Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 44. szám - Adalékok a Házassági Törvény 81-103. §§. joggyakorlatához. Folytatás

Jogesetek Tára 43. szám. rint annak a ténynek sem, hogy a 6. alatti előkészitő irat mellékletének igazolása szerint (C) az építési engedélyt a házra felperes kérte T. város tanácsától, mert köztudomású tény, hogy a közigazgatási hatóságok az építési engedély kiadását a tkvi tulajdon igazolásához kötik. Az a felperesi állítás pedig, hogy a vállalkozói szerződést felperes kötötte volna meg, megcáfolást nyert H. J., K. S. és P. J. mesteremberek, mint tanuk vallomásaival. A 11. szám alatti D) és E) alatti levelek mitsem bizonyítanak ; felperes az alperes elhalt férjének (M. E.-nek) testvérbátyja volt, természetes tehát, hogy a ház felépítésénél bátyja tanácsait és útbaigazításait kikérte. Alperes férje (M. E.) a felperes tkvi tulajdonát képező, tehát idegen telken, felperes beleegyezésével, saját anyagszereivel építkezvén, felperes az optkv. 418. §. értelmében csak az elfoglalt telekrész közönséges értékét követelhetné, míg a íöld tulajdona alperest illetné, de mert M. E. után a hagyaték még rendezést nem nyert, viszontkeresettél a telek tulajdonának megítélése iránt élni nem kíván, kérelme egyszerűen felperes felebbezésének elutasítását célozza. A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság III. ítéletében a tárgyalás és bizonyitásvétel összes anyagának a Pp. 270. §. értelmében történt mérlegelésével helyesen megállapított ténymegállapi tást a Pp. 507. §. fölhívásával maga részéről is elfogadja és arra Ítéleti döntésénél hivatkozik. Tény ennek folytán az, hogy felperes a kereseti kérelmének alapjául előadott s általa a Pp. 269. §. értelmében bizonyítaná azt a tényállítását, amely szerint a telekkönyvi tulajdonát képező telekre 44 négyszögméter területen 1904. évben épített pertárgya házat felperes építette, alperes férje ahoz csak 600 koronával járult volna hozzá és ennek fejében felperes a ház életfogytiglan való használatát engedte csak át az 1914. évben elhalt M. A. alperes férjének; bizonyítani nem tudta, de sőt nem is valószínűsítette, következéskép az általa kért eskü alatti kihallgatásának a kir. tábla tért nem nyithatott. Mig ezzel szemben az alperes védelme folytán kihallgatott tanuk vallomásai alapján igazolt s irányadó tényállás az, amelyet a kir. tábla az elsőfokú bíróság Ítéletéből átvett, hogy alperes férje, M. E. a felperes telekkönyvi tulajdonakép bejegyzett belső telken, tehát idegen telken, a felperestől felhasznált alább érintett csekélyebb értékű anyagot leszámítva, saját anyagszereivel és saját költségén felperes beleegyezése mellett emelte föl a pertárgya házat. Peresfelek jogviszonyára tehát az optkv. 418. §-a nyerhet alkalmazást. Az ennek végtételében foglalt anyagi jogszabály szerint, tekintettel arra, hogy felperes a telkén való építkezést eltűrte, a tulajdonjog alapjára fektetett kereset a jóhiszemű építkezővel szemben helyt nem foghat, mert ezen jogszabály szerint felperes csak a föld közönséges értékét, valamint a felperes nyírfa anyagából a tényállás szerint oda beépített 8 drb. faoszlop és két közfal értéke megtérítését követelhetné. Ez iránt azonban felperes keresetet nem támasztott. Fenti tényállás és irányadó jogszabályra való figyelemmel a kir. tábla az elsőfokú bíróság Ítéletét fentartotta és telperest a sikertelen felebbezésével okozott költségben a Pp. 425. és 508. §-a értelmében elmarasztalta. 1915. szept. hó 21-én. 173. A S. E. 152. §-a értelmében a per a felebbezési biróság előtt ujból tárgyaltatik s a felebbezési biróságr előtt oly tényállításokat és bizonyítékokat is felhozhatnak, sőt a 148. §. korlátai között oly nj jogok;»t is érvényesíthetnek, amelyeket az elsőbiróság előtt fel nem hoztak, a felperesre nézve abból, hogy az elsőbiréságnsik ssóval kihirdetett és nem vitás tartafmn Ítélete írásba foglalva és indokolva nem lett, semmiféle joghátrány nem származott és a íelebbezési bíróság Ítéletének feloldására sem szolgáihat oknl. P. II. 1922/17—1915. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: Felperesnek kizárólag az alsóbirósági Ítéletek megsemmisítésére, helyesen feloldására irányuló és lényegileg eljárási szabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelme, melyben panaszolja, hogy az elsöbirósági Ítélet írásba foglalásának elmulasztása (a tárgyaló bíró időközben elhalt) folytán annak indokait nem ismerhette s ezért a felebbezési eljárásban az Ítélet helytelenségét nem tudta kimutatni, nem alapos. Helyes ugyanis a felebbezési bíróság által erre vonatkozólag elfoglalt az a jogi álláspontja, hogy a bár szabálytalanságot képező az a körülmény, hogy az elsöbirósági ítélet irásba foglalva és megindokolva nincsen, a S. E. 165. és 166. §§-aiban felsorolt feloldási okok egyike alá sem vonható s minthogy a S. E. 152. §-a értelmében a per a felebbezési bíróság előtt ujból tárgyaltatik s felek a felebbezési biróság előtt oly tényállításokat és bizonyítékokat is felhozhatnak, sőt a 148. §. korlátai között oly uj jogokat is érvényesíthetnek, amelyeket az elsőbiróság előtt fel nem hoztak, a felperesre nézve abból, hogy az elsőbiróságnak szóval kihirdetett és nem vitás tartalmú Ítélete irásba foglalva és indokolva nem lett, semmiféle joghátrány nem származott és a felebbezési biróság ítéletének feloldására sem szolgálhat okul. Ezek alapján tehát a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítani kellett. 1915. október hó 4. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr, Temesvári Gyula kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. ! Az optkv. 803. §-a szerint az akaratot hallgatólag is lehet < nyilvánítani oly cselekmények utján, amelyek az összes körülmények számbavétele mellett, annak mibenléte iránt kétséget fenn nem hagynak. P. 1281/15—1915. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A meg nem támadott s e helyen az 1893. XVIÍI. | t.-c. 197. §-a szerint irányadó ítéleti tényállás szerint felperes unokája az anyának férjétől, az alperestől való különélése 6-ik évében, az 1908. évi szeptember 4. napján született, felperes tudomással birt arról, hogy leánya a különélés alatt N. M.-sal benső viszonyt folytat, férjével ellenben nem érintkezik s unokáját ugy tekintette, mint aki ama viszonyból származott, felperes unokáját az anyának a szülés után rövid idővel bekövetkezett halála óta magánál tartotta, önként és anélkül, hogy alperest a tartás teljesítésére a keresetnek 1914. évi mácius 2. napján történt beadásáig akár magánúton, akár a gyámhatóság segélyével felszólította volna, végül felperes elejétől fogva tudott arról, hogy alperes lefolyt idő alatt vagyontalan és a tartásra képtelen volt. Alaptalanul panaszol a felperes aziránt, hogy a felebbezési biróság ezekből a körülményekből jogszabálysértéssel következtetett arra, hogy felperes a tartást ingyenesen szolgáltatta ki. Az optkv. 863. §-a szerint az akaratot hallgatólag is lehet nyilvánítani oly cselekmények utján, amelyek az összes körülmények számbavétele mellett annak mibenléte iránt kétséget fenn nem hagynak. A fent megállapított ténykörülmények pedig az élet tapasztalatai s a gondolkozás szabályai szerint különös tekintettel arra, hogy a rokonok tartási kötelezettsége erkölcsi alapon épül fel, csakugyan arra engednek következtetni, hogy felperes a tartást nem az arra amúgy is képtelen alperes helyett, hanem saját kötelezettsége gyanánt, a megtérithetésre irányuló szándék nélkül teljesítette. Alperes ügyvitelében tehát a másért való költekezés (optkv. 1042. §.) tényeleme hiányozván, az arra alapított kereset elutasítása az anyagi jognak megfelel. Egyéb intézkedések az 1893. XVIII. t.-c. 204. és 168. §-án, továbbá az 1868. LIV. t.-c. 252. §-án alapulnak. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: DEÁK FERESCZ-U. 43. SZÁM. TELEFONSZÁM: 333