleletek vezethetők le. Minden félremagyarázás elkerülése végett a tagadó feleletet ebben a §-ban világosan kellene kifejezni. 133. §-hoz: E §. azt tárgyalja, hogy ki nem fogadható örökbe. Tehát a 124. §. után lenne helye. Egyben kihagyandó volna, hogy a „házastársat0 senki sem fogadhatja örökbe, mert ennek kimondása felesleges. 133. g-hoz: Világosan kifejezendő, hogy a korábbi örökbefogadás az ismételt örökbefogadással hatályát veszti, valamint az is, hogy az örökbefogadó éleiében uj örökbefogadásnak csak az előbbinek felbontása után van helye. Ilyen megoldás foglaltatik a Föelöadmánvban is a LXVI. elvi kérdésnél (lg. Jav Tára IV. köt. 653. 1.).