Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 45. szám - Előkészitő iratok - Adalékok a Házassági Törvény 81-103. §§. joggyakorlatához. (Befejő közlemény.)

VIII. évfolyam. 45. szám. Kolozsvár, 1915. november 7. SRDELYRESZI3061HDZLONY R KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK * m mm B W . - * * — —> mm »w« w mm v **~*m. w- "W -V "W Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Hatiegán Emil kir, tszéki biró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás yenő és Dr. Temesvári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Fercncz-utcza 42. szám.. Megjelen minden vasárnapon. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. i Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK: Előkészítő iratok. — Adalékok a Házassági Törvény 81—103. §§. joggyakorlatához. Gyűjti: Dr. H. E. (Befejező közlemény.) M&LLEKLET: .Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. KÜLÖNFÉLÉK. Eiől«ifö irafoíí. Az „Ügyvédek Lapja" egyik számában a „Vegyes" rovatban a következő sorokat olvastuk : „A budapesti kir. törvényszék egyik tanácsának elnöke a perfelveteli határnapon egybegyűlt ügyvédekhez, az ügyek felhívását megelőzően, a törvényszéki tanács nevében azt a kérelmet intézte, hogy az előkészítő irataikban, a lehetőséghez képest, csak a tényállás előadására és a bizonyítékok megjelölésére szorítkozzanak Az eddigi tapasztalatok — úgymond az elnök — azt mutatják, hogy az előkészítő iratokban, hosszas jogi fejtegetéseken kivül, gyakran személyes támadások is foglaltatnak és azt a benyomást teszik, mintha a régi periratokat olvasná az ember. A tanácselnök figyelmeztetését azzal végezte, hogy a törvényszék a perrendellenesen szerkesztett előkészítő iratokat a jövőben vissza íogja utasítani." Azt hiszem, hogy a budapesti kir. törvényszéki tanácselnök általános hibákat ostorozott, mert sajnos — de meg kell állapitanunk, — hogy kevés alkalom adódik az elsőfokon Ítélkező tanácsoknak, hogy oly-m előkészítő iratokat olvassanak, a melyek mindenben a Pp. intencióinak megfeleljenek. Az emberi gyengeség a kútforrása ezeknek a bajoknak is. Az emberek megszokták a pongyola-szerkesztést, a felelősség nélkül való hosszadalmas mesélgetést, t. i. beszélni „de omnibus et quibusdam aliis.. . . Ezt meg lehetett termi a régi peres eljárás perirataiban, de a szóbeli eljárás ezt meg nem emésztheti. A szóbeii eljárás mellett a per — agyszólva — drámailag gyorsan lepereg. Itt nincs idő a felrebeszélésre. Tények, tények!! — kellenek. Da mini factum — dabo tibi ins.... Sehol sem érvényesül jobban ez az axióma, mint éppen itt. A szóbeli tárgyalás mellett — az időnek értéke van. Nincs senkinek türelme — a m ndenféléröl említést tevő, az érdembeni dolgokról pedig hallgató — beszédre figyelni. Persze — a tárgyhoz beszélni — feltételezi a pernek ex asse való ismeretét. És ez a nehéz. Ez már munkát igényel, nehéz fejtörést, szellemi tornát. Meg kell alkotni a syllogismust, fel kell állítani a tételeket. Az agy fel kell dolgozza az anyagot az egész vonalon. Ez nehéz munka, de szép munka. Szép nemcsak azért, mert botlásoktól mentésit, hanem első sorban azért, mert az embert megtanítja logikusan dolgozni. S ha ez vérévé válik — minden ténykedésére reányomja bélyegét, a jogásznak legszebb ékességét. Az ügyvédek a régi periratok stilusától és tárgyalási módszerétől nehezen tudnak emancipálódni. Ezért — a Pp. szerinti előkészítő iratok terjengőssége — ma egyenesen abnormis, ugy, hogy a szóbeliség eltörpül a sok irás mellett. Holott az előkészítő iratoknak tartalma szűkre szabottnak kellene lennie. A Pp. 195. §-a világosan megszabja az előkészítő irat tartalmát. Tartalmaznia kell a felperestől közölt tényállításokra és bizonyítási eszközökre való nyilatkozatot, úgyszintén a saját tényállításait és bizonyítási eszközeit, valamint a netaláni uj kérelmét. Ha e/. az előkészitő irás készítőjének szeme előtt lebeg, ki van zárva, hogy össze-vissza írjon mindent és mindenről beszéljen, csak arról nem ami lényeges. Törekedni kell arra, hogy : 1. a féltől jó és részletes információt vegyünk, már a megbízás adásakor. A halogatás itt is — mint mindenben — megbosszulja magát. 2. Amikor az előkészítő iratot készítjük, leg}'en előttünk a kereset. Lehetőleg kövessük annak menetét. Lebegjen szemünk előtt, hogy az előkészitő iratnak mit kell tartalmaznia. Mielőtt a fogalmazáshoz hozzáfogunk, a kérdésben foglaljunk álláspontot, alkossuk meg a syllogismust, állítsuk fel annak tételeit. Ha ez meg van — kizárt dolog, hogy sokat beszélhessünk, sokat írjunk. Aki tudja, mi az ügydöntő — az c-ak erről fog beszélni, de nem egyébről, ami lényegtelen. 3. Az előkészitő iratok beadásánál lehetőleg tartsuk be — a törvény által megszabott határidőket. Ha betartjuk, akkor nem fogunk kapkodni. Nincs szomorúbb látvány, mint mikor az ügyvéd nem tudja a leckéjét és mentegetőzésekkel áll elő. 4 A felet figyelmeztetni kell arra, hogy az ügyre vonatkozó információját egyszerre terjessze elő, adja fel egyszerre összes bizonyitékait. A szórványos, sporadikus bizonyítás felajánlás — már a gyenge, hiányos per előkészítés jele. Bizonyság arról, hogy a per a fél részéről előkészítve nincs. Ilyen esetekben — az ügyvéd, a qui habét tempus, habét vitám féle elv követőjeként jelentkezik ... Ez pedig nem minden vonalon követendő elv! Egyszerre kell fellépni — ugy a támadás, mint a védelem vonalán. Legyen ebben bizonyos rendszer. Ne kutatgasson a fél — mmden tárgyalás után — bizonyítékok után. Ez a per nem ismeretére vall. Én hiszem, hogy a mi ügyvédi Karunk — megérti a Pp. szellemét. Megérti és követni fogja a szóbeliség nagy elvét. Kapunk jó előkészitő iratokat is! Inkább több szóbeszédet, mint irást kérünk tehát. Kérünk az előkészitő iratokban tényeket, a jogi okoskodásokat pedig adjuk elő szóval. x. ><fldaléíioh a Házassági Tömény 81-103. §§. gyakorlatához. Gyűjti: Dr. H. E. ^\(Befejező közlemény.) 96. §. Ha a biró a perben kiderített ténykörülményeket nem találja elegendőknek arra, hogy a gyermekek elhelyezése és tartása felől határozzon: az erre vonatkozó