Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 8. szám - Ötödik moratóriumi rendelet. (Befejező közlemény)

28. oldal. A felülvizsgálati eljárási költség viselésére vonatkozó rendelkezés alapját az id. t.-c. 204. §-ában, az ügyvédi dij és költség megállapítására vonatkozó pedig az 1868: LIV. t.-c. 252. §-ában találja. 1914. évi november 3. 50. Azt a kérdést, hogy a nem vitásan emberemlékezet óta temetőhelyül ssoleráló területen mily vallásnak temetkezhetnek, a közigrazgatáei hatóságok az 1876 : XIV. t.-c. 116. S-a, Illetőleg a fennálló egészségügyi, rendőri és helyhatósági szabályzatok érteiméhen bírálják el. 1914. G. 259/4. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla^ mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja, felperesnek tulajdonjogát a marginéni 2. sz. tjkvben A -\- 10. rsz. 5759. hrsz. ingatlanra megállapítja, de egyúttal felperesnek azt a jogát is, hogy az ingatlant temetkezés céljára használja. Egyebekben a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési bíróság részéről megállapított, meg sem támadott tehát, az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében e helyütt is irányadó tényállás szerint, a per tárgya ingatlan már a felperes nevére történt helyszineltetése előtt mostanig temetőhelyül szolgált, a helyszíneléskor az ingatlan, mint temető lett felvéve. A tényállás szerint továbbá felperes az ingatlannak bármiféle polgári hasznát sohasem húzta és a temetőként már helyszínelt, felperes által temetkezési célokra alperesnek átengedett ingatlan, emberemlékezetet meghaladó, tehát 40 éven tuli időn keresztül az alperesi egyház mindenkori lelkészének rendelkezése alatt, egyrészt híveinek temetkezési helyéül szolgált, másrészt a temetőhely fütermését a lelkészek kaszáltatták és használták fel. A per tárgya temetőhely, mint erre a célra szánt terület, eme különleges rendeltetésének tartalma alatt a forgalmon kivül álló dolog jogi természetével bir. következéskép a magánjogi forgalom, vagyis átruházás, esetleg annak tulajdona elbirtoklás tárgya nem lehet. Alperes a felperes nyilván könyvileg igazolt tulajdonjogával szemben elbirtoklás utján szerzett saját tulajdonjogát állította. De minthogy az alperes egyházközség, a politikai község által a részére temetkezési helyül, tehát meghatározott célra át1 engedett ingatlanra nézve, a bármily hosszú használat alapján, még a használat korlátoltára is tekintettel, elbirtoklás utján tulajdonjogot nem szerezhetett. A pervitát eldöntendőleg azt kellett megállapítani és kimondani, hogy a pertárgya ingatlan felperes tulajdona, de azzal korlátozva, hogy az alperes egyházközség azt temetkezési célokra használhatja. Már ebből kifolyóan, de az alábbiakra tekintettel nincs jogszerű alapja felperes által egyúttal az optkv. 366. §-ára fektetett birtokbaadás iránti kereseti kérelmének. Ugyanis a polgári bíróság hatáskörébe tartozó birtokkeresetnek helye akkor van, ha a tulajdonból kifolyólag a tényleges birtoklást a magánjogi viszonylatban álló felek között felperes a maga részére igényli s evégett az optkv. 369. §-a értelmében felperesnek azt kell bizonyítania, hogy alperes magánjogi viszonylatban az ingatlan birtokát tőle jogtalanul elvonta. Felperes azonban a temetőhelynek az alperesi egyház szertartásai értelmében való felhasználást nem kifogásolja, hanem az anyagi jog helytelen alkalmazása miatt intézett felülvizsgálati támadásnak lényege az, hogy bármely vallású községi lakost egyaránt megillető temetkezési szabadság volt volna bíróilag megállapítandó s e szabadság megóvása érdekében kellett — szerinte — ezt a pert megindítania. A perindításnak ily indoka mellett a fentemiitett igény azonban a magánjogi birtokkereset tárgya nem lehet, mert azt a kérdést, hogy a nem vitásan emberemlékezet óta temetőhelyül szolgáló területen mily vallásúak temetkezhetnek, a közigazgatási hatóságok az 1876: XIV. t.-c. 116. §-a, illetőleg a fennálló egészségügyi rendőri és helyhatósági szabályzatok értelmében bírálják el. Magánjogi viszonylat körébe eső birtoksérelem tehát nem forogván fenn, a felebbezési bíróság vonatkozó elutasító jogi döntés n egáll annyival is inkább, mert alperes, ha egyházjogi tekintetben a másvallásuaknak a temetkezést tiltaná is, ezzel magánjogi tekintetben az optkv. 345. §-a értelmében albirtokossá 7. szám. nem vállhat s a közigazgatási hatóságnak áll hatáskörében, hogy a temetkezést a felperesnek tulajdonául bekebelezett ingatlanra esetleg általánossá tehessék. Felperes a tulajdonjog megállapítása iránt támasztott kereseti igénye tekintetében részben pernyertessé vallván, alperes védekezése is részben sikerre vezetvén, a felülvizsgálati biróság az összes perköltséget az 1893: XVIII. t.-c. 110., 168. és 204. §-ai értelmében a peres felek között kölcsönösen megszünteti. 1914. évi december hó 22. 51. A biztosítéki zálogjog jogi természetéből kétségtelen, hogy a nyert biztosíték csak annyiban és oly mérték* ben szűnik meg, amennyiben a hitelező az ennek keretében később felszámított valamely követelésére a biztosítékul szolgáló ingatlan értékéből nyert kielégítést. 3614/1914. polg. szám. A marosvásárhely i királyi Ítélőtábla: A felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: Ahoz, hogy az 1881: LX. t.-c. 191. §-ának 2. bekezdése szerint valamely összeg szerint meg nem határozott követelés fedezetéül a tkvi rts. 65. §-ának 2. bekezdése értelmében bekebelezett legmagasabb összeg által biztositott jelzálogos hitelező ezt a legmagasabb összeget az elárverezett ingatlan vételárának felosztásánál a bekebelezés sorrendjében érvényesíthesse, az 1881: LX. t.-c. 191.§-ának 3. bekezdése és a 197. §. 2. bekezdése értelmében csupán az szükséges, hogy a jelzálogos hitelező a biztosítéki összeg erejéig fennálló követeléseit felszámítsa és azok fennállása ellen sem az adós, sem más hitelezők kifogást ne tegyenek. Ebből és az előbb emiitett zálogjog bejegyzés jogi természetéből következik, hogy e bejegyzés által a hitelezőnek minden oly későbbi követelése is, amely a jelzett bejegyzés alapjául szolgáló okiratban meghatározott keretben jött létre, minden ujabbi bejegyzés nélkül a tkv. rts. felhívott §-a alapján történt bejegyzés rangsorában nyer a bejegyzett legmagasabb összeg erejéig biztosítást; következésképen az ily módon keletkezett későbbi követeléseknek a most emiitett rangsorban való kielégitése nincsen ahoz az előfeltételhez kötve, hogy ezek a már bejegyzett biztosítéki zálogjogra feljegyeztessenek. A 102/1912. tkv. iratok közt íekvő és a tkvi rts. 62. §-ának 3. bekezdése szerint a bejegyzett jog közelebbi meghatározásánál alapul veendő biztosítéki okirat tanusitása szerint az Albina takarék- és hitelintézet javára a zálogjogot 4800 K váltóhitel erejéig a B. S. és neje által az Albinától felveendő mindennemű váltótartozás biztosítására jegyezték be, következésképen az Albina által nevezett adósok ellen felszámított és fennállásuk tekintetében senki által sem kifogásolt 760 K és 1050 K s jár. erejéig fennálló, bár külön jelzálogi bejegyzés által nem biztositott váltóköveteléseknek sorozása ellen a felfolyamodók által emelt kifogás az előbb előadottakra tekintettel, számba vehető alappal nem bir. De nincsen elfogadható alapja felfolyamodók ama érvelésének sem, hogy miután az Albina a 4800 K jelzálogi biztosítékra később 2000 K követelés erejéig végrehajtási jog feljegyzést nyert, habár ezt az adósok ki is fizették, a 4800 K biztosítékot csupán a 2000 koronán felül maradó érték erejéig veheti igénybe, mivel ez utóbbi összeg erejéig a biztosíték megszűnt. A biztosítéki zálogjog jogi természetéből ugyanis kétségtelen, hogy a nyert biztosíték csak annyiban és oly mértékben szűnik meg, amennyiben a hitelező az ennek keretében később felszámított valamely követelésére a biztosítékul szolgáló ingatlan értékéből nyert kielégítést. Ilyen esetnek fennforgása nélkül tehát a hitelező követeléseit a biztosítékul bekebelezett legmagasabb összeg erejéig tetszése szerint számithatván fel, azoknak bármelyikét — arra való tekintet nélkül, hogy fennállanak-e vagy nem —• a felszámításból ki is hagyhatja; következésképen a 760. és 1050 K fennálló váltóköveteléseknek az Albina javára történt sorozása, a különben is más módon kielégítést nyert 2000 K követelés figyelmen kivül hagyásával, a 4800 K biztosítéki összeg erejéig helyesen történt. 1914. decz. 9. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : DEÁK FERESCZ-r. 42. SZÁM. TELEFONSZÁM: 323. Jogesetek Tára