Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 4. szám - Ötödik moratóriumi rendelet

Jofí^setck Tára panaszolja a ténymegállapítás iratellenességét, vagy a birói következtetések okszerütlenségét és ilyent a kir. ítélőtábla hivatalból sem észlelt. Az a panasz, hogy di\ Sz. B. és felperes a német nyelvben hiányos ismeretei miatt S. H. alperesi cégtagot a mikor a megállapodás történt, felreértették, arra tekintettel, hogy a perben annak nyoma nincs, hogy alperes emiatt a dr. Sz. B. vallomását kifogásolta volna, vagy azt aggályosnak mondotta volna, teljesen súlytalan. A tényállás ellen irányuló további panaszpontok, nevezetesen, hogy a bíróság tévesen állapította meg az áruk elrejtett voltát, továbbá, hogy nem állapította meg azt is, hogy alperesi cégtag az 1000 koronát csak arra az esetre igérte, ha a cég teljes követelését megkapja s hogy a felebbezési biróság alperes vonatkozóan kihallgatni kért tanúit ki nem hallgatta, szintén alaptalanok. Az utóbbi panaszpont azért, mert a felebbezési eljárásban felvett jegyzökönyvekben és a hozott Ítéletben (1893 : XVIII, *•"<?• 197. §.) annak nyoma nincs, hogy alperes a S. L. kihallgatását is kérte. Ennek a tanúnak az clmellözése már ebből az okból nem képez jogszabálysértést. Dr. V. G. tanukénli kihallgatását ugyan alperes kérte s ennek elmellözésé; a felebbezési biróság indokolás nélkül hagyta ; ennek a tanúnál-: a kihallgatása azonban a per eldöntése szempontiából lényeges körülményre nem vonatkozik s ekként feloldásra, illetve felülvizsgálatra (1803: XVIII. t.-C 185. §. c) p.) a felebbezési bíróságnak ez a mulasztása sem nyújt alapot. A tényállás megállapítása ellen irányuló más két panaszper pedig alaptalan azért, mert az elrejtés tényén nem változtat az a körülmény, hogy harmadik személy, lett legyen az dr. S. S. az elrejtett tárgyaktól az elrejtés után szintén értesült, minthogy alperesek irányában a már megállapított tényállás szerint az áru eltitkolás és elrejtés ténye egész azok hatósági felkutatásáig kétségtelen, s az hogy ebben az irányban a tényállást a felebbezési biróság jogszabálysértéssel állapította volna meg, panasz tárgyát nem is képezi s mert nem forog fenn jogszabálysértés a kifejtettek szerint a tényállásnak akként történt megállapításánál sem. hogy az 1000 kor. dij fizetésének az egyedüli feltétele azok felkutatásán kívül az volt, hogy S. L. Csődbe nem került. A megállapitott s sikeres támadás hiányábáh következésképen az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-a szerint itten is irányadó tényállásra fektetett anyagjogi döntés cüen irányuló alperesi panaszpontok azonban szintén alaptalanok. Alperes a megállapodás létrejöttekor megígért díj kifizetését felperesnek akkor a mikor az áruk felfedezéséről értesült, ismételten megígérte. Ez is irányadó a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállásra. Következésképen az alperes által felülvizsgálati kérvényében vitatott összes további körülmények súlytalanok, mert a megtörtént kiegyezés folytán, tekintet nélkül arra, hogy a kiegyezésnél hány százalékát kapta meg alperes a követelésének, kétségtelen az is, hogy alperes adósa S. L. a csődeljárást elkerülte, közelebbi meghatározás nélkül pedig a peresfelek között létesült megállapodásnak erre vonatkozó részét másként értelmezni mint akként, hogy a csődeljárás kerültessék el, nem lehet. Az a panaszpont pedig, hogy az 1000 kor. Írásbeli okmány hiányában nem érvényesíthető, hogy annak kikötése turpis cauzára vezethető vissza s az ezzel kapcsolatos többi panaszpontok is mind alaptalanok, a felebbezési biróság ítéletében felhozott ellentétben nem álló okok elfogadása mellett azért, mert nincs törvényes alap arra, hogy az ügyvédi irodában dolgozó alkalmazott, mint a milyen felperes is volt, a felektől külön megbízást nem vállalhat, az elvállalt munka elvégzéséért bért ki nem köthet és a megbízó által meg is ígért bért a szóbeli megállapodás alapján nem követelheti. Az eként egész vonalon alaptalan felülvizsgálatnak helyt adni nem lehet. (Marosvásárhely, 1914. szept. lő. G. 281/4. sz.) 25. Az opekv. 887. §-ánal£ idewásró rendelkezése sem zárja ki, Mogy az okirat mellett oly szóbeli megállapodást is lehessen bizonjltni, amelyre nézve, amiképp a jelenleg! esetben, az sem vethető ellen, hogy az okirattal egyszerre, illetve még azt megelőzőleg történt és hogj az okirattal ellenkező, avagy nj toldalék jelentőséggel bírna. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Ebben a perben alperesnek a kereset értelmében ! való elmarasztalása kétségkívül szerződés teljesítésének jogcímén történik. Alperes ugyanis a felebbezési biróság Ítéletében megállapított s az alább érintendő felülvizsgálati támadások sikertelensége i mellett irányadó tényállás szerint felperesek irányában kötelezett! séget vállalt, Es pedig szerződésileg magára vállalta, hogy a szóban ! forgó ingatlan csereszerződésnek K. F. részéről be nem tölthetése következtében, a felpereseknek visszajáró 1)82. 980. és 987. hrsz. | ingatlanát a K. F\ érdekében, aki az alperessel ágyas viszonyban ; élt, annak ügyei rendezése végett, alperes maga fogja a birói j árverésen megvásárolni és felpereseknek nevére iratni, és ha j árverésen megvennie nem sikenilnc, az árverésen elért összeget ! fogja felpereseknek azonnal megfizetni. Az utóbbi eset állott be, mely szerint tudniillik alperes nem, I hanem ifj. B. [. vette meg az ingatlanokat 800 koronáért, amely j összegből a felperesi ingatlanokra 7o7 kor. 40 üli. aránylagoson i számitott összeg esik. Alpereseknek a fenntebb tárgyalt, joghatályos szerződési : akaratkijelentésének valóságos megtörténtét az alsófoku bíróságok,, i a B 7. alatt csátŐlíríafc jelzett okirat és tanuk vallomása alapján, ! azoknak bizonyítékul való mérlegelése eredményében állapitot! ták meg. Alperes alaptalanul panaszolja, hogy okirat létében egyedül j csak az okirat, s nem egyúttal tantik vallomása is szolgálhatn i bizonyítékul. Mert az oplkv. 887. § ának idevágó rendelkezése sem i zárja ki, hogy az okirat mellett oly szóbeli megállapodást is | lehessen bizonyitni, amelyre nézve, amiképp a jelenlegi esetben, az sem vethető ellen, hogy az okirattal egyszerre, illetve még j azt megelőzőleg történt és hogy az okirattal ellenkező, avagy uj i toldalék jelentőséggel birna. Az ugyanis, hogy alperes árverési vétel esetében az így I megvehetett ingatlant felpereseknek átengedni igéri, s meg az az I ígéret, hogy ha más venné meg, akkor az elért vételárat lizeti j alperes a felpereseknek, lényegileg azonos tartalmú, meri mindkét i esetben csupán arra vonatkozó igéret, hogy felperesek a nekk I visszajáró saját ingatlanukat, vagy természetben, vagy azt he | lyettesitő árverési vételár-értékben kapják meg. Ezt az igéretét alperes nem az okirat kiállítása idejében, j avagy megelőzőleg, de a ténymegállapítás szerint több alkalom! mai és később is megtette. Az a további panasz pedig, hogy a fentebbi Ígéretre nézve, a tanúvallomások rokonsági érdekeltség miatt sulival nem bírhatnának, az 1893 : XVIII. tc. 64. §-a értelmében a bíróságnak a szabadon mérlegelhető bizonyítékokra fektetett ténybeli meggyőződését pusztán annak helyessége szempontjából vonván kétségbe. I ez alapon felülvizsgálatnak a felhívott törv. cikk 185. és 197. §§-aihoz mérten helye nincs. Irányadó tényállás lévén e szerint, hogy az alperes a | többször emiitett ígéretével felperesekkel szerződött,, az optkv. ; 902. § a értelmében a megegyezés szerinti módon és időben ezt ! az Ígéretét teljesitni köteles s felperesek őt erre a 919. szerint perrel szoríthatják. Az ennek a jogszabálynak megfelelöleg alperest elmarasztaló felebbezési bírósági Ítélet tehát anyagjogilag megáll. Az ismertetett tényállásból kifolyólag a jelenlegi peres feleknek egymás iránt való jogviszonyában mi befolyással sem bir, mert csakis a raitok kívül álló személyeket érdekli, vájjon K. K. on kivül B. A. is a csereszerződésben részt vett, avagy ahhoz, szintén hozzájárult-e, ha vájjon B. A. is kártérítési, avagy szer| ződés teljesitesi kötelezettségben állott a felperesekkel szemben j s utóbbiak ő ellene fellépni elmulasztván, alperes kártérítési k i telezettségének csak aránylagos mértékig lehetne helye, alperes ugyanis egyikét is a fentebbi körülményeknek a saját, feltétlenül elvállalt kötelezettsége alól egészben vagy részben leendő mentesítés okául sikeresen nem vetheti ellen. Minthogy továbbá K. F., mint a cserénél szerződő fél, tartozott felpereseket a csereszerződés megszűnte után a/ an i adott saját ingatlanukhoz juttatni s ezt a szolgáltatást K. F, helyett és érdekében alperes igérte teljesíteni, alperes arra sem fektetheti felülvizsgálati támadásait, hogy egyoldalú szerződé-. I ellenszolgáltatás nélkül forogván szóban, az optkv. 915. §-a szerint ránézve a könnyebb teher vállalása, vagyis árverési meg: szerzés esetén az ingatlanok visszabocsátásának Ígérete volna vélelmezendő, hogy ajándékozásról lehetne csak a szó, amihez az optk. 943. §-a szerint okirat hiányában kereseti jog nincs, I s végül, hogy akár a csereszerződés, akár alperesnek kötelezettI sége lehetetlen teljesítésre irányult volna s igy semmis ügyletből jog és kötelezettség nem származnék. A felülvizsgálati kérelem ekként egészben alaptalan. (1914. évi június hó 24. 1914. G. 214/3.)