Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 35. szám - A gyorsított bűnvádi eljárás rendes szabályai. A m. kir. igazságügyminiszternek 9550/1915. I. M. E. számu rendelete, a gyorsított bűnvádi eljárás módosított és kiegészített szabályainak megállapítása tárgyában

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 35. számához. Kolozsvár, 1915. augusztus 39. JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 137. Az iHttl: XVI. t.-c. 8. g-a a külföldieknek Magyarország területén levő ingd s ingatlan hagyatékára vonatkozóan az örökösödési eljárás tekintetében tartalmaz csak rendelkezést és abban a szakaszban a hagyatéki bíróság tárgyi illetékességének határai vannak megvonva, de az a kérdés, hogy az öröklési igények az anyagi jogot illetően, mely jogszabályok szerint biráltassanak el, a nemzetközi magánjog szerint döntendő el; következően a vitás öröklési igények annak az ál amnak jogszabályai szerint birálandók metr, amely átlamnak palgára volt az örökhagyó, tehát a jelen esetben az osztrák általános magánjog szerint birálaiidók meg az öröklési igények. P. II. 920/4. 1915. sz A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla az alperesi felülvizsgálati és a felperesi válaszban előterjesztett csatlakozási kérelmeket elutasítja. Indokok: A felebbezési biróság ítéletét az alperes anyagi s eljárási a felülvizsgálati kérelemhez csatlakozó felperes pedig anyagi jogszabályok megsértése miatt támadták meg. A panaszok a tárgytalanoktól eltekintve mind alaptalanok. Ezek közül első sorban az képezi döntés tárgyát, vájjon alapos e az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben is vitatott az a panasza, hogy keresetváltoztatás történt a felebbezési eljárásban. A felperes öröklési jogából folyóan a peres ingatlanok tulajdonjogának nevére leendő bejegyzését kérte keresetében azzal a korlátozással, hogy a II. r. felperes Vs-ad részbeni utóöröklési joga tkvi feljegyzés által egyideüen biztosittassék. A felebbezési tárgyaláson pedig az alperest, mint aki az egyik ingatlan tulajdonosául van a tjkvbe bejegyezve, de az I. r. felperes beleegyezése nélkül, annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a felperes tulajdonjoga a peres ingatlanokra vonatkozóan és a végrendeletben megnevezett utóörökösök joga tkvileg kitüntettessék. Ezzel a kereseti jog változást nem szenvedett és utóöröklési jognak az utóbbi kérelem értelmében való tkvi kitüntetése épen az alperes érdekét szolgálja. Az nem vitás és a vonatkozó hagyatéki iratok adatai alapján is megállapítható, hogy K. F., aki B. ben 1912. februáiius 13-án végrendelet hátrahagyásával halt el és akinek örököse, illetően egyik utóörököse gyanánt a felperesek keresettel felléptek, osztrák állampolgár volt. Az 1894 : XVI. t.-c. 8. §-a a külföldieknek Magyarország területén levő ingó és ingatlan hagyatékára vonatkozóan az örökösödési eljárás tekintetében tartalmaz csak rendelkezést és abban a szakaszban a hagyatéki biróság tárgyi illetékességének határai vannak megvonva, de az a kérdés, hogy az öröklési igények az anyagi jogot illetően, mely jogszabályok szerint biráltassanak el, a nemzetközi magánjog szerint döntendő el; következően a vitás öröklési igények annak az államnak jogszabályai szerint birálandók meg, amely államnak polgára volt az örökhagyó, tehát a jelen esetben az osztrák általános magánjog szerint birálandók meg az öröklési igények. Az örökhagyó L. ben 1900. évi április 25-én kelt végrenletében azt az intézkedést tette, hogy az elsőrendű felperes nőt (örökhagyó neje) az összes ingó s ingatlan vagyonának örökösévé nevezte ki azzal a megszorítással, hogy nejének halála után vagyonának Vs-ad része G. L.-nak (I. r. alperes), 73-ad része G. szül. K. F.-nak és K. 0.-nak, V«-ad része L. F.-nek (II. r. felperes) szolgáltattassék. Az alperes felülvizsgálati kérelmében az I. r. felperes szóbanforgó német nyelvű levelére utalással ismételten azt vitatja, hogy a peres ingatlanokat az örökhagyó K. O.-nak ajándékozta, akinek pedig ö (az alperes) az örököse. A felebbezési biróság azonban helyesen emelte ki ítéletében azt, hogy ez a levél nem tartalmaz oly adatot, melyből kétségtelenül az következnék, hogy az örökhagyó s K. O. között a peres ingatlanokra nézve ajándékozási szerződés létesült volna, mert abból csak az tűnik ki, hogy az örökhagyónak akarata volt, hogy a szóbanforgó ingatlanokat K. 0. nak tulajdonul tengedje, de hogy ez tényleg megtörtént volna, a levél tartalmából ki nem tűnik. A felebbezési biróság az Ítéletben e \ on tkozasban méltatott adatok alapján csak annyit állapított meg, hogy az ajándékoz st tervbe ve te ugyan az örökhagyó azáltal, h gy egy I lommal, a miu-or Sz. on járt ígérte, hogy B.-be v lo vissz I r után okiratot fog »dni, de Annak ki llitah.i elm radi Az Opíkv. 943. §-a. amely alkalm zando, ha az a;aiui k • zási ügylet B. be i vagy Sz -on jött volna létre, az ajandek< ".a i ígéretnél a formaszabadság elvetői eltér, nyilván abból indulva ki, hogy az ajándékozás nem forgalmi ügylet, tehát a lorgalom érdeke nem követeli meg, hogy az ajándékozások megkönnyítessenek. A törvény az ígérőt a meggondolatlanul tett szóbeli nyilatkozatok hátrányaitól kívánja megóvni. Igaz ugyan, mikép nem vitás, hogy a peres ingatlanok már hosszabb idő óta a K. 0. használatában voltak, tehát akkor is használta nevezett ezeket az ingatlanokat, amikor az örökhagyó a tanuk által érintett időben Sz.-on járt, de nincsen tényállás megállapítva arra nézve, hogy az örökhagyó a kérdéses időben egyenesen ajándékozási szándékának kifejezést adva, akaratakép azt nyilvánította volna ki, hogy K. O. a peres ingatlanokat, mint neki ajándékozottakat tulajdonjogából folyóan használhatná utóbb. Ennek a kijelentésnek megtétele a jelen esetben annál kevésbé maradhatott volna el, mert az örökhagyó fent kiemelt ! tartalmú végrendeletében ellenkező akaratának adott kifejezést és végrendeletét utóbb sem hatálytalanította, ami szintén az alperestől vitatott ajándékozási szándék hiányát mutatja. Az érintett ténykörülményre vonatkozó tényállás hiánya mia't az ítélet tüzetes panasz előterjesztésével megtámadva nem lévén, ez a felülvizsgálati eljárásban figyelembe veendő s igy az Optkv. 428. §-ban érintett kijelentés általi átadásról sem lehet szó annál kevésbé, mert a felebbezési biróság Ítélete azt is tartalmazza, hogy az alperes birói felhívásra sem adta elő az ajándékozás megtörténtének idejét és csak a tanuk vallomásából tűnik ki, hogy az örökhagyó 1911. évben járt Sz.-on és a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okirat kiállítását ígérte, de hogy ez az Ígéret ez alperes által vitatott ajándékozási szándékkal történt átadásnak eredménye lett volna, a felebbezési biróság ítéletében méltatott tanúvallomásokból sem tűnik ki kétségtelenül. Ezek szerint a megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásból jogilag nem következtethető az, hogy az alperesi jogelőd a peres ingatlanokat ajándékozás utján tulajdonjoggal megszerezte volna. Az elbirtoklás meg nem állapítása miatt előterjesztett alperesi panasz is alaptalan, mert az elbirtoklásra hivatkozónak bizonyítani kell az elbirtoklásnak előfeltételeit képező azokat a tényeket, amelyekből az következnék, hogy az elbirtoklásnak az 1460. §-ban előirt feltételei fennforognak. De a felebbezési biróság Ítéletében kifejtett okokból az elbirtoklásra vezethető birtoklásról 1888-tól kezdődően'lehet csak szó, mely időtől a 30 év a kereset beadásáig még nem telt el. Ily körülmények között tárgytalan a panasz, hogy az 1886-ban elhalt K. M. hagyatéki ügyében hozott átadó végzés az elbirtoklást felbe nem szakította," valamint az a panasz is, hogy a felperesnek vallomását, melyben a peres ingatlanoknak haszonélvezetre való átadásáról van szó, figyelembe venni nem lehetett volna. Egyébiránt e vallomás alapján a felebbezési biróság tényállást nem is állapított meg, csak kiemelte a felebbezési biróság, hogy ez a vallomás mit tartalmaz,