Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915 / 4. szám - Ötödik moratóriumi rendelet
10. oldal. Jogesetek Tára 3 szám. terület egészben vagy részben nz ő tulajdonába jutott, a felperesi kereset alaptalansága nyilvánvaló. (1914. évi december 10., 1914. G. 205/3.) 22. I. Ax állandó birói gyakorlat szerint feleknek érvényes cimen alapuló kötelmi josviszonyra vonatkozó összeszámolása n ezzel kapcsolatos megegyezése szerződés erejével bir. II. AB összeszámolást megelőző időből ugyanarra a jogviszonyra vonatkozóan egyéb igény az anyagi jognál fogva csak akkor érvényesíthető, ha ez az igény kifejezetten fenntartatott vagy tévedésből hagyatott számításon kivül. .4 kolozsvári Jcir. Ítélőtábla: A Uir. Ítélőtábla a felebbezési biróság Ítéletét részben megváltoztatja, a felperest keresetével egészben elutasítja, ellenben a viszonkeresetnek részben helyet adva. kötelezi a felperest arra, hogy 409 korona 37 fiUér tőkét, ennek 1911 október hó 18-ik napjától járó 5°/o-os kamatait az alperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizesse. A teljesítés határidejét illetően azonban a második moratóriumi eljárási rendelet 2. §-ának első bekezdésében foglalt szabály az irányadó. Egyebekben az alperest is elutasítja felülvizsgálati kérelmével. A per, felebbezési s a felülvizsgálati eljárási költségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok: A felebbezési biróság Ítéletét mind a két peres fél megtámadta felülvizsgálati kérelemmel és pedig a felperes lényegileg csupán eljárási, nz alperes anyagi s eljárási jogszabályok megsértése okából. A panaszok közül első sorban az vizsgálandó meg, vájjon alapos-é az alperesnek az az érvelése, hogy a felperes a 2. '/. alatti kiállítására nem kényszeríttetett? Ezt igenlően kellett eldönteni, mert abból a megállapított tényből, hogy az alperes munkavállalkozójaként szerepelt felperes és ennek 21 munkása az alperestől elbocsáttatván, lakhelyüktől távol eső idegen országban munka és pénz nélkül állottak és így a felperes a 2. /. alatti elszámolási okiratot kényszerhelyzetben irta alá, a kényszer tényének fennforgása nem volt volna következtethető, mert az optkv. 870. § ának rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a lelki kényszernél is előfeltétel a fenyegetés, melynek eredménye a félelem. De különben is csak a jogellenes fenyegetés előidézte ügyleti akarat az, mely nem független akarat. Arról azonban szó sincsen az Ítéleti indokolásban hogy a felperest az alperes cég megbízottja vagy egy ügyleten kivül álló harmadik személy fenyegette volna, akkor, amikor a 2. 7. alattit kiállította. Ha pedig a kényszer ténye nem forog fenn, miként a jelen esetben, akkor nem jöhet döntés alá az a kérdés, hogy a kényszer jogos vagy jogtalan volt-é ? A 2. 7. alatti okirat tartalma az optkv. 914. és 6. §-ok értelmében történt értelmezés mellett pedig nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy a peres felek annak kiállítása idejéig (1.911. aug. 16.) egymás ellen fennálló követeléseiket elszámolták és a felperes 679 korona 37 fillért illetően a megejtett elszámolás eredményéi en lett az alperes adósává. Az állandó birói gyakorlat szerint pedig a feleknek érvényes cimen alapuló kötelmi jogviszonyra vonatkozó összeszámolása s ezzel kapcsolatos megegyezése szerződés erejével bir. Az összeszámolást megelőző időből ugyanarra a jogviszonyra vonatkozóan egyéb igény az anyagi jognál fogva csak akkor érvényesíthető, ha ez az igény kifejezetten fenntartatott vagy tévedésből hagyatott számításon kivül. Minthogy az A '/. alatti alapszerződésnek a felebbezési biróság által kifejtett álláspontból is folyó helyes értelmezése szerint felperes legalább 6 hétig tartó munkára vállalkozott és az alperes legalább ennyi ideig tartó munkaadásra kötelezte magát, amiből csak három hét járt le akkor, amikor a felperes és munkásiársai eltávoztak és a 2. 7. alatti elszámolási okirat utolsó bekezdésében további előlegeknek az alperes munkaadó részéről leendő netáni adásáról is lévén szó: nem lehet kétséges, hogy ez az elszámolás nem végleges és igy a megállapított az a tény, hogy a felperes a N. E. cégtag előtt a 2. "/• alatti kiállítás alkalmával kijelentette, hogy a céggel szemben mindenféle kártérítési jogát fenntartja, csak arra az igényre vonatkozik, melyet a felperes azon az alapon érvényesíthet vesztett haszna fejében, hogy a szerződésben kikötött további időig nem végezhette a munkálatokat. Az alperesnek idevágó érvelései csak az imént kiemelt keretben fogadhatók el. mert alaptalan az a további panasza, hogy a fent kiemelt jogfenntartás az optkv. 887. §-a értelmében figyelembe vehető ne lenne. Ez a szakasz feltételezi ugyan, hogy abban az esetben, amikor egy szerződési ügylet fölött okirat készült, a szerződő felek ebben az okiratban kizáróan és egyedül ér/énves akaratukat foglalták és hogy egyéb megbeszélésektől, amelyek korábban vagy egyidejűen történtek, elállottak, ámde olyan esetben, amikor a felek közös akarata nem arra célzott egyedül, amit az okiratba letettek, hanem egyébre is volt az irányítva, a felek valódi akarata e vonatkozásban sem hagyható ügyeimen kívül. Már pedig ha a felperes kártérítési jogának fenntartása mellett állította ki a 2 7. alatti okiratot és az alperes cég nevében eljáró az okiratot ily kijelentés mellett bármit sem nyilatkozva arra, átvette, hallgatólag hozzájárultnak tekintendő a jogfenntartáshoz, annál inkább, mert magából a 2 '/. alattiból is kitűnik, hogy a munka tovább folytatáséra irányuló célzat a szerződő felek között annak kiállítása alk'almával is nyilvánultnak jelentkezik az által, hogy netáni további előleg adásáról van szó abban. Ezekből folyik, hogy azok a munkálatok, melyeket a felperes a 2 '/. alatti kiállításáig elvégzett, csak' olyan ellenérték mellett vehetők fel, mint a nrlyenben a felek a 2 ". alatti, kiállítása alkalmával megállapították. Azt pedig fel sem hozta felperes, hogy azokat a munkálatokat, illetően többletmunkálatokat, melyek a 2 '/. alattiban nem szelepeinek', tévedésből vagy megtévesztésből hagyták volna figyelmen kivül. Ezek szerint a felperest a munkálatokért csak a 2 '/. alattiban érintett 907 korona 63 fillér illette meg és igy tárgytalanok azok a panaszok', melyek a végzett munka ellenértéke szempontjából lettek előterjesztve, mert .az már nincs megállapítva tényként, hogy W I.. mint az alperes megbízottja, a 2 7. alatti kiállít isa után tett volna fizetési ígéretet a 7. t. a. többletmunka ellenértékének kiegyenlítésére nézve. A felebbezési biróság megállapította tényként azt is, hogy sem felrakási, sem másféle munka nem volt már akkor, mikor az alperes megbízottja azzal küldötte haza a felperest és munkástársait, hogy 3 hóig nem lesz munka s megcáfolínak találta az alperesnek azt az állítását, hogy a felperes és munkásai azért hagyták ott a munkát, mert a felperest a munkásai elhagyták és ezért lett volna kénytelen az alperes az ujabbi műnk-álatokat mással végeztetni. Ez a tényállás tüzetes panasz előterjesztésével megtámadva nem lévén, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. (S. E 197. §.) Ebből folvóan és mert az alperes nem is állította, hogy a. további 3 hétre terjedő időre eső munkálatok végzésére a felperest felhívta volna, nyilvánvaló az ő szerződésszegése s így ő ezért a vétkességért az optkv. 1160 §-a értelmében felelősséggel tartozik. A felebbezési biróság tényből-tényre vont következtetéssel azt állapította meg, hogy a 21 napból (3 hét) a három vasárnap leszámításával 18 munkanapon át, naponként 150 köbméter fát rakhattak volna a munkások a vasúti kocsikba s ezután a mennyiség után a szerződési 70 fillér egységár alapul vétele mellett köbméterenként 10 fillér tiszta hasznot számitva, felperest e cimen tiszta haszonként megilleti, 270 korona. Ezt a tényállást az alperes azért támadta meg, mert annyi fa. melynek feldolgozhatását a felebbezési biróság a 18 nap alatti időre nézve megállapította, nem is volt az erdőben. Viszont a felperes általánosságban utalva a tanuk és szakértő vallomásaira, iratellenesnek találja a fenti megállapodást és szerinte G. V. szakvéleménye alapján megállapítandó lett volna, hogy 18 nap alatt 18 km. is berakható lett volna a vasúti kocsikba. Ezek a panaszok azonban alaptalanok. Igaz, hogy csak az az elmaradt nyereség térítendő meg, melynek elmaradása a kárositás okozta, vagyis a mely a valószínűség szerint bekövetkezel volna, ha a károsító cselekvény közbe nem jön, de hogy mikor tekinthető a nyereség valószínűen bekövetkezhetőnek és hogy mi a kár összege, a ténykérdés körébe tartozik. A felebbezési biróság épen a felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott G. V. vallomására is utalással állapította meg, hogy 3500—4000 kbm. fa még felrakni való volt és hogy naponta átlag 150 kbm. volt ugy a gör. kocsira, mint a vasúti kocsikra felrakható ; következően a felperes nem panaszolhatja, hogy a megállapított összeg kevés, az alperes pedig azt. hogy sok vagy egyáltalában mi sem volt volna megállapítható elvont haszonként, mert az elvont haszonnak kellő indokolással megállapított mennyisége érdemileg nem lehet felülvizsgálat tárgya. Ezek szerint a 2. '/. alatti elszámolási szerződés alapján az alperest megilleti (.79 korona 37 fillér. Ezzel szemben a felperesi követelés 270 korona. Marad az alperes javára: 409 K :'»7 fillér.
