Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 45. szám - Előkészitő iratok - Adalékok a Házassági Törvény 81-103. §§. joggyakorlatához. (Befejő közlemény.)

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi .logi Közlöny 45. számához. Kolozsvár, 1915. november 7. JOGESETEK a kolozsvári klr. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. ÍO. Optk¥. 1320. § ? — A kártérítés mentesítésének előfeltételei. P. II. 6G0/8. 1915. sz. A kolozsvári Jcir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felebbezósi bíróság Ítéletét a S. E. 204. §-a értelmében feloldja. Indokok: Az alperes felülvizsgálati kérelmében a többek között azt is panaszolja, hogy az ellene gondatlanságból okozott súlyos testisértés miatt indított bünperben az eljárás a gondatlanság fenn nem forgása miatt jogerősen megszüntettetvén, a felebbezési biróság helytelenül hagyta figyelmen kivül az Optkv. 1320. §-ának azt a rendelkezését, hogy ilyen esetben a kártétel véletlen esetnek tekintendő. Ez a panasz alaptalan. Ha való is lenne a büntető uton kimondott megszüntetés, melyről az alsóbiróságok előtt — az iratok szerint — szó nem volt, ez esetben is ezzel az a kérdés lett csak eldöntve, hogy a szóban forgó esetben a büntetőjogi felelősség alá vonásnak a feltételei nem forognak fenn; következően az ilyen esetekben a polgári biróság a büntető eljárás adatait is méltatva, önállóan bírálja el a támasztott magánjogi igény alapját képező tényeket. De különben is a jelen esetben nem valamely állat megőrzésének az elmulasztása képezi a döntés tárgyát, amiről az Optkv. 1320. §-a rendelkezik és így erre a szakaszra a felebbezési biróság is tévesen hivatkozott, hanem arról van szó, hogy terheli-e vétkesség az alperest abban, hogy a kérdéses időben a s.-i vásár napján lovas szekerével sebesen vágtatva, az országúton álló felperest az alperes lovai leütötték és a felperes sérülésével összefüggően neki kárt okozott. Az a kérdés tehát, hogy fennforog-é az Optkv. 1294. §-ban irt vétkesség alapjául szolgáló valamely tény ? A felebbezési biró-ág tényként állapította meg azt, hogy az alperesnek az országúton sebesen haladó lovasszekere a felperest elütötte s hogy utóbbi ebből folyóan sérülést szenvedett. Minthogy ebből az eset tárgyi körülményeihez képest rendszerint azt lehet következtetni, hogy a fogatot hajtónak, tehát az alperesnek, a hajtásban való járatlansága vagy a kellő figyelem elhanyagolása okozta a sérülést, vagyis a gondatlanság fennforgása mutatkozik: ezzel a kártérítés alapjául szolgáló jogot megalapító tények mindaddig kimutatottnak tekintendők, mig az ellenfél, jelen esetben tehát az alperes a jog érvényesithetését kizáró azt a tényt nem bizonyítja, hogy a hajtásban való kellő jártassága mellett is a károkozó eseménynek káros következményeit vag}' egyáltalában nem lehetett elhárítani, vagy amelynek elhárítására nem volt elégséges a gondosságnak, erőfeszítésnek az a legnagyobb mértéke sem, mely az eset körülményeihez képest a közfelfogás szerint helyes arányban áll, tehát az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a károkozásnál erőhatalom forgott fenn. Erészben lényeges vallomást tettek a felülvizsgálati kérelemben megnevezett tanuk, kiknek vallomásait a felebbezési biróság kellően nem méltatta, holott ha a lovak bárminek hatása alatt megijedve, a szekeret sebesen vágtatva vitték és ha az alperes a hajtáshoz kellő szakértelemmel birt, a lószerszám megfelelő jókarban volt és ekként a lovak fékezése kellő módon volt eszközölhető, melyeknek ellenkezője vitatva sincsen és ha az alperes közönséges képességek melleit tőle várhatóan mindent megtett avégből, hogy az esemény be ne következzék, az alperes felelősségéről nem lehet szó. Alapos tehát az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben megnevezett tanuk vallomásainak nem kellő méltatásából folyóan előterjesztett panasza; következően a felebbezési biróság ítéletét feloldani s a további eljárást elrendelni kellett. Ennek folytán az Optkv. 1304. §-ának figyelmen kivül hagyása miatt is előterjesztett panasz tárgytalan. Az Ítélet feloldása folytán a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeket csak mennyiségileg kellett megállapítani, azoknak viselésére nézve az ujabban hozandó határozatban kell dönteni. (S. E. 204. §. utótétele.) — 1915. április hó 8. 176. Az ügyvédi dijszabás a bíróságokra nézve egyáltalán nem kötelező s az ügyvédi dijakat a kifejtett tevékenységre, a tett kiadásokra és az ügy tárgya értékére való tekintettel a Mi'ósá£>k szabad bclátásnk szerint vannak jogosítva és és hivatva megállapítani. I. 4114—1914. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság végzésének felfolyamodással megtámadott azon részét, mely szerint a végrehajtási kérés költségét 7 K 60 f-ben állapította meg, a végzés egyéb részének érintetlen hagyása mellett helybenhagyja. Indokok: Előrebocsátva, hogy az ügyvédi dijszabás a bíróságokra nézve egyáltalán nem kötelező s az ügyvédi dijakat a kifejtett tevékenységre, a tett kiadásokra és az ügy tárgya értékére való tekintettel a bíróságok szabad belátásuk szerint vannak jogosítva és hivatva megállapítani, a kir. Ítélőtábla a végrehajtási kérésért megállapított költség összegét azért hagyta helyben, mert azt az ügy tárgya csekély értékére való tekintettel figyelemmel a 2 K 20 fül. bélyegkiadásra is, a kifejtett tevékenységgel arányban állónak találta. A felfolyamodásért, mely nyilván csak az ügyvéd érdekét volt hivatva előmozdítani, az ügyvéd részére dij és költség saját felével szemben sem volt megállapítható. — 1915. április hó 12. 177. Az ideiglenes nötartás irán i igénynek helye van olyankor is, mikor a házasfelek tényleg különválva élnek egymástól, anélkül azonban, hogy közöttük váló- vagy bontóper lenne folyamatban. A tényleges különélés alatt követelhető ideiglenes nötartátt nem a házassági törvény, hanem az Opíkv. 91. §-ának rendelkezéséből folyóan kell és lehet megállapitani, ha a taö az életközösség tényleges szünetelésében nem hibás. P. II. 956—1915. sz. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság: A kir. ítélőtábla a felebbezési biróság Ítéletét a S. E. 204. §-a értelmében feloldja. Indokok: Az alperes felülvizsgálati kérelmében a többek között azt is panaszolja, hogy a felperes csak házassági bontóp^r esetében igényelhet női tartást. A panasz alaptalan. Az ideiglenes nötartás iránti igénynek helye van olyankor is, mikor a házasfelek tényleg különválva élnek egymástól, a nélkül azonban, hogy közöttük váló- vagy bontóper lenne folyamatban. A tényleges különélés alatt követelhető ideiglenes nötartást nem a házassági törvény, hanem az Optkv. 91. §-ának rendelkezéséből tolyóan kell és lehet megállapitani, ha a nő az életközösség tényleges szünetelésében nem hibás. Alinthogy azonban nem vitás, hogy felperes nő másodízben 1913. szeptemberben hagyta el a férjét, az alperest: a felperesnek bizonyítania kell oly tényeket, amelyekből jogilag az következik, hogy éppen ebben az időben jogos oka volt neki az elhagyásra. A felebbezési biróság Ítéletében az alperes magatartását illetően lényegileg csak az lett megállapítva, hogy az alperes 1913. szeptember hónapja előtti időben hosszabb idő óta iszákos és részeges volt állandóan s mint ilyen a felperes feleséggel duvrán bánt, de nincs tényállás arra, hogy az alperesnek ez a magatartása az elhagyást megelőzően mely ideig folytattalott és hogy az eltávozás közvetlen oka mi volt. Magának a felperesnek eskü alatti vallomásából sem tűnik ki ez határozottan, sőt egybevetve azt a T. K. tanú vallomásával, az latszik abból megállapíthatónak, hogy azok a tények