Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 51. szám - A Pp. 234. §-a - A Pp. 619. §-a

254. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 51. szám. Annyira rosszabbodott ez irányben a helyzet, hogy nem merik követni a- helyes irányt, ha azt felismerték is. Hiázen,- hogy ne mutassak rá egyébre, pl. az alszállitók büntetőjogi felelősségének a kérdésében mindnyájan felismertük a törvénynek teljes értelmét, de azért egy elsőbirói Ítélet sem fejtette ki a helyes nézetet, hanem követtük a Curiának helytelen irányítását — vakon, mig fél nem emelte szavát ezen irányítás és helytelen törvénymagyarázat ellen Vargha F. curiai tanácselnök. Persze akkor mindenki e cikkre hivatkozott, mindenki fellélegzett. Pedig Vargha F. tanácselnök nem mondott ujat, de felszabadította a lenyűgözött önálló gondolkodást. A ki a- helyes ítélkezésnek és az önálló gondolkozásnak a híve — azt ezek a tünetek mélyen el kell hogy szomoritsák. Ezen a helyzeten segíteni kell. Hogy miképpen lehetne — egy másik alkalommal. A Pp. 234. §-H. Irta: Szentpáli Gavallér Lajos, vez járásbiró. Országok pusztulnak, trónok recsegnek; törvény, művészet rombadöl, nállunk is visszatért az őskor. Ellentét támadt az élet és jog között. Ismerjük ezt hazulról. Ezer év alatt éppen ezer évig tartott nállunk is. A jog nekiment az életnek, vagy az élet támadta meg a jogot. Nem ismertük, nem tiszteltük egymást, nem akartuk megbecsülni nagyjainkat s az élet nehézsége nap-nap után nyirbálta a jogszeretetet. De van egy jó szokásunk: a közös baj összehoz; végzetes események jó útra terelnek. Az ellentét most általános: világra szól. Annál szebb, nemesebb, értékesebb a megértés és azok megbecsülése, kik felé bámulattal tekint, kiknek csodálattal adózik: az egész világ. Dolgozzunk az ellentétek elsimításán; mindig a múltból tanuljuk megbecsülni a jelent: hogy jobb legyen az élet; erösebb a jog. A biró legszebb, legnemesebb hivatása megelégedésre és véglegesen rendezni az ellentéteket. Alig lépett életbe a polgári perrendtartás, máris oly mértékben merülnek fel azok a perjogi ellentétek, a melyeknek megoldása olykor-olykor nem könnyű feladata a felső bíróságoknak. A régi alakszerűségek szigorú betartása, merev alkalmazása sokszor sértette meg az anyagi jog igazságos érdekét. Ezt a biró sok dolga, sokoldalú elfoglaltsága között nehezen vette észre; de felismerte, látta az ügyvéd és különösen megérezte: a szegény ember. Nézzük a Pp. 234. §-át. Felperes törvénytelen gyermekek tartása iránt indított keresetet. A per során kiderült, hogy a gyermekek évek óta alperesnél vannak. Felperes iszákos természetű, állandóan kóborol, a per alatt elmebaj miatt kórházi megfigyelés alatt is állott, mig alperes józanéletü, munkás gazdaember. Felperes keresetét a gyermekek kiadására is kiterjesztette. Az 1877. évi XX. t.-cz. 39. § ra alapított kereset szerint kétségtelen, hogy a törvénytelen gyermekek gyámsága, azok tartása a teljes kom anyát illetik; mig az 1877. évi XX. t.-cz. 14. §-sa alapján a gyermekek kiadása iránt támasztott kereset érvényesítése nem tartozik polgári perutra; ellenkezőleg ez a Pp. 180. §. L pontjában foglalt olyan pergátló körülményt képez, a mely a peres eljárás bármely szakában hivatalból veendő figyelembe, mert az emiitett 14. §. ennek elintézését a gyámhatóság hatáskörébe utalta. Mi sem könnyebb e kettős tárgyú perben, mint elutasítani a gyermektartás iránti keresetet és megszüntetni a gyermekekkiadása iránti peres eljárást. Ezekkel az érdemleges intézkedésekkel azonban nem rendezi a biró a hozzá fordult felek jogviszonyait; már pedig a feleknek ez a czélja, a bírónak ez a rendeltetése. Szerény véleményem szerint téves volt a felsőbíróság olyan határozata, mely szerint megváltoztatta az alsóbiróság ama határozatát, hogy a Pp. 234. § sa alapján a gyermekek tartása iránt indított kereset felett az érdemi határozathozatalt, a gyámhatóság által a gyermekek elhelyezése tárgyában, a felperes kérelmére hozandó határozat jogerőre emelkedéséig felfüggesztette". De téves volt a felsőbíróság ama rendelkezése is, mely szerint az alsóbiróságot azért utasította érdemleges határozat hozatalára, mert eljárási szabályt sértett az alsóbiróság akkor, mikor a 234. §. helytelen értelmezésével ti peres eljárást felfüggesztette. * * * Hogy az alsóbiróság perjogi szempontból elfogadható helyességgel járt el, ezt az anyagi jog magyarázza meg. Ugyanis: A gyámtörvény 39. § sa rendeli, hogy a törvénytelen gyermekek tartása a természetes anyát törvényesen illeti, a kitől, ha a gyermeket elvették, elvitték, a visszajuttatás iránt a 14. §. értelmében a gyámhatóság intézkedik. Nyilvánvaló ebből, hogy adott esetben a biró peres eljárásban hozandó Ítéletét a közigazgatási hatáskörbe utalt perenkívüli intézkedésnek kell megelőzni, mert a tartásdíj megitélhetése, ennek végleges rendezése tárgyában csak a gyámhatósági intézkedés szem előtt tartásával lehet alaposan és valóban vég érvényesen dönteni. Tehát méltán lehetett irányadó, hogy az alaki jogszabályok vannak a tárgyi és alanyi jogszabályok szolgálatára rendelve és nem megfordítva. Nincsenek felperesnél a gyermekek és a birósághoz fordul a gyermektartási dij megállapításáért. A bíróságnak kötelessége az ügyfeleket az előzetes és törvényes alakszerűségekre kioktatni. A természetes apa ellen a peres uton érvényesíthető gyermektartási kötelezettség birói megállapítása és a természetes gyermekeknek melyik szülőnél leendő elhelyezése tárgyában az illetékes gyámhatóság részéről szükségszerűen teendő intézkedés között adott esetben olyan jogi kapcsolat forog fent, a mi feltétlenül szükségessé teszi a gyámhatóság előzetes intézkedését. Indokolt ez azért is, mert a gyermekek elhelyezése egyszerű kérvényezési útra tartozik; a gyermek tartásdijára vonatkozó igény pedig peres eljárás tárgya és ma már bizony: költséges. * * * Az uj perrendtartást szigorúbb alaki jog jellemzi, mint volt a régi; több, alaposabb és gondosabb körültekintést kiván a bírótól, kinek az ügyfelek anyagi érdekeit minden jogcselekvésében szem előtt kell tartani. így halad az élet a joggal; fejlődik, erősödik a jogállam, a mely minden erőpróbát oly szépen kiáll, emelkedik, nagygyá lesz, érzi és érezzük, hogy: vagyunk. A Pp. 619. §-a. A Pp. életbeléptetése után a gyakorlatban egy ugyan ritkán előforduló kérdés vált problémává, amelynek megoldását ugy a bíróság részéről, valamint az irodalomban is, különböző módon próbálják, illetve vitatják. Az eset- előáll, ha a kibocsátott váltófizetési meghagyásra a marasztalt alperes kifogással él, a biróság a kifogási tárgyalásra határnapot tüz ki és azon csak a kifogásoló alperes jelenik meg és a kérdés az, hogy mi a biróság intézkedése, illetve milyen határozatot provokálhat a kifogásoló alperes a meg nem jelent felperessel szemben. Az ezen kérdéssel foglalkozó nézetek