Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 4. szám - Ötödik moratóriumi rendelet

3. ?za.m. .1 ogcsetck Tára 11. oldal. A viszonkereseti kérelemnek ebben a keretben tehát helyet kellett adni, de miután a 2. '/. alatti nem tartalmaz határidőt a viszonkereseti összeg fizetésére nézve, az ő°/o-os kamatok csakis a viszonkereseti kél elem előterjesztése napjától (1011. október 18. ) járhatnak. Mind a két fél részben nyertes és részben vesztesnek lévén tekintendő, a per, felebbezési s felülvizsgálati eljárási költségeket kölcsönösen meg kellett szüntetni. (S. E. '204 , 168., 110. §-ok.) (1914. december 1. 1914. G. 274/3.) JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Stefúni Karolt/ kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 23. Ha az adós nem minden hitelezőjével egyezvén ki, a fizetések megszüntetésének áSlapota a váltó adásakor fennállott Hgy a váltó adása, mint az arra teljesített fizetés — ha a felhívott 30. §-ban mejelölt kizáró ok nem forog fenn — megtáma (Iható. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét feloldja, a felebbezési bíróságot a tényállásnak- az indokokban kifejtett •irányban leendő szabályszerű megállapítására utasítja. Indokok : A felebbezési bíróság részéről az elsőfokú bíróság ítéletéből átvett tényállás szerint, az 1913. évi július hó 14-én fcözadóssá vált R. Gy. fizetésképtelenségének tudatában, előbb 1912. évi október havában, utóbb 1913. év elején — a csődeljárás kikerülése végett — hitelezőivel egyezségekre léptek, a melyek szerint a most egyidejűleg elbírálás ala kerülő 1914. G. 178., 179. 180. és 181. sz. ügyek-ben érdekelt alperesek követélésüknek egy részét elengedek, a minek ellenében ők adósuktól a kiegyezési összegekről részletekben lejárandó válóelfogadmánvokat kaptak. A tényállás szerint a szóban forgó váltók harmadik szemcJyeknek — kibocsátó és forgató — aláírásával is el voltak látva, az egyezségi hányadokra fedezetül adóit váltók egy részének beváltása utján pedig 1913. évi február hó 3-án, április hó 28-án es május hó 3-án, 10-én. 28-án meg 31-en fizetések történtek. A jelzett perek tárgya a közadós pénztári könyvében eszközölt feljegyzésekre való hivatkozással ezekre a váltókra történt fizetéseknek az 1881 : XVII. t.-c. 27. £-ánnk 2. ponlja alapján való megtámadása. A jogvita elbírálása szempontjából, azaz vájjon az emiitett fizetések egyáltalában megtámadhatók Vagy, hogy a váltókra történt lizeteseket elfogadó alperessel a felhívott törvény 30. §-nak első bekezdésében irt rnegtámadhatlanságra alappal hivatkozhatnak-e? a felülvizsgálati bíróság jogi álláspontja a következő. Midőn a csődeljárás kikerülése végett a hitelezők a később mégis közadóssá vált adósukkal a fentebb jelzett egyezségekre )éptek, természetszerű s igy kétségtelen, hogy a hitelezők adósuknak különben körlevélileg be is jelentett fizetésképtelenségét ismerték, épen erre való tekintettel követelésüknek egy részét elengedték és adósuknak fizetési haladékot engedélyeztek. Ennek a fizetésképtelenségnek tudása azonban megtámadási alapul nem szolgálhat, ha az adós minden hitelezőjével kiegyezett s a fizetések határidejének eltolása által a fizetések megszüntetésének állapota megszűnt. Ebben az esetben aztán megkell vizsgálni azt, hogy ez az állapot később és pedig a megtámadott fizetések teljesítése idejében nem állott-e újra fenn s a fizetések megszüntetéséről a fizetést elfogadó hitelező tudomással bírt e ? Ha az adós nem minden hitelezőjével egyezvén ki, a fizelések megszüntetésének állapota a váltó adásakor fennállott ugy a váltó adása, mint az arra teljesített fizetés — ha a felhívott 30. §-ban megjelölt kizáró ok nem forog fenn — megtámadtó. És pedig, ha csak a fizetés is van kifejezetten megtámadva, akkor sem lehet arra hivatkozni, hogy a váltóadás megtámadásának hiányában a váltóra történt fizetés sem hatálytalanítható. Mert a váltó adásával s illetve átvételével a hitelező nem nyer külön kielégítésre alapot és jogosultságot és mert a csődvagyont nem a váltó adása, hanem a fizetés károsítja meg. Ugyanez áll arra az esetre is, ha az adós minden hitelezőjével kiegyezvén, a fizetés megszüntetésének állapota megszűnt s csak később — a magtámadott fizetés előtt — állott újra be. Ha a megtámadásnak jelzett előfeltételei fennforognának, akkor kell vizsgálni a megtámadás ellen a felhívott 30. §-ra alapitott alperesi kifogást. E törvényszakasz értelmében a váltóra teljesített fizetés nem támadható meg, ha visszkereset alatt álló váltókötelezettek vannak s ha a váltóbirtokos a fizetés elfogadására többi váltókötelezettek elleni visszkeresetének különbeni elvesztése mellett a váltótörvény szerint kötelezve volt. A váltótörvény értelmében a váltóbirtokos ezt a visszkereseti jogot akkor" veszítené el, ha a fizetést az elfogadó az óvási határidőben az óvás felvétele előtt ajánlotta fel. De mindeme előfeltételek mellett is az emiitett kedvezmény a hitelezőt meg nem illeti, ha őt a fizetés elfogadásában rosszhiszeműség terheli. Ez a rosszhiszeműség akkor forog fenn, ha a birtokosok más alapon nyugvó követeléseiket azért burkolják váltóba, hogy a felhívott törvényszakasz alapján megtámadhatlanságot biztosítsanak, vagy visszkereset alá kerülő kötelezettenként var gyontalan embereket fogadnak el s ezáltal kijátszák a felhívott törvényszakasz 2-ik bekezdésében a tömeg részére biztosított jogokat. A kifejtett jogi álláspont mellett meg kell tehát vizsgálni és meg kell állapítani a felebbezési bíróságnak a tényállást arra nézve, vájjon az 1913. elején keresztülvitt kiegyezési eljárás a későbbi közadóst az előbbi fizetésképtelen állapotából tényleg fizetőképes helyzetébe hozta-e, vagy a kiegyezés R. Gy. összes hitelezőivel sikerült-s, a helyreállított fizetőképes állapot a sikerült kiegyezés dacára mégis minek folytán és mikor szűnt meg, arról alperes a fizetés elfogadása alkalmával tudomással birt-e ? Vájjon továbbá alperesek áruköveteléseiket nem rosszhiszeműen burkolták-e és változtatták-e át váltókövetelésekké ? előző üzleti összeköttetésük szintén ily módozatban bonyolódott-e le ? a kiegyezésről kapott váltók tehát mintegy meghoszszabbitásul szolgáltak-e a már előzően is kapott volt váltókkal szemben ? Az egyenként lejárt összeg és aláírók szemétye tekintetében közelebbről megjelölendő váltók mily természetű adósságot fedeztek és biztosítottak ? az új váltók mennyiben és mi által szolgáltak a hitelezőknek nagyobb biztosítékul, kik és mennyire hitelképes egyének szerepeltek az előbbi és a kiegyezési váltókon ? az egyes váltók mikor jártak le, mikor és ki eszközölte a fizetést, óvás lett-e felvéve vagy miért nem, minden egyes beváltott váltón a későbbi közadóson kívül, kik és mily hitelképességű személyek szerepeltek még ? A fentiek szerint szükséges tényállás hiányossága okából a felebbezési bíróság ítéletére az 1893 : XVIII. t.-c. 204. §-ának második bekezdését alkalmazni. A felperes válaszirata az 1893 : XVIII. t.-c. 194. §-ában rendelt időköz után érkezvén, annak tartalma figyelembe vehető nem volt s igy a nyilván célra nem vezető beadványért az ügyvéd részére munkadíj és költséginegtérités, saját fele irányában sem volt megállapítható. (1914. június 9. 1914. G. 181/3.) 24. Nincs törvényes alap arra, hogy az ügyvédi irodában dolgozó alkalmazott, mint a milyen felperes is volt, a felektől külön megbízást nem vállalhat, az elvállalt munka elvégzéséért bért ki nem köthet és a megbízó által meg is ígért bért a szóbeli megállapodás alapján nem követelheti. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési bíróság által az elsőfokú bíróság ítéletéből átvett ténymegállapítás szerint, alperesi cégtag S. H. felperessel dr. Sz. B. ügyvéd előtt megállapodott, hogy 1000 koronát fizet felperesnek abban az esetben, ha S. L. elrejtett áruit kinyomozza es ha S. L. csődbe nem kerül. Felperes ennek alapján kutatni kezdett és H. M. brassói kiskereskedőnél meg is talált 7 láda árut elrejtve s egyszersmind kinyomozta azt is, hogy H. még 4 láda árut apósa cimére küldött el, de ez a bűnvádi eljárást kikerülendő a 4 ládát brassóba visszaküldötte, ahol a 11 láda árut 20,000 kor. értékben alperes és a többi hitelezők lefoglalták. S. H. alperesi cégtag pedig, akkor a mikor az áru felfedezéséről értesült, felperesnek újból kijelentette, hogy az ígért diját mielőbb megkapja. Ezt a ténymegállapítást a felebbezési bíróság még kiegészítette azzal, hogy S. L. akként egyezett ki hitelezőivel, hogy a kisebb hitelezők, kiknek követelésük a 200 koronát meg nem haladta, egész követelésüket megkapták, a többi nagyobb hitelezők pedig 80-90 °/o-ot követelésükből szintén megkaptak. Ebből a megállapított tényállásból a peresfelek között létesült megállapodásra vonatkozó döntő súllyal biró tényállás ellen alperes sikeresen figyelembe vehető panaszt fel nem hoz. Valamely jogszabály megsértésére rá nem mutat. Nem