Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 51. szám - A birói önálló gondolkodás hanyatlása

VIII. évfolyam. 51. szám Kolozsvár, 1915. december 19. MLYRESZI3061 KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTRR^ZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Baláss, ügyvéd Dr. Hatiegán Emil kir, tszéki birő, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Tente -'ári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Elöfizetési-dij: Egész évre 16 K. j Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK: A birói önálló gondolkodás hanyatlása. — A Pp. 234. §-a. Irla: Szenlpáli Gavallér Lajos, vcz. járásbiró. — A Pp. 610. §-a. Irta: Dr. Munleán, ügyvéd. — Döntvénybirálat. Jelzálog jog törlése. Irla: Öl'eg jogász. MELLÉKLET: Jogesetek táia. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. KÜLÖNFÉLÉK'. y A bírói önálló gondolkodás hanyatlása. nincsen siralmasabb, mint az, hogy ha — különösen a íelsö biró, midőn Ítélkeznie kell, ahelyett, hogy önmagából, mint a tételes jognak élő orgánumából merítené álláspontjait és ezzel az eldöntéseket; előveszi az úgynevezett döntvénytárakat^ és azoknak mindenféle kivonatait és belölök minden élet és behatolás nélkül összehabzsolja, összegyalulja az Ítéletet. Az ilyen ember mesterember, aki nem a birói székbe, hanem a gyalupad mellé való. ... Az igazság felsőbb sugalom, amelynek nem döntvénytárakban ravatalra kiterítve a helye, hanem elvenen kell élnie a bíróban." (Grosschmied Béni: Jogszabálytan.) Mesteri kézzel igy rajzolja meg Gro-schmied — a döntvényes itélethozásnak szomorú képét. Ezek az Ítéletek azok, amelyek ugy készülnek, hogy előbb az indok után foly a kutatás és azután történik a jogi döntés, az elhatározás. Hogy pedig ez nem a helyes és alapos Ítélkezésnek az ulja, arra ugyancsak Grosschmied íelel — hasonlókép — . seniálisan: „Nem mindig azok a legjobb ítéletek, amelyek a legjobban indokolvák. Sőt olykor az a legjobb ilélet, amelyet egyáltalában nem lehet tűrhetően megindokolni. S akárhány zor olvas az ember Ítéleteket, amelyek, mint mondani szokás, kegyetlenül meg vannak indokolva ... de azért jó Ítéletek . . . Az igazi biró . . ., keresi az igazságot az eldöntésben s ha ezzel készen van, az indokokat, csak hozzákanyaritja, ti y a hogy éppen tudja. Mármost az altéra natara természetszerűleg nem tagadhatja meg magát akkor sem, amikor ő döntvényeket farigcsál. Az ilyen embernek sejtelme sincs arról, hogy mik azok az elvi kijelentések, levezetések, okfejtések, amidőn kikapcsolva a concrét esetből az ő felhői magaslatukban és saját tengelyükön állva consequentiáik összes és teljes podgyászával a hátuk mögött az esetek száza meg száza számára utat mutatni hivatottan az ő elvont minöségökben megszólalnak Ö egyszerűen ;.indokoi\ aznz kanyarít. Szóval beszél össze-vissza, valójában nem is tudva, hogy voltaképen mit beszél. Lévén ö mesterségénél íogva — mint mondani szokás — „arra berendezve", hogy a fősúlyt ne arra vesse, hogy mit cs miképpen mond, hanem arra, hogy mit és miképpen döntsön el az adott concrét esetnek az ö indokolhatót és nem indokolhatót egyaránt igazságnak bizonyító világában." (Jogszabálytan.) Sajnos, hogy a mióta irta Grosschmied ezen sorait, — azóta a birói Ítélkezés színvonala még inkább sülyedt. Ma már a különféle döntvénynyüjtemények annyira befolyásolták az Ítélkezés, hogy az már nem. is igazságszolgáltatás hanem döntvényszolgáltatás. Ma már azt tartják okos, képzett bírónak, aki az ujjain fel tudja sorolni a Curiának, vagy táblának a döntéseit pro és contra. Ma — precedenseken dől el a per sorsa. S csak akkor jut a sor az önálló gondolkodásra, amikor a döntvénytárakban a szorgos kutatás praecedensre nem akadt. Ez pedig ma — amikor annyi az esetgyüjtemény —ritka eset. Kétségtelen és az emberi természetben rejlő gyengeség, hogy minden biró kétes kérdésekben szívesen osztja meg lelkiismeretét azzal a korábbi bíróval, aki hasonló ügyben már hasonlóképen ítélt, nem is szólva arról, hogy ez — a gondolkodásterhét is többé kevésbé megkönnyíti. Ez az eset persze nem áll a hivatásának tudatában álló bíróra, akit nem lehet falhoz szoritani akkor sem, ha mindjárt kilencvenkilenc egyíorma Ítéletet mutatnak fel neki. A döiitvénykulatás, a folytonos keresgélés a döntvénytárakban — az önáíló birói felfogást teljesen lesülyesztette, ugyszólva az ítélkezésből kiirtotta. Ma már senki sem gondolkodik a maga fejével. A mai gyakorlati jogásznak legkedvesebb olvasmánya — a döntvénygyüjtemény. Persze, hogy aztán — ilyen olvasmány mellett, amely kimeríti a gyakorlati jogásznak önképzésre rendelkezésre álló egész idejét, a helyzet az, hogy az elméleti képzettségre idő nem jut, ennek pedig következménye az önálló gondolkodás hiánya és az, hogy az ítéletek a judikalurát előbbre nem viszik. Az első bíróságok ilyenformán — mindent a felsőbirótól várnak s vakon esküsznek a felsőbirói döntésre akár helyes, akár nem helyes az. Ez oly szomorú tünete igazságszolgáltatásunknak, amelyre reá kell mutatni s amelyre a panaceat meg kell valahogyan találni. A mostani Ítélkezés mellett a birói önállóság teljesen hiányzik. Ma a biró nem az életnek, hanem a felsőbíróságnak kezd Ítélkezni. Hiába próbálja a fél bizonyi ani, hogy elsöbirói döntés helytelen — a döntvényt applikáló bírót i ózni nem fogja. Ez a teljes hiánya az öna gong k - ár odavezetett, hogy elsőfokú bíróságok az uj törvényeket sem magyarázzák a saját meggyőződésük szerint, hanem itt is várják a felsőbirói irányítást.