Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 8. szám - Ötödik moratóriumi rendelet. (Befejező közlemény)

26. oldal. Jogesetek Tára _____ 7. szdm45. A bérbeadónak a házbér követelése mindaiokra a tömegekre sorozandó, a melyekre vonatkozóan az elsőbbségi Igénybejelentés az 1981: LX. l-e. 111. és 112. §-al értelmében szabályszerű módén megtörténi, sorozandó pedig azokban az arányösszesekben, a melyek a hásbérkövetelés összege és az egyes külön tömegek aránya szerint alakulnak. Sz.: 3545/1914. Polg. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság sorrend-megállapitó végzésének azt a rendelkezését, mely szerint a hitelintézet részvénytársaság által bejelentett elsőbbségi igényt csakis az 1914. V. 705. sz. végrehajtási ügyben elért árverési vételárból sorozta, megváltoztatja és kimondja, hogy a bérbeadónak ez a házbér követelése mindazokra a tömegekre sorozandó, amelyekre vonatkozóan az elsőbségi igénybejelentés az 1881: LX. t.-c. 111. és 112. §-ai értelmében szabályszerű módon megtörtént, sorozandó pedig azokban az arányösszegekben, amelyek a házbér követelés összege és az egyes külön tömegek aránya szerint alakulnak. Ennélfogva utasítja az elsőfokú bíróságot, hogy ennek a végzésnek jogerőre emelkedése után, a fenntirtaknak figyelembe vétele mellett, uj sorrendi tárgyalás alapján ujabb sorrend megállapító végzést hozzon. Indokok: A sorrendmegállapitó végzésnek felfolyamodással megtámadott az a rendelkezése, amely szerint az elsőfokú bíróság az elsőbbségi igényt képező félévi házbérből hátrálékos 1454 kor. 40 fillért, a sorrendi tárgyalás I. 5. tétele alatt, csupán az 1914. V. 705. sz. ügyben befolyt árverési vételárból egészben sorozta, nyilvánvalóan sérelmes azokra a hitelezőkre, akik a fölhívott külön tömegre nézve végrehajtási zálogjogot szereztek és nyilvánvalóan előnyös mindazokra a hitelezőkre nézve, akik oly külön tömegekből nyertek kielégítést, amelyekre vonatkozóan a bérbeadó elsőbbségi jogait az 1881 : LX. t.-c. 111. és 112. §-ai értelmében az árverései: előtt érvényesítette. Az elsőfokú bíróság 1914. V. 705/7. szám alatt kelt végzése szerint husz-rendü külön-külön árverési ügyben elért huszrendü, birói letétileg kezelt árverési vételárakra vonatkozóan, célszerűségi okokból az egyidejüleges sorrendi tárgyalást rendelvén, már ebből fofv, hogy a vételár-felosztás oly módon történjék, hogy a hitelezők egyenlőségi elvének érvény szereztessék, amit az egyidejüleges sorozás lehetővé is tesz. A jogok összeütközését és érdekellentéteket elkerülni minden birói eljárásnak elsőrendű feladata; ámbár tehát a jogvita elbírálására az 1881 : LX. t.-c. 119. §-a közelebbről nem is rendelkezik, az elsőfokú bíróságnak, érdekellentéteket maga után vonó eljárása fenn nem tartható. Semmi akadálya nincs, hogy a fölhívott törvény 190. §* második bekezdésében foglalt rendelkezés, a joghasonlatosságnál fogva alkalmazásba jusson. De nem az elsőbiróságnak téves felfogása értelmében, amely szerint az aránylagos felosztás előfeltétele a zálogos hitelezők teljes kielégítésére szükséges tömeg, hisz ekkor a hitelezőkre közömbös, vájjon a bérbeadó mely tömegből nyer kielégítést; hanem az az előfeltétele, hogy a bérbeadó aránylagos kielégítése eszközölhető-e és erre nézve meg van-e a szükséges fedezet. Amint a bérbeadónak oly tömegből, amelyre igényét a megfelelő módon be nem jelentette, elsőbbségi igénye nincs; ugy azokban az ügyekben, amelyekben elsőbbségi jogait annak idején szabályszerű módon már érvényesítette és a sorrendi tárgyalás előtt azoktól el nem állott, magán a sorrendi tárgyaláson jogaival már nem élhet oly módon, hogy a hitelezők egyenlőségi elvét j sértse és a vele szemben álló személyek igényei között jogösszeütközést és érdekellentétet támasszon. Az elsőbirói végzés fölhívott rendelkezésének megváltozta- j tása mellett tehát, minthogy az a kérdés, hogy a bérbeadó elsőbb- ! ségi igényét mely tömegekre és mily mérvben érvényesítette, ; külön tárgyalás anyagát nem képezte, egyelőre a rendelkező rész j értelmében kellett határozni. Minthogy ezek szerint a sorrendi tárgyalás egészében újból lesz eszközlendő, azoknak a hitelezőknek a felfolyamodása, akik követeléseik nem sorozása miatt panaszolnak, egyelőre tárgytalan. I 1914. évi december hó 9. A jogügylet béltartalmának magyarázatát ugyanis nem az okirat elmezéséből, hanem a Jogi akarat és Jogi nyilatkozatok kifejezéséül használt szövegének értelmezéséből kell megállapítani. 1914. G. 301/3. szám. V :ff ,J A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Felperesnek a nem vitás tényállás mellett az 1893 : XVIII. t.-c. 185. §. a) pontjára fektetett felülvizsgálati támadásai a jogsz. alapot nélkülözik. A Sepsiszentgyörgyön 1913. évi június hó 5-én kelt és engedélynek címzett okirat tartalmának értelmezése az optkv. 914. és 6. §-aira figyelemmel jogkérdés és ezt az okirati magyarázatot a felebbezési bíróság arra a ténybeli adatra tekintettel is eszközölte, amely szerint O. J. a felhívott okirat keltezése napján, tehát egyidejűleg a vonatkozó adóhivatali nyugtát is a felperesnek záradékolva átadta. Az engedményi okirat tartalmának magyarázatát, illetően a kir. Ítélőtábla a felebbezési biróság jogi álláspontját osztja, ítéletének vonatkozó indokaira utal és a jogkérdést e helyütt felülbírálván a felülvizsgálati biróság is az okirati kifejezéseknek nyelvtani értelmezése utján arra az eredményre jutott, hogy O. J. a felperessel szemben fennálló tartozását akarta biztosítani, zálogadással megerősíteni akként, hogy felperes forgóletétből annak óvadéki minőségének megszűnte után kielégítést nyerjen, vagyis a letét tárgyát képező értékpapíroknak tulajdonjogát felperesre nem ruházta át, annak dacára sem, hogy a felek az okirat ciméül az „engedmény" kifejezést használták. A jogügylet béltartalmának magyarázatát ugyanis nem az okirat címezéséből, hanem a jogi akarat és jogi nyilatkozatok kifejezéséül használt szövegének értelmezéséből kell megállapítani. Igaz ugyan, hogy a jelképes átadás jogi súlyával biróan, az egyidejűleg felperesnek kiszolgáltatott adóhivatali nyugta záradékában használt „átengedményezem" kifejezés a letét tulajdonjogának átruházására is alkalmas, de minthog3.T a nyugtának záradékolása és átadása az okirat keletkezésével egy időben ment végbe, a leír. ítélőtábla is ugy találta, hogy a felek a jelképes átadás ténye utján az engedményi okirat tartalmának megfelelő jogügyletnek kívántak külső kifejezést is adni. A fentiek szerint az okirat jogi hatálya a letétre vonatkozóan zálogjog és minthogy nem testi dolgoknál a zálogjog ugyancsak jelképesen szerezhető, az adóhivatali nyugtán olvasható záradéknak is csak zálogjog szerzését eredményező jogi kihatása lehet. Lényegében tehát a szemben álló felek, más-más módon szerzett és különböző joghatályu zálogjogokra hivatkoznak, az ebből származó igények elbírálása azonban nem az igényper keretébe tartozik. A felebbezési biróság elutasító jogi döntése a fentiek szerint megáll. A felülvizsgálati költség viselésére vonatkozó rendelkezés alapját az 1893 : XVIII. t.-c. 168. és 204. §-ában, az ügyvédi munkadíj és költség megállapítására vonatkozó pedig az 1868. ! LIV. t.-c. 252. § ában találja, oly megjegyzéssel, hogy a kerese| tével elutasított felperes a költség tartozása a 19400/1914. I. M. E. szám alatt kelt rendelet 2. §-a értelmében moratórium alá nem esik. 1914. nov. 17. 47. Az árverésen való megjelenéssel felmerült költség sorozása. 2903/1914. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőfokú biróság sorrend megállapító végzésének, dr. J. ügyvéd részére árverés foganatositási költség címén megállapított 40 kor.-át előnyös tételként sorozó felfolyamodással egyedül megtámadott rendelkezését megváltoztatja, kimondja, hogy ez a 40 kor. árverés foganatositási költség nem előnyös tétel, ezt a 40 koronát a foglalások sorrendjében rendeli kiutalandónak és az elsőfokú bíróságot az ennek megfelelő szabályszerű eljárásra utasítja. A felfolyamodás indokaiért ügyvédi munkadijat és költséget dr. M. G. ügyvéd részére fele irányában sem állapit me^. Indokok: Az árverés kitűzéséi, közhírré tételét és foganatosítását az árverési jegyzőkönyvhöz csatolt levél tanúsága szerint csakis V. M. hitelezőnek jogi képviselője szorgalmazta.