Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 7. szám - Ötödik moratóriumi rendelet. Folytatás - A "Páváról"

24. oldal. Jogesetek Tára 6. szám. Ha ezek szerint a tényállás szabályszerű kiegészítése utján megállapítva leend, hogy a fuvarozási szerződés megkötésének, mint a szállítási határidőnek kezdetére is irányadó ténynek idejéül 1911. október 7-ét, avagy 1911. november 4-ikét kell tekinteni, akkor a szállítási határidő vitás túllépésének s az arra alapított felperesi kártérítési igénynek megbirálhatása végett nem bírhat már jelentőséggel az a feletti jogvita, hogy a felperes a késedelem miatt felszólamlással nem élvén, a kereseti igénye már ebből az okból megszünt-e vagy nem ? Mert a fuvarozás végett való átadásnak 1911. november 4-én történte esetében szállítási határidőbeli késedelem egyáltalán nem volna. A másik esetben, ha t. i. a fuvarozás végetti átvételnek 1911. október 7-én megtörténte nyerne megállapítást, a felszólamlásnak felperes részéről, illetve a címzett átvevő részéről való elmulasztására alperes nem hivatkozhatnék. Mert ebben az esetben már a feladási állomás az átvétel jeléül szolgáló keletbélyeget a fuvarlevélre az átvétel ideje tekintetében valótlanságot feltüntetve, tehát megtévesztéssel ütötte rá, ezzel a cimzett átvevőt félrevezette afelől, hogy a szállítási határidőt a fuvarlevélnek eme külsőleg jelentkező tartalma szerint tul nem lépte s igy a fuvarlevélnek irányadó tartalmára tekintettel késedelemről, emiatt kártérítési igényről s tehát fölszólamlásról még akkor szó szintén nem lehetett. Ugyanabban az esetben a feladási állomásnak megtévesztő eljárása és következményei a berni nemzetközi egyezmény 27. cikke szerint a fuvarozási szerződésbe belépő alperesre is kihatván, az ekként a vasút vétkessége miatt igénybe sem vehetett felszólamlásnak elmulasztására alperes épp ebből az okból sem hivatkozhatik. A kifejtettek szerint irányadóul vehető ténymegállapítás hiányában az 1893. XVIII. t.-c. 204. §-ának 2. és a következő bekezdését kellett a felülvizsgálati bíróságnak ezúttal alkalmaznia. Ily értelmű elintézés következtében pedig a felülvizsgálati egyéb támadások tárgytalanokká váltak és bővebb megvizsgálásuk szükségtelen. Alperes felülvizsgálati költségét az ellenféltől esetleg igényelhetvén, azt ebből a szempontból kellett megállapitni, míg alperes részéről e helyen, az arra rendelt hivatalos képviselő járván el, ez utóbbi részére a képviselt Állam vasúttal szemben díj- és költségmegállapitásnak helye nem volt. 1914. június hó 30. 43. Az OptkY. 928. §-nal£ helyes alkalmazása melleit, alperes abfcan az esetben, ha felperes a Kibérelt helyiségek nedvességét s a nedvesség mértékét már a bérbevétel idejében ismerte, az akként ssembeötlött hiányokért alperes szavatossággal nem tartozik. 1914. G. 144/3. sz. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét feloldja. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint felperes a bérleti szerződés tárgyát képező földszinti helyiséget kalapüzlet céljaira vette ki. Ezen a ponton az ítéletet alperes az 1893 : XVIII. t.-c. c) pontjának felhívása mellett csatlakozási kérelme kapcsán azért támadja, mert a ténymegállapításhoz a bizonyítás anyaga megfelelő alapot nem nyújt. Ez a támadás alaptalan. Az a kérdés, hogy a perben megszerzett bizonyítékok valamely tényállás megállapításához megfelelő alapot nyujtanak-e vagy sem, a tényállás megállapítására hivatott bíróság meggyőződése körébe tartozik; az 1893 : XVIII. t.-c. 64. § ra tekintettel a bíróság a bizonyítékok mérlegelésében törvényes bizonyítási szabályokhoz csak a törvényben kijelölt kivételes esetekben van kötve s ezek az esetek ezúttal fenn nem forogtak; ilyen körülmények mellett s tekintettel arra is, hogy a felebbezési bíróság a megtámadott tényállást, a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján ítélte meg: világos, hogy a felebbezési bíróság a tényállás megállapításában, a megjelölt ponton jogszabályt nem sértett, mert eljárása a felhívott törvényszakasz helyes alkalmazásából folyt. Az ekként most már irányadóan megállapított (1893: XVIII. t.-c. 197. §.) kiemelt s már a kir. ítélőtábla 1913. G. 201/2. sz. feloldó végzésében döntő súllyal bírónak megjelölt tényálláshoz, ugyancsak a kir. ítélőtábla, most fölhívott feloldó végzésében elfoglalt jogi álláspontja szerint a következő döntő súllyal biró s tisztázásra s illetve megállapításra váró ténykérdések kapcsolódtak: nevezetesen, hogy merithető-e megfelelő tényalap vagy nem a peres felek nyújtotta és a bíróság előtt álló bizonyítási anyagból: 1. alperesnek ahhoz a védekezéséhez, hogy akkor, amikor felperes a lakást kibérelte s az teljesen üresen állott ugy, hogy felperes a nedvességet láthatta s látta is, sőt amidőn öt alperes arra külön is figyelmeztette, felperes a lakást s illetve a földszinti üzlethelyiséget nedvességének tudomása és a nedvesség fokának ismerete mellett mégis kibérelte s ekként előre eltekintett attól, hogy a bérleti szerződéstől ezen az alapon elállhasson s 2. felperesnek ahhoz a perbeli előadásához, hogy a bérlet tárgya nemcsak kalapüzlet céljára nem volt, hanem lakás céljára sem lett volna alkalmas, a bérlet tárgyának a bíróság előtt fekvő szakértői vélemények alapján megállapítható nagyfokú nedvességére tekintettel ? Az elöbbeni ponton, a felebbezési bíróság alperes védekezését figyelmen kívül hagyva, tényállást jogszabálysértéssel nem állapított'meg, jóllehet az Optkv. 928. §-nak helyes alkalmazása, mellett alperes abban az esetben, ha felperes a kibérelt helyiségek nedvességét s a nedvesség mértékét már a bérbevétel idejében ismerte, az ekként szembeötlőit hiányokért alperes szavatossággal nem tartozik s ekként a figyelmen kívül hagyott védekezés anyagjogi szempontból a per eldöntésénél sulival nem bír. Az utóbbi ponton pedig a felebbezési bíróság a tényállást jogszabálysértéssel állapította meg s felperesnek idevágó panasza alapos azért, mert az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-a kétséget kizáróan a bíróság kötelességévé teszi, hogy minden lényeges tényállításnak a valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján ítélje meg s ennek ellenére a felebbezési bíróság nem terjeszkedett ki, az ítélete alapjául elfogadott döntő ténykörülmények megállapításánál sem az összes bizonyítékok méltatására; mert, ha az alperest szavatossági kötelezettsége alól mentnek, az Optk. 928. §-a alapjántekinteni nem lehet, a kir. ítélőtábla korábbi végzésében elfoglalt jogi álláspontja szerint is döntő súlya van annak a tisztázandó ténykörülménynek is, hogy a bérelt helyiségek nedvessége olyan fokú volt-e, hogy az azt a célzott használatra alkalmatlanná tette vagy nem. Erre a ténykörülményre vonatkozóan a felebbezési bíróság az elsőfokú bíróság Ítéletének e ponton felhívása mellett, meggyőződését, amely szerint a bérelt helyiségek nedvességének a foka olyan volt, hogy az azt kalapüzlet céljára alkalmatlanná nem tette, egyedül a M. K. szakértő tanú ily értelmű, bár nem a pertárgya ismeretére fektetett vallomásából vezette le s elmellőzte méltatni és mérlegelni az elsőfokú bíróság előtt meghallgatott K. E., K. Gy. és T. G. szakértőknek, bírói szakértői szemlével kapcsolatosan adott véleményét, amely mulasztást nem pótolja az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-ra tekintettel az, hogy a felebbezési bíróság ítéletét ebben a részében felhívta, minthogy az elsőfokú bíróság a felhívott véleményeket abból a szempontból, hogy a szakértők által észlelt és megállapított nedvesség a bérelt helyiséget kalapüzlet céljára alkalmatlanná teszi vagy nem, az elsőfokú bíróság ítéletében elfoglalt álláspontból folyólag nem is vizsgálta meg, mert azoknak ilyen irányú mérlegelését ügydöntőnek nem tartotta; de elmulasztotta felhívni és mérlegelni a felebbezési bíróság a nedvesség fokára vonatkozóan fennforgó többi perbeli adatokat is, nevezetesen a N. Gy. és N. Gy.-né és H. A. tanuk vallomását, a helyiség kilakoltatására vonatkozó iratok vonatkozó tartalmát és adatait s a többi ezt a ténykérdést érintő perbeli adatokat. A felebbezési bíróságnak ez a mulasztása azonban eljárási jogszabályt sért, mert figyelmen kívül hagyja az 1893: XVIII. t.-c. 64. §-nak azt a rendelkezését, hogy a tényállást, a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatásával kell megítélni s hogy azokat az okokat is tüzetesen elő kell adnia az ítéletben, amelyek miatt a bíróság az ellenbizonyítást a M. K. vallomása mellett elégtelennek találta. Minthogy pedig ekként a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás ellen irányuló felperesi és alperesi felülvizsgálati, illetőleg csatlakozási kérelmek alaposak, a felebbezési bíróság ítéletét feloldó és a felebbezési bíróságot az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-nak megfelelő, indokolt Ítélet hozatalára utasítani kellett. 1914. május hó 13. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : DEÁK FERENCZ-U. 43. SZÁM. TELEFONSZÁM: 323