Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 7. szám - Ötödik moratóriumi rendelet. Folytatás - A "Páváról"

i). szám. Jogesetek Tára 23. oldal. Indokok: A kir. Ítélőtábla a jelen pert igénypernek nem tekinti, mert a kereseti kérelem a lefoglalt készpénzletétnek zár alól leendő feloldására is irányult ugyan, de a letett összegnek a foglaltató alperes részére történt kiutalványozása folytán, mi által annak tulajdonjoga az alperesre ment át s igy ezzel a végrehajtási zálogjog megszűnt, az igényper célját elvesztette s a per alapjául egyedül a felvett összeg visszafizetésére irányuló kereseti kérelem szolgált, ez pedig az igényper keretébe nem tartozik s igy az igényperre vonatkozó kivételes intézkedések ezen perre nem alkalmazhatók. Nem alkalmazható ennélfogva az 1880 : LX. t.-c. 07. §-a sem, amely szerint igényperekben az elsöbirósági Ítélet helybenhagyó, másodbirósági Ítélet ellen további jogorvoslat nem használható s ezért a kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet érdemileg bírálta el. A felebbezési bíróság által megállapított és e helyütt is irányadó tényállás szerint a felperes és néhai I. K. G. között fennállott alhaszonbéri viszony az ingatlanoknak 1910. november 3-án történt elárverezése folytán, miután az árverési vevő 1911. március 28-án magát birtokba vezettette s a haszonbérleti viszonyt fenn nem tartotta, az árverési feltételek értelmében az özv. F. F.-né és I. K. G. között fennállott főhaszonbérleti viszonnyal kapcsolatban 1910. év végével megszűnt. Az 1911. év január elején tehát felperes haszonbért fizetni már nem tartozott s a felperes által jogai biztosítása végett letett egy negyedévi haszonbérösszeg, melyet a baszonbéri viszonynak 1911. évre leendő fenntartásának feltételezése mellett helyezett bírói letétbe, nem I. K. G.-t illette s miután a feltevés nem valósult meg, az továbbra is a felperes tulajdona maradt. Minthogy pedig alperes azáltal, hogy a felperes tulajdonát képező ezen letéti összeget az I. K. G. ellen vezetett végrehajtás során lefoglalta s magának kiutalványoztatta, jogalap nélkül a felperes kárával gazdagodott s még jóhiszeműségére sem hivatkozhat, mert a letéti iratokból tudnia lehetett és kellett, hogy felperes a letét visszautalványozása iránt már jóval a foglalás előtt a jogalap megszűnése okából lépéseket tett, ily körülmények között alperes a jogalap nélkül felvett összeg visszafizetésére helyesen köteleztetett s felülvizsgálati kérelmét, miután az abban foglalt panaszokat a kir. ítélőtábla alaposoknak nem találta, elutasítani kellett. Nem alapos ugyanis az a panasz, hogy felperes csak végrehajtást rendelő ellen fordulhatna keresetével, miután a letett összeget nem az vette fel, sőt a tényállás szerint ahhoz sem ő, sem örökösei, sem a csődtömeg jogot sem formáltak. Az 1911. január 1-től március 28-ig terjedő időre járó haszonbér tekintetében pedig szintén helyes a felebbezési bíróság azon álláspontja, hogy felperes ezen időre nem haszonbért és nem a végrehajtást szenvedőnek tartoznék fizetni, hanem az a körülmény, hogy íelperes ezen idő alatt is a haszonbérletben benn maradt, csak közte és az árverési vevő között állapitana meg jogviszonyt. Megtámadta alperes és tévesnek állítja ugyan a felebbezési bíróságnak azon ténymegállapítását, hogy a kérdéses alhaszonbérleti viszony 1911. január 1-én bírói Ítélettel megszüntettetett volna, ilyen megállapítás azonban az ítéletben nem foglaltatik, mert a haszonbérleti viszony megszűntét a bíróság a végrehajtási iratok és a hivatkozott kúriai Ítélet indokolásából állapította meg, de hogy ezt a megszüntetést az ítélet mondotta volna ki, ezt a bíróság nem állította. Hogy a biróság ezen megállapításai iratszerüek-e, azt az iratok hiányában elbírálni nem lehetett, de az előadott alakban felhozott panasz mellett ez felesleges is, miután a panasz nem arra van fektetve. 1914. december hó 31. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Strfdni Károly kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 42. Nemzetközi fuvarozás. A maroivásárhelyi kir. ítélőtábla mini polgári felülvizsgálati biróság : A felebbezési biróság Ítéletét feloldja. Indokok: Ebben a perben nem vitás ama tényállás mellett, hogy a megállapítást tartalmazó elsöbirósági Ítéletben ismertetett áruszállitmányra nézve a romániai m.-i állomáson feladással, az 1911. október 7-én kelt fuvarlevél szerint B.-ba történendő és végre is hajtott nemzetközi fuvarozásra vonatkozó szerződés jött létre, ügydöntő a felek közt vitás annak a körülménynek vizsgálata és szabályszerű megállapítása, vájjon a fuvarozási szerződés megkötése mikor történt? A íelperes előadása szerint a feladó állomás az ^ arut a fuvarlevéllel annak kelte napján, vagyis 1911. október 7-én fuvarozás végett átvévén, a szerződés ugyanakkor volt megkötve. Ellenben alperes előadása szerint az átvételnek fenn megjelölt n?pján az árut a feladó állomás nem fuvarozás, hanem csupán a fuvarozás megkezdéséig való őrizetbevétel végett vette át s a fuvarozásra való átvétel az eredeti fuvarlevélre ráütött keletbélyeg tanúsítása szerint csakis 1911. november 4-én volt. A felebbezési biróság alperesnek most vázolt védekezése értelmében állapította meg a tényállást. E megállapítása azonban a felperesnek felülvizsgálati támadásával szemben az alábbiakból kitetszőleg jogszabálynak, nevezetesen a bizonyítási teher szabályainak is megsértése miatt, irányadóul el nem fogadható. A nemzetközi vasúti árufuvarozásra alkalmazandó (1892. XXV. t.-c.) berni nemzetközi egyezmény 8. cikke szerint az árunak fuvarlevéllel fuvarozás végett való átvételével a fuvarozási szerződés meg van kötve. Ugyaneme cikk szerint az átvétel jeléül a fuvarlevélre a feladási állomás keletbélyegét kell ráütni. A bélyeggel ellátott fuvarlevél a fuvarozási szerződés bizonyítékául szolgál. Ilykép az eredeti fuvarlevélnek 1911. november 4-ét feltüntető bélyegzése azt bizonyitná, hogy a fuvarozás végett való átvétel csak a bélyegzés szerint ezen a napon történt. E bizonyíték azonban nem olyan, amely az ellenkezőnek más módon való bizonyítását kizárná. Csakhogy a fuvarlevélben látható feladási keletbélyeggel szemben felperesre hárul annak bizonyítása, hogy a fuvarozási szerződés megkötése, vagyis az árunak fuvarlevéllel a fuvarozás végetti átvétele már korábban és pedig mikor történt. Erre nézve felperes a hasonló természetű, 1914. G. 17.'í. sz. a. szintén a mai napon tárgyalt pernél becsatolva levő, a feladási romániai m.-i állomáson vezetett ama könyvbejegyzésére hivatkozott, amelyet alperes bírói fölhívásra a felebbezési eljárás során bemellékelt. E könyv a román szövegű felirata szerint a fuvarlevelek nyilvántartási lajstroma. A most szóban forgó 200 zsák buzaszállitmány eme lajstromban 1911. október hónapról 17. fuvarlevélsorszámu bejegyzés szerint s a 2—10. rovatokból is következtethetőleg fuvarozás végett való átvétel mellett volt 1911. okt. 7-én feladva (2. rovat). Ez a bejegyzés s maga az arra szolgáló lajstrom, mint a mely a felperes javára döntő bizonyíték erejével bírónak lesz esetleg megállapítható, a felebbezési biróság előtt a felek részéről a kellő tárgyalás kiterjesztése utján megvitatva nincs s az idevonatkozólag szükséges nyilatkozatok s netalán érvényesíthető bizonyítékok előterjesztve nincsenek. A ténymegállapításnak a fentiekből szintén következő hiányos| ságát tehát a további szabályszerű tárgyalás utján kell a felebbezési bíróságnak pótolnia. Nevezetesen ki kell deritni alperesnek idevágó nyilatkozata i és bizonyítékai előterjesztésére való birói figyelmeztetés mellett, | vájjon e nyilvántartási lajstromba a romániai feladó állomásra I nézve érvényes szabályok szerint kizárólag nem-e csakis a fuvai rozásra átvett árukról kiállított fuvarlevelek adait kell és lehet | bejegyezni, szolgálhat-e és más eseteknek is igazolhatása kapcsában | tényleg szolgál-e. ugyanez a lajstrom oly árufeladásoknak is ! bejegyzésére és nyilvántartására, amelyeket a feladási állomás í nem fuvarozás végett, hanem egyelőre megőrzés végett vett át? Nyilatkozatot és bizonyítékot lesz szükséges alperestől kívánni arra nézve is, vájjon a feladási állomásra nézve érvényes szabályzat szerint az árunak egyelőre megőrzés végett való átvétele esetében az árufeladásnál használatos fuvarlevelet lehet-e kiállitni és hogy a megőrzés végett egyelőre való átvétel esetén az ottani szabályok szerint nem kell-e e megegyezésnek bizonyítékául a feladótól a fuvarlevelén vagy más okiratban ennek igazolását írásban megkövetelni s hogy általában miként kellett az ideiglenes őrizetbevételnek tanúsítása érdekében a feladási állomásnak szabályszerüleg eljárnia ? Mert a kir. ítélőtáblának a bizonyítási teher kérdésében az az álláspontja, hogy a fuvarlevél mellett történt átvétel ténye következtében és a fuvarlevelek nyilvántartására szánt lajstrom| nak már tárgyalt tartalmával szemben alperesnek kell bizonyitnia abbeli védekezését, hogy a szóban forgó áruküldeményt, 1911. október 7-én vette ugyan át. de nem fuvarozás, hanem egyelőre való megőrzés végett s hogy e részben az előirt kezelési szabályoknak megfelelő eljárást követte s mindennek bizonyítására épp a szükséges alakban bizonyítékot nyújtani alperesnek feladata.