Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 44. szám - Adalékok a Házassági Törvény 81-103. §§. joggyakorlatához. Folytatás

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 44. számához. Kolozsvár, 1945. október 31. JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. jarásbirúsági albiró. 171. Csődön kívüli megtámadásnak visszterhes szerződések esetében is van helye, ha az adós a hitelezők kijátszására irányuló szándékkal ruházta át vagyonát arra, ki erről a szándékról tudomással Mrt. P. II. 322/8—1915. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla az alperesi felülvizsgálati kérelmet egyebekben elutasítja, de amennyiben az alperes annak tűrésére is van kötelezve, hogy a felperes a m. köblösi 62. sz. tjkvben 2 rend. 239. és 294. hrsz. a. ingatlanból is kielégítést nyerhessen, az ítéletet ebben, valamint a per és felebbezési költségekről rendelkező részében is feloldja. Indokok: Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felperes nem bizonyítóita, mikép közte (alperes) és P. A. (elvált neje) közötti jogügylet ajándékozást képezne. A panasz nem jöhet figyelembe, mert csődön kívüli megtámadásnak visszterhes szerződések esetében is van helye, ha az adós a hitelezők kijátszására irányuló szándékkal ruházta át vagyonát arra, ki erről a szándékról tudomással birt. A felebbezési bíróság az ujabban F. J.-hez nőül ment P. A. tanúnak vallomását a maga egészében elfogadta bizonyítékul, megfelelően indokolván azt, hogy a tanú érdekeltsége melleit is azt miért tette. Alaptalan tehát az alperesnek e miatt előterjesztett felülvizsgálati panasza annál inkább, mert a nevezett tanura maga hivatkozott és épen a felperes volt az, ki annak kihallgatását ellenezte. A tanúvallomás tartalmából pedij kétségtelen, hogy az átruházás egyenesen a felperes hitelező kijátszására irányuló szándékkal történt a szerződő felek közös egyetértése mellett. A felebbezési bíróság irányadó tényként megállapította, hogy az alperes tudta, hogy a felperesnek P. A.-val szemben jelentékeny követelése volt már az átruházás idejében. A követelési összeg mérvét illetően egyedüli panasza az alperesnek az, hogy az átruházás után felmerült végrehajtási költség erejéig ő felelőssé nem tehető. Ez a panasz is alaptalan, mert a kielégítési alapnak az átruházás által történt elvonása folytán az átvevő alperes elleni felelősség kiterjed azokra a vagyoni következményekre is, melyek az eredeti adós fizetési késedelmével járnak és a hitelező felperest követelésének az eredeti adós elleni érvényesítése végett annak megkísérlésével érte. A felülvizsgálati kérelemben is vitatott az a körülmény, hogy a m.-k.-i 69. sz. tjkvben 225. hrsz. a. ingatlan a Sz. V. tulajdonát képezné valójában, figyelembe nem jöhet e perben, mert ez az ingatlan is a szerződés szerint átruházás tárgyát képezte s jelenben is — az illető tjkv. tanúságaként — az alperes tulajdonául van felvéve. Egymagában az a körülmény, hogy P. A. által az alperes ellen ingatlanok birtoka iránt indított rendes perben hozott 5818/1910. sz. a. elsőbirósági ítélet indokai szerint az lett megállapítva, hogy ezt az ingatlant nem az alperes, hanem Sz. V. vétel címén használta, a felperes hitelezővel szemben annál kevésbé jöhet figyelembe, mert az alperes csak különben is a felülvizsgálati kérelmében hozta fel azt, hogy a szóbanforgó ingatlannak átruházása csak tévedésből vétetett fel a szerződésbe. Ellenben alapos a felülvizsgálati kérelem a m.-köblösi 69. sz. tjkvben 293., 294. hrsz. ingatlanból való kielégítés tűrésére vonatkozó kötelezést érintő részében, mert az alperes már felebbezésében felhozta, hogy a szóbanforgó belsőségen nemcsak egy házat, hanem több melléképületet is épített és ezeknek értékét e per irataihoz csatolt 5818/1910. sz. a. iratok tanúságaként fel is számította, miből és a felülvizsgálati kérelemben erre az Ítéletre történt utalásból az tűnik ki, hogy ezt az értéket kívánja a felperessel szemben is az alperes felszámítani. Egyébként a S. E. 37. §-a módot nyújt arra, hogy ez a kérdés is tisztába hozassék. Ily körülmények között nem elegendő annak kimondása, hogy a 293. hrsz. a. ingatlanon épült ház értékéből a felperes nem nyerhet kielégítést, hanem miután a 293. hrsz. egy tkvi testet képez a 294. hrszámmal és ezen az egy tkvi testen levő s általa épített melléképületek lételét is vitatja az alperes, meg kell állapítani, hogy a rosszhiszemű alperesnek ezen építkezés által világos és a túlnyomó haszon van-é és ha igen, ez az alperes javára mily leszámítható értéket képvisel ? Továbbá meg kell állapítani a ház értékét is, mint melyből a felperes utóbb tett kijelentése szerint kielégítést nem kíván, mert a kielégítés az egy tkvi testet képező 293., 294. hrsz. ingatlanra, tehát a rajta levő épületekre is vezetendő árverés utján történvén, a ház értékét is tudni kell. A felebbezési bíróság ítélete részben feloldatván, a felebbezési eljárá-ban felmerült költségeknek csak mennyiségét kellett megállapítani, viselésének kérdése az ujabban hozandó határozatban döntendő el. (S. E. 204. §. utótétele.) 1915. évi április hó 15. napján. 172. • Az optkv. 418. §-ában anyagi jogszabály szerint, tekintettel arra, hogy felperes a telkén való építkezést eltűrte, a tulajdonjog alapjára fektetett kereset a jóhiszemű építkezővel szemben helyt nem foghat, mert ezen jogszabály szerint felperes csak a föld közönséges értékét, valamint a felperes nyírfa anyagából a tényállás szerint oda beépített 8 drb. faoszlop és két közfal értéke megtérítését követelhetné. Ez iránt azonban felperes keresetet nem támasztott. Az elsőfokú bíróság ité'etét P. I. 2152/14—1915. A kolozsvári kir. Ítélőtábla helybenhagyja. Indokok: I. A kir. törvényszék felperest a pertárgya ház birtokbaadása és járulékai iránt indított keresetével elutasította és a perköltségben marasztalta. Felperes az Ítélet ellen felebbezéssel élt. Kérte az első birói Ítéletet megváltoztatni, alperest keresete értelmében marasztalni és a per és felebbezési költség megfizetésére is kötelezni. Alperes az elsőbirói Ítéletet helyben hagyni és felebbező felperest a felebbezési költségekben marasztalni kérte. ^ Peresfelek előadták az elsőfokú bíróság előtt lefolyt tárgyalás és bizonyítás felvétel eredményét, a megtámadott ítéletet és indokolását az iratok tartalmának megfelelően. II. Peresfelek az ügy érdemében tárgyaltak. Felperes felebbezési indokait a 12. alszámu irat tartalmával egybehangzóan adta elő. Alperes felebbezési ellenkérelme indokául felhozta, hogy a bizonyításra kötelezett felperes a kereseti tényállításait nem bizonyította, mig ezzel szemben alperes védelmi tényállításait az alperes részéről fölhívott tanuk — akiknek vallomásait részletesen taglalja — igazolták. Foglalkozott a szakértő véleményével és mert a szakértő a dolog természete szerint nem tényeket állapit meg, hanem csak véleményt nyilvánít, szemben a tanuk azon vallomásával, amely szerint a munka és az építőanyagok értéke valóban csak az 1000 K körül való összeget tette ki, nem tulajdonit nagyobb jelentőséget annak a véleménynek, hogy szakértő a tanuk vallomása szerint 1000 korona összegen felépült házépitésekori becsértéket 2500 koronára tette. Nincs nagyobb súlya érvelése sze-