Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 45. szám - Előkészitő iratok - Adalékok a Házassági Törvény 81-103. §§. joggyakorlatához. (Befejő közlemény.)

102. oldal. Jogesetek Tára 44. szám. melyeket a felperes nő férje ellenében felhozott, 1913. jun. haváig terjedő időig, amig T. K. a peres feleknél lakott, lettek elkövetve. Ha pedig ez a tényállás lenne megállapítható, tisztázandó kérdést képez az, hogy mi volt az oka annak, hogy a felperes az alperest iszákossága s durva bánásmódja mellett is még hónapokig nem hagyta el, mert rendszerint csak az az elhagyás jo^os, mely a sértést nyomon követi. Ezzel összefüggően az alperesnek mód és alkalom nyújtandó arra, mikép bizonyíthassa, hogy a jogos elhagyásra alapul szolgáló tények megtörténte után is az életközösség tényleges megszűntéig a peres felek között a házastársi életközösség a maga teljességében fenntartatott, amiből folyóan a megbocsátásra lehetne következtetni. Az ügydöntő körülményekre vonatkozóan a tényállás hiányossága miatt előterjesztett alperesi panasz tehát alapos. Ezek szerint az ügy eldöntésre alkalmas nem lévén, mellőzve a tárgytalanokká vált panaszoknak ezúttal való méltatását, a felebbezési bíróság Ítéletét feloldani s a további eljárást elrendelni kellett. Ennek folytán a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeknek csak mennyiségét kellett megállapítani, viselésének kérdése az ujabban hozandó határozatban döntendő el. (S. E. 204. §. utótétele.) — 1915. április hó 26. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Temesvári Gyula kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 178. Gazdasági tiszt és gazdasági biró közti különbség. P. 801/10. 1915. sz. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: Mindkét alsóbiróság ítéletét az 1893 : XVIII. t.-c. 185. §-ának b) pontja, illetőleg 166. §-a alapján a 27. §. 1. pontjában irt pergátló akadály okából hivatalból feloldja, az eljárást megszünteti és végrehajtás terhével kötelezi felperest, hogy 175 korona 70 fillér perfelebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget 8 nap alatt, moratóriumra való tekintet nélkül fizessen meg. Indokok: Felperes azon az alapon lépett fel keresettel alperes ellen, hogy ennek Sz. város közelében fekvő gazdaságában, az u. n. Sch. tanyán mint gazdatiszt volt 1914. január 1-től december hó 31-ig terjedő egész évre alkalmazva; kötelezettségeinek mindenben eleget tett, a gazdálkodást önállóan végezte, a cselédség felett felügyeletet gyakorolt, a munkásokkal megbízás alapján rendelkezett és a munkabéreket fizette; alperes azonban 1914. augusztus 1-én neki levélben felmondott és őt szeptember 1 -re elbocsátottnak jelentette ki, amely elbocsátást ő érvényesnek nem fogadott el; ennélfogva a szeptember 1-től az év végéig tehát négy hónapi időtartamra terjedőleg járandóságait követelte és pedig évi 600 korona fizetés V* része fejében 200 koronát, egyéb havi természetben kiadandó járandóság szintén aránylagos része fejében 4C4 koronát, évi illetményei: hizott sertés, egy hold kukoricás föld és veteményes kert értéke fejében 500 koronát, ami összesen 1104 koronát tesz, azonban ezt a követelését 950 koronára mérsékelte. A íelperesi előadás és a tárgyalásra bemellékelt 3526/1914. vt. számú határozat szerint az elsőfokú közigazgatási hatóság, amelyhez felperes követelésének érvényesítése végett fordult, illetékességét abból az okból szállította le, hogy felperes ugyan az 1900. XXVII. t.-c. 24. §-ának megfelelő gazdatiszíi képesítéssel nem bír, azonban gazdasági vezetőként való alkalmaztatása mindenesetre bizonyos előkészültséget tételez fel, amihez képest, figyelembe véve szolgálati járandóságainak mértékét is, felperes cselédnek és szolgálata cselédi szolgálatnak nem minősíthető. A sz.-i kir. járásbiróság 1914. Sp. III. 1368/3. sz. ítéletével felperest keresetével elutasította és perköltség fizetésére köte^ lezte azzal az indokolással, hogy felperes ugyan gazdatisztnek tekintendő, azonban keresete érdemileg alaptalan, mert alperessel szemben becsületsértő tényt és hűtlen kezelést követett el, minek folytán az 1900. XXVII. t.-c. 16. §-ának a) és b) pontjai alapján a szolgálatból azonnal el volt bocsátható, alperes az id. t.-c. 18. §-ának megfelelően a felmondás jogával élt és ennek okát felperesnek nyomban tudtára adta. Felperes felebbezése folytán a marosvásárhelyi kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság Pf. 802/1915. sz. ítéletében maga részéről szintén megállapította, hogy felperes bár gazdasági oklevéllel nem bir és szolgálatának minőségét nem az elnevezés, hanem annak lényege határozza meg, mégis az elsőfokú bíróság által felhozott okokból, gazdatiszti minőségben alkalmazottnak tekintette, továbbá megállapította azt is, hogy felperesnek készpénzben 600 korona évi fizetés, naponként 2 kupa (22/3 liter) tej (szeptember—október hóra 20 fillér, november—december hóra 24 fillér egységárban), szabadlakás havi 16 korona értékben, tüzelőfa szeptember—október hóra 10—10 mm., november —december hóra 20—20 mm. mennyiségben mmázsánként 1 kor. 65 fillérrel számítva, 80 véka buza és törökbuza 2/a és Vs arányban, előbbi 5 kor., utóbbi 3 kor. egységárban, egy kövér disznó 150 kor. értékben, egy hold törökbuzával bevetett föld 210 kor. és egy veteményes kert 30 kor. évi hozadékkal járt összesen az egész szolgálati időre, a miből a fönt emiitett négy havi időszakra kiszámítás eredményeként 880 kor. 76 fill. esik ; ezt az összeget mint tőkét és a per-, valamint a felebbezési eljárási költséget az elsőfokú ítéletnek részben való megváltoztatásával felperesnek megítélte azzal az indokolással, hogy alperes a felbontásul felhozott eset tudomására jutása után 30 nap alatt az okot az 1900 : XXVII. t.-c. 18. §a értelmében Írásban felperessel nem közölte, ennélfogva az elbocsátás tényének jogi hatály nem tulajdonitható. Alperes a felebbezési bíróság ítélete ellen az 1893: XVIII. t.-c. 185. §-ának a) és c) pontjai alapján felülvizsgálati kérelemmel élt. Ezek előre bocsátása után a kir. Ítélőtábla első sorban felperes alkalmaztatásának jogi minőségét vévén vizsgálat alá, a következő adatokat vette döntése alapjául. Alperes az 1913. december hó 17-én kelt az elsőfokú bíróság előtti tárgyaláson becsatolt levelében az általa alkalmazandó egyént gazdatisztnek nevezi ugyan, de ez az elnevezés annyival kevésbbé döntő, mert a szintén becsatolt hírlapi hirdetés szerint ugyanis gazdasági bírót keresett. A felek között nem vitás, hogy alperes gazdasága bár Sz. várostól nem fekszik távol, összesen 132 holdnyi terjedelemmel bir, eszerint a kisebb mezei gazdaságok közé tartozik. A fennebbi, a felebbezési bíróság által eszközölt megállapítás szerint a felperes javára kikötött évi összes járandóságok a 2000 koronát nem haladják meg, amely összegből a készpénzfizetés csak 600 koronát teszen. Alperes rövid utasításai, amelyek szintén a tárgyaláson voltak becsatolva, arra mutatnak, hogy még apróbb gazdasági ügyekben is alperes önmaga intézkedett és felperest csak rendelkezései végrehajtására utasította, ami már nem a hatáskör korlátozását jeietiti, hanem egyenesen a gazdatiszti minőség ellen szól. Alperes a felek egyértelmű nyilatkozata szerint hatályon kivül helyezett korábbi felmondás alkalmával 1914. május 3 án kelt sürgönyében felperesnek a gazdasági birói állást mondotta fel és felperes erre május 4-én kelt levélbeli válaszában kifogás nélkül ugyanezt a kifejezést használja, tehát gazdatisztnek ő sem nevezi önmagát. Mindezek az adatok arra mutatnak, hogy felperes, noha gazdatiszti minősítéséhez a gazdatiszti képesítés nem volna szükséges, mert ez az 1900. XXVII. t.-c. 15., 24., 25. §§. szerint csak bizonyos előnyöket nyújt, mindazonáltal az 1900. XXVII. t.-c. 1. § ában meghatározott „gazdasági igazgatás, kezelés vagy ellenőrzés rendszerinti tennivalói" fogalma alá eső hatáskörrel nem bírt; az ő alkalmaztatása gazdasági bíró címen az 1907. XLV. t.-c. 1. §-ában a gazdasági cselédre nézve megállapított működési kört meg nem haladta. Minthogy pedig a jelen esetben nem kártérítésről van szó, amely felett a most idézett t.-c. 63. §-a szerint a bíróság határoz, hanem a felperesnek az elbocsátás utáni időre követelt hátralékos bére iránti követelésről, amelyre nézve az id. t.-c. 52. §-a értelmében a közigazgatási hatóságok birnak hatáskörrel, ennélfogva a jelen esetben az 1893: XVIII. t.-c. 27. §-ának 1. pontjában irt pergátló akadály forog fenn, amely ugyanezen §. 3. bek. szerint a bíróság által az ítélethozatal előtt az eljárás bármely szakaszában figyelembe veendő, miért is tekintet nélkül arra, hogy alperes a bíróság előtt hatásköri kifogást nem támasztott az id. t. c 166. §. és 185. §. b) pontja alapján a fenti módon kellett határozni. Minthogy ehhez képest felperes a jelen döntés szerint pervesztes, az 1893 : XVIII. t.-c. 109., 168., 204. §§. szerint az összes költséget viselni köteles. 1915. április hó 27.