Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 33. szám - A folyamatban lévő per költségeinek jogi constructiója

VII. évfolyam. 33. szám. Kolozsvár, 1915. augusztus 15. MLYRESM KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Hatiegán Emil kir, tszéki biró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Temesvári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42, szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A folyamatban levő per költségeinek jogi constructiója. Irta: Dr. Péter Árpád ügyvédjelölt. — A hadviselés érdekei ellen elkövetett bűncselekmények, különösen a hadi szállítások körül elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló 1915. évi XIX. t.-cikk. (Befejező közi.). — A m. kir. igazságügyminiszternek 12.000—1915. í. M. E. számú rendelete. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. 9 folyamatban M per föitségeineii jogi constructiöja. Irta: Dr. Péter Árpád ügyvédjelölt. Az Erdélyrészi Jogi Közlöny folyó évi 24—28. számaiban az alább megfejteni célzott kérdéssel már foglalkoztak kapcsolatosan a járulékok kérdésével. A vélemény egyöntetű a tekintetben, hogy a Pp. 8. §-ában emiitett járulékok fogalma a magánjogban keresendő; nem egyforma abban a kérdésben, hogy a folyamatban levő per költsége lehet-e a folyamatban levő pernek tárgya és továbbá, hogy mi legyen a per tárgya akkor, ha a kereset leszállittatik a perköltségre és ez esetben a perérték hogyan igazodjék? A kérdést dr. Hatiegán Emil a kolozsvári kir. törvényszék kiváló tehetségű birája lényegében meg is oldotta, csupán álláspontjának indokait illetve indokainak alapját nem fejtette ki. Jelen értekezésem célja, — mert álláspontom tulajdonképpen azonos az emiitett cikk Írójának álláspontjával — az, hogy ezen helyes iránynak forrását kimutassam a törvényből és a doctrinából. Az E. J. folyó évi 26—28. számaiban ettől teljesen eltérő nézetet vall a cikk írója: Dr. — ős részletesen fejtegeti álláspontjának indokait, amelynek lényege az, hogy olyan esetben, a mikor a kereset leszállittatik a perköltségre, tehát sem pertárgya főkövetelés, sem pertárgyává válható mellékkövetelés, magánjogi járulék szerinte nincsen, ilyenkor a pernek tárgya a folyamatban levő per költsége lesz; a pertárgy értéke pedig ezen költségek összege szerint igazodik az ott kifejtettek értelmében ugy, hogy csak a felperesi vagy csak az alperesi költség összege lesz a perértéke a szerint, hogy melyik a nagyobb. Ezen álláspont alapját azonban fel nem találjuk sem a törvényben, sem a doctrinában. Ezen kifejezést, hogy „a kereset a perköltségre leszállittatik"' sem a régi, sem az uj perrendünk nem használja. A törvény célzatosan és tudatosan kerüli ezt a kifejezést. A gyakorlat ugyan használja s igy csúszott be jogéletünkbe ez az alábbiakban kimutatandó téves szóhasználat. Hogy a dolog forrására rámenjünk, induljunk ki az alapfogalmakból, mert hiszen ugy-e perről, pertárgyról, perértékről van szó ? Tehát lássuk, hogy mi a per, mit értsünk pertárgy alatt, respective mi lehet a polgári pernek tárgya. Dr. Tóth Károly a kolozsvári tud. egyetemen a polgári perrendtartás professzora a polgári per fogalmát igy definiálja: „A per a subiectiv magánjogok állami védelmének egyik tünete." A pernek megmagyarázó és megkülönböztető fogalmát is adván, megtudjuk, hogy a per lényege: a vita, „hét fél vitája a biróval valamely subiectiv magánjog fölött, illetve a biró közbenjövetele mellett." A perben a peresfelek álláspontjai ellentétesek s ennek folyománya a vita. Ha nincs vita—nincsen per. Ehhez képest a per során előforduló beismerés, elismerés, egyezség valójában nem is pertünetek. Az érvényes perhez elegendő, hogyha az érvényesítendő magánjog csupán subiective létezik annak személyében, aki azt érvényesitni akarja, ámde, hogy a per eredményes is legyen, ehhez már szükséges, hogy a jog obiective is létezzék. A polgári per fogalmának definitiójából látjuk, hogy a polgári per tárgya csak magánjog lehet, hogy a peresfelek vitája is csak efölött folyik; a folyamatban levő per költségeinek pedig még magánjogi léte nincsen, mert ez magánjogi létet csak a pernek jogerős befejezésével, annak megállapítása után nyer. A marasztalási pernek joghatálya declarativ, az Ítélet declarálja a már azelőtt is létezett magánjogot, ellenben a perköltség kérdésében constitutiv — jogot szülő. Létrehozva constituálja azt, ami azelőtt nem volt. A Pp. az érvényesítendő magánjogi igény tekintetében határozott kérelmet, petitumot kiván, ez a kereset kelléke; ellenben nem szükséges ez a perköltség tekintetében. A Pp. 394. §-a igy szól: „A marasztalás a kérelmen tul nem terjedhet. Ez a szabály a kamatra, gyümölcsre és más mellékkövetelésre is alkalmazandó. A perköltség viselésének kérdésében a biróság kérelem nélkül is határoz." Látjuk tehát, hogy a törvény is élesen distingvál és sem a „járulék" fogalma alá, sem a „más mellékkövetelések" fogalma alá a perköltséget be nern sorozza. A pernek már adott definitiója a pernek célját is adja. A cél: magánjog érvényesítése. A perköltség nem magánjogi igény a még folyó perben, ez a pernek nem is célja, mert nem azért perlünk, hogy perköltség legyen, hanem azért keletkezik a perköltség, mert perlünk. A keresetet nem is lehet olyan igény érvényesítésére leszállitni, aminek még magánjogi léte nincsen s aminek érvényesítése már ab ovo sem céloztatott. A perköltség kétségkívül járul a perhez illetve a per után, tehát perjogi járulék s mint ilyen generis fogalom, de a pernek tárgya a szoros és tulajdonképpeni értelemben az ilyen járulék nem lehet. Dr. Tóth professzor a pertárgyának 3 féle fogalmát állítja fel és pedig: 1. Pertárgya in abstracto. 2. Pertárgya in concreto. 3. Pertárgya: a mire a szolgáltatás vonatkozik. A pertárgya in abstracto jelenti azokat a perbeli cselekvényeket, magatartásokat mint lehetőségeket, amelyek a perben előfordulhatnak mint pld. kereset, tagadás, bizonyítás, kifogás stb. s az ezekből folyó joghatásokat. Ha ezek a lehetőségek valóra válnak, akkor ezek a magatartások jelentik a pertárgyát in concreto. A harmadik a szoros értelemben vett pertárgy az a magánjogi igény, amely egy bizonyos értéket képvisel, amire a szolgáltatás vonatkozik, amire a kereset irányul. Ez utóbbit értsük közönségesen pertárgy alatt, ezt érti a törvény is. A pertárgyának in concreto értelemben vett tág fogalma szerint a folyamatban levő per költsége, mint a perben előforduló magatartásokból folyó joghatás, lehetne a pernek tárgya, azonban a 3-ik a szoros értelemben, a törvény értelmében vett pertárgy fogalma alá be nem sorozható. Az előbb emiitettük, hogy a perlényege a vita, mint a perben előforduló ellentétes álláspontoknak értékmérője.