Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 8. szám - Ötödik moratóriumi rendelet. (Befejező közlemény)

JOGESETEK TÁRA AKOLOZS^ ARI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK E;LVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyre §szi Jo£i Közlöny ». számához. Kolozsvár, 1915. február 21. JOGESETEK a marosvásárhelyi lt ir. ítélőtábla gyakorlatéból. Rovatvezető: dr. Stefáni .Károlt/ kin Ítélőtáblai tanácsjegyző. 44. I. A váltótörvény : *0. §-» értelméén a váltára teljesített fizetés- nem tára adható me;, ha visszkereset alatt álló váltókötelezettek varanaü s ha a váltóbirtokos a fizetés eifogadására* többi váltókötelezettek elleni visszkeresetének különbeni elvesztése mellett a váltótörvény szerint kötelezve veit. A váltótörvény értelmében a váltóbirtokos ezt a visszkereseti Jogrot akkoa* veszítené ei, ha a fizetést az elfogadó az óvási határidőben az óvás felvétele előtt ajánlotta fel. Re mindeme előfeltételek oelletí is az emiitett kedvezmény a hitelezőt meg nem illeti, ha őt a fizetés elfogadásában rosszhiszeműség terheli. II. Ez a ro^szhis&emaség akkor forog fenn, ha a hitelezők más alapon nyugvó követeléseiket azért burkolják váltóba, hogy a Xelhívott törvézayszajcasz alapján megtámadhatlanságot bíztoa itsanak, vagy visszkereset cilá kerülő kötelezettekként vagyontalan embereket fogadnak el s ezáltal kijátszik a felhívott törvényszakasz 2-ib bekezdésében * tömeg i részőre b&ztositotí jogokat. 1914. G. 179/3. sz. A maro&:>ásárhé>yi iMr. itMótóMa mint'polgári felülvizsgálati biróság: A kir. ítélőtábla a fellebbezési bíróság Ítéletét feloldja, a felebbezési bíróságot a tényállásnak az indokokban kifejtett irányban leendő szabályszerű megállapítására utasítja. Indokok: A felebbezésí bíróság részéről az elsőfokú bíróság ítéletéből átvett tényállác szerint, az J913. évi július hó 14-én közadóssá vált RL Gy. fizetésképtelenségének tudatában, előbb 1912. évi <<október havában, utóbb 1913. év elején — a csődeljárás kikerütése végett — hitelezőivel egyezségekre léptek, amelyek szerint a most egyidejűleg elbírálás alá kerülő 1914. G. 178., 179., 180. és ISI. sz. ügyekben érdekelt alperesek követelésüknek egy részét elengedték, a minek ellenében ők adósuktól a kiegyezési összegökrőj részletekben lejárandó váltóelfogadmányokat kaptak. A tényállás szerint a szóban forgó váltók harmadik személyeknek — kibocsátó és forgatók — aláírásával! is el voltak látva, az egyezségi hányadokra fedezetül adott váltók egy részének beváltása utján pedig 1913. évi február hó 3-án, április hó 28-án és május hó 3-án, 10-én, 23-án meg 31-én fizetések történtek. A jelzett perek tárgya a közadós pénztári könyvében eszközölt feljegyzésekre való hivatkozással ezekre a váltókra történt fizetéseknek az 1881 : XVII. t.-c. 27. §-ának 2. pontja .alapján való megtámadása. A jogvita elbírálása szempontjából, azaz vájjon az említett fizetések egyáltalában megtámadhatók vagy, hogy a váltókra történt fizetéseket elfogadó alperessel a felhívott törvény 30. §-ának első bekezdésében irt megtámadhatlanságra alappal hivatkozhatnak-e, a felülvizsgálati biróság jogi álláspontja a következő. Midőn a csődeljárás kikerülése végett a hitelezők a később mégis közadóssá vált adósukkal a fentebb jelzett egyezségekre léptek, természetszerű s így kétségtelen, hogy a hitelezők adósuknak különben körlevélileg be is jelentett fizetésképtelenségét ismerték, éppen erre való tekintettel követelésüknek egy részét elengedték és adósuknak fizetési haladékot engedélyeztek. Ennek a fizetésképtelenségnek tudása azonban megtámadási alapul nem szolgálhat, ha az adós minden hitelezőjével kiegyezett s a fizetések határidejének eltolása által a fizetések megszüntetésének állapota megszűnt. Ebben az esetben meg kell vizsgálni azt, hogy ez az állapot később és pedig a megtámadott fizetések teljesítése idejében nem állott-e újra fenn s a fizetések megszüntetéséről a fizetést elfogadó hitelező tudomással birt-e ? Ha az adós nem minden hitelezőjével egyezvén ki, a fizetések megszüntetésének állapota a váltó adásakor fennállott ugy a váltó adása, mint az arra teljesített fizetés — ha a felhívott 30. §-ban megjelölt kizáró ok nem forog fenn — megtámadható. És pedig, ha csak a fizetés is van kifejezetten megtámadva, akkor sem lehet arra hivatkozni, hogy a váltóadás megtámadásának hiányában a váltóra történt fizetés sem hatálytalanítható. xMert a váltóadásával s illetve átvételével a hitelező nem nyer külön kielégítésre alapot és jogosultságot és mert a csődvagyont nem a váltó adása, hanem a fizetés károsítja meg. Ugyanez áll arra az esetre is, ha az adós minden hitelezőjével kiegyezvén, a fizetés megszüntetésének állapota megszűnt s csak később — a megtámadott fizetés előtt — állott újra be. Ha a megtámadásnak jelzett előfeltételei fennforognának, akkor kell vizsgálni a megtámadás ellen a felhívott 30. §-ra alapitott alperesi kifogást. E törvényszakasz értelmében a váltóra teljesített fizetés nem támadható meg, ha visszkereset alatt álló váltókötelezettek vannak s ha a váltóbirtokos a fizetés elfogadására többi váltókötelezettek elleni visszkeresetének különbeni elvesztése mellett a váltótörvény szerint kötelezve volt. A váltótörvény értelmében a váltóbirtokos ezt a visszkereseti jogot akkor veszítené el, ha a fizetést az elfogadó az óvási határidőben az óvás felvétele előtt ajánlotta fel. De mindeme előfeltételek mellett is az említett kedvezmény a hitelezőt meg nem illeti, ha őt a fizetés elfogadásában rosszhiszeműség terheli. Ez a rosszhiszeműség akkor forog fenn, ha a hitelezők más alapon nyugvó követeléseiket azért burkolják váltóba, hogy a felhívott törvényszakasz alapján megtámadhatlanságot biztosítsanak, vagy visszkereset alá kerülő kötelezettekként vagyontalan embereket fogadnak el s ezáltal kijátszák a felhívott "törvényszakasz 2-ik bekezdésében a tömeg részére biztosított jogokat. A kifejtett jogi álláspont mellett meg kell tehát vizsgálni és meg kell állapítani a felebbezési bíróságnak a tényállást arra nézve, vájjon az 1913. elején keresztülvitt kiegyezési eljárás s a későbbi közadóst az előbbi fizetésképtelen állapotából tényleg fizetőképes helyzetbe hozta-e; vagyis, hogy a kiegyezés R. Gy. összes hitelezőivel sikerült-e; a helyreállott fizetőképes állapot a sikerült kiegyezés dacára mégis minek folytán és mikor szűnt meg; arról alperes a fizetés elfogadása alkalmával tudomással birt-e ? Vájjon továbbá alperesek áruköveteléseiket nem rosszhiszeműen burkolták-e és változtatták-e át váltókövetelésekké előző üzleti összeköttetésük szintén ily módozatban bonyolódott-e le; a kiegyezésről kapott váltók tehát mintegy meghosszabbításul szolgáltak-e a már előzően is kapott volt Váltókkal szemben? Az egyenként lejárat összeg és aláírók személye tekintetében közelebbről megjelölendő váltók mily természetű adósságot fedeztek és biztosítottak ? az uj váltók mennyiben és mi által szolgáltak a hitelezőknek nagyobb biztosítékul; kik és mennyire hitelképes egyének szerepeltek az előbbi és a kiegyezési váltókon ? az egyes váltók mikor jártak le, mikor és ki eszközölte a fizetést, óvás lett-e felvéve vagy miért nem ; minden e<*yes beváltott váltón a későbbi közadóson kivül, kik és mily hitelképességű személyek szerepeltek még? A fentiek szerint szükséges tényállás hiányossága okából a felebbezési bíróság ítéletére az 1893: XVIII. t.-c. 204 §-ának második bekezdését kellett alkalmazni. A felperes válaszirata az 1893 : XVIII. t.-c. 194. §-ában rendelt időköz után érkezvén, annak tartalma figyelembe vehető nem volt s igy a nyilván célra nem vezető beadványért az ügyved részére munkadíj és költségmegtérités saját fele irányában sem volt megállapítható. 1914. június hó 9.