Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 8. szám - A szülői haszonélvezet a javaslatban. (1559-1561. § § .) A ÍV. R. IV. fejezetének bírálata. Befejező közlemény

VII. évfolyam. 8. szám Kolozsvár, 1915. február 21. 061K0ZL0HY ft KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI K!R. ÍTÉLŐTRBLRK A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd. Dr. Hatiegán Emi kir, tszéki biró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Elöfizetési-dij: Egész évre 16 K. I Félévre 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A szülői haszonélvezet a javaslatban. (1559— 15G1. §§.) A IV. R. IV. fejezetének bírálata. Irta : Dr. Tóth György kolozsvári kir. törvényszéki biró. (Folytatás); — A moratórium-vita a Magyar Jogászegyletben. — Ötödik moratóriumi rendelet. (Foly.) KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. —Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. X 9 szülői haszonélvezet a Javaslatban. (1559-1561. §§.) — A ÍV. R. IV. fejezetének bírálata. — Irta : Dr. Tóth Qyörgy kolozsvári kir. törvényszéki biró. y\ (Befejező közlemény.) Ezzel kapcsolatban különösen a falusi népnél a nő különvagyona jelentékeny tényező a gazdaságban. Súlyt kell, hogy helyezzünk arra is, hogy a népesség nagy részénél épen a gazdasági fejlődés irányzatánál fogva a közszerzemény mind jobban előtérbe tolul. Mindezek mellett határozottan csökken azoknak a házasságoknak a száma, ahol a nő eltartása kizárólag a férj vagyonán és keresményén nyugszik. (Vagyontalan hivatalnokok.) (T. 26. §.) Szóyal kiveszőben van azaz etnikai alap, amely szerint a férfi családfentartói erkölcsi kötelességén nyugodott a családi élet. Nem lehet tehát a representaló életet élők kiváltságos helyzetét, hanem a küzdelmes munkából élők nagy tömegének sorsát alapul venni. A mult idők költői szépségű emléke csupán, hogy a nö továbbra is abban az anyagi helyzetben maradjon, amelyet férje életében élvezett. Ez ma csak szép mese. A nagy tömeg jogának a kodifikálása tartandó szem előtt s nem a kivételes elbírálás alá eső népesség szükséglete. Ez amúgy is könnyebben talál megnyugtató megoldást. Nem kívánok részletesen kiterjeszkedni a főelőadmányban felsorolt érvekre és ellenérvekre. (I. J. T. VI. 555. s köv. lap.) Nem ismételem a bizottsági tárgyalás eredményét sem. (IV. Rész. 87. kérdés 15 s köv. lap.) Az alább kifejtendő álláppontom egyben a teljes mellőzés, vagy a haszonélvezetben való részeltetés contra argumentumait is felöleli. a) Az ági öröklés az ági vagyon állag ánaksoTS&í megoldja. (1544. §.) Az ági vagyon haszonélvezete az özvegy nőt illeti. (1553.) b) A szerzeményi vagyon a gyakorlati életben rendszerint megoszlik. (517.) c) Jelentkezik valóságos hagyatékként: n közszer-emény fele. 1. Az ági vagyonon fölül a közszerzemény fele része rendszerint az a tömeg, ami körül a törvény igazságos rendelkezése lesz mérvadó. Etekintetben határozottan az a meggyőződésem, hogy a nép nagy tömegének lelkületét az elégitené ki, ha a hagyaték fele a hüzastársak, másik fele a szülőkre s ezek jogán az elhalt testvéreihez jutna. A családi élet e kereten belől ma még oly erős, hogy a feleség kizárólagos joga határozottan érdeksérelem. Ebből folyna, hogy az 1544. és 1553. §§. rendelkezései mellett az 1532. §. akként volna szövegezendő: ,Ha ivadék nincs — a törvényes örökös fele részre a házastárs, fele részre a szülői csoport (1534. §.) Ez elv nyer alkalmazást az 1531. §. esetében is. Szülői csoport nem létében egyedüli örökös a házastárs." Ez elv alkalmazása szerint a szerzeményi vagyonból (házastárs esetén) a nagyszülői csoport kizárva lenne. A szerzeményi vagyon keletkezésénél a falusi viszonyok mellett a szülők és testvérek segitö keze mindenütt feltalálható, ellenben a nagyszülői csoporthoz tartozók már távolabb esnek, semhogy ezeket házastárs esetében állagörökösökké lehetne tenni. 2. Az ági vagyon haszonélvezete tekintetében nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az ivadék mindkét szülőjével egyazon bensőségben áll. Itt a kedélybeli eltérések már nem játszhatnak szerepet. Addig tehát, amig a szülők élnek, az ági vagyon haszonélvezete ezeket meg kell, hogy illesse, mert az elhalt kötelezettségeinek ez felel meg általában. A tervezőt szövegezése (1559. §. 1. bekezdés; nem szerencsés. Thirring Lajos előadása szerint, „ha szülő áll szemben szülővel: az ági vagyon használatában egyenlően részesednek. Mihelyt az ági szülő meghal, a nem ági szülő haszonélvezeti joga kizárólagossá válik". Ez érthető és világos. Az ági hagyományra jogosult szülő haszonélvezete okszerüleg foly. (1559. §. 1. bekezdés). Az ági hagyományra jogosult szülővel szemben a „másik ágbeli szülő" haszonélvezetének kérdése a 2. bekezdés szerint a szüneteléssel van megoldva. Indokolás hiányában nem eléggé érthető s Thirring is csak a törvény szövegét ismételte.1 Dr. Szladits (Jogállam 1913. 6. füzet) ezt akként fejtegeti, hogy „elv: a szülők egyenlő részesedése. Az összeütközés kiegyenlitésére rendeli azonban a tervezet, hogy az ági szülő életében ez a haszonélvezeti jog szünetel". Erre a fikciós megoldásra semmi szükség nincs, mivel a haszonélvezet a házastársak között (szülők) együttleges. Az 1559. §. tehát ekként volna szövegezendő : „Az 1553. §-ban meghatározott özvegyi jog megszűnése után, ha más s nem a szülök egyike az ági hagyományos, az ági hagyomány haszonélvezete örökhagyó szüleit illeti egyenlő irányban. Bármelyik szülő elhalálozása esetén az egész ági hagyomány haszonélvezete a másik szülőt illeti". Ha a szülőknek a szerzeményi vagyonban való állagörökösödésen felül az ági vagyonban való haszonélvezetet az özvegy után a fenti módon biztosítjuk, ez ax özvegy helyzetét nem rosszabbítja, de i^en gyakran evidens igazságtalanságnak lesz a megelőzője. Helyesen mutat reá dr. Szladits (Jogállam 1913. 464. lap) arra a tárgyra, hogy a II. T. szerint a nem ági szülő a haszonélvezettől eleshetik. Az életben ez gyakori eset fog lenni s épen ezért az anyagi igazság megvalósítása érdekében a szerzeményi javakban a proponált állagöröklós megvalósítandó volna s így a nem ági szülő amitől elesik a szülői haszonélvezetnél, azt megkapja a szerzeményi javakban való állagörökléssel. 1 M. J. Er. Uj f. VII. k. 49. füz. (1913. július).