Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 27. szám - Enquéte a perbeli járulékok meghatározása kérdésében. Folytatás

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdély részi Jogi Közlöny 27. számához. KolozsYár, 1915. július 4. JOGESETEK a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 108. Az 1893 : XXIV. t.-c. 38. és 36. §-ai értelmében a tagosítás végrehajtásával, a tagositoit uj birtokra nézve a régi tulajdonosoknak a tulajdonjoga megszűnik és a tulajdonjog azt illeti, akinek, mint tulajdonosnak, az uj birtokrészletet kiadták. 1914. G. 203/3. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az alperes azért támadta meg a felebbezési bíróság ítéletét, mert tévesen magyarázta a felebbezési bíróság a tagositási eljárás során létrejött egyezség c) pontját, holott e szerint az 1131. hrsz. alatti uj temető az alperesi tulajdont képező régi temető kiegészítésére adatott és ezt az alperes képviselőjének adták birtokba a tagositási eljárásban. Csak tévedés lehet az, hogy ez a peres ingatlan a togositási eljárás eredményében a felperes nevére került és különben is köztemető céljára a 865. hrsz. ingatlan szolgál. Az alperes a fentieknek kiemelése után szól ugyan felülvizsgálati kérelmében iratellenességről is, de ezt nyilván csak az egyezségi nyilatkozat téves értelmezése szempontjából hozza fel. A panasz alaptalan. A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállás tüzetes panasz előterjesztése mellett megtámadva nem lévén, az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. (S. E. 197. §.) Eszerint pedig az van megállapítva, hogy B. község tagositási ügyében 1899. július 30-ik napján felvett jegyzőkönyv szerint az elhelyezkedés kérdésében érdekelt felek között az az egyezség jött létre (<?. pont), hogy közös használatra szükséges források, itatok stb. megállapítása tárgyában az 1349., 1395., 1397/2., 1399. hrsz. régi temető 1 becs. holddal kiegészítendő s szabályozandó. Az emiitett hrsz. ingatlanok, mint kicserélés alá nem került ingatlanok a gör. keleti egyháznak (alperes) temetőjét, templomát és cintermét foglalják magukban és ezek a tagosítás után 1132., 1133. uj hrszámokkal lettek megjelölve, az uj temető pedig 1400 • öl területtel 1131. hrszámot kapott, mely az alperes birtokában van, de a hitelesített kiosztási munkálatok szerint a felperes község részére lett kiosztva s a tkvben is az ő nevére lett fölvéve. Az egyezség szövegéből kitűnik, hogy a régi temető kiegészítésének célja az volt, hogy a közös használatra szánt temető állapittassék meg, ami kitűnik abból a megállapított tényből is, hogy az uj temető egyenértéke B. község összes birtokosaitól vonatott le. Már pedig azt az alperes sem vitatta, hogy B. község lakosai mind gör. keleti vallásúak lennének vagy, hogy ezen vallásfelekezetü birtokosok, kiktől a levonás eszközöltetett, mind beleegyeztek volna abba, hogy az uj temető az alperes egyházé legyen. Az egyezségnek az a kitétele, hogy „közös használatra szükséges források, itatok, temetők stb. megállapítása0 forog szóban, az .1880: XLV. t.-c. 19. §-a s a 356/1893. számú rend. 93. §. 3. c) pontjának rendelkezésére tekintettel is arra mutat, hogy az egyezségnek az volt a célja, hogy a községi temető, mely felekezeti különbség nélkül közös használatra szolgál, állapittassék meg, habár az egyházi temető mellett is és igy az egyházi régi temető kiegészítését tárgyazó nyilatkozatot helyesen nem lehet oly értelemben venni, hogy a község összes birtokosaitól, felekezeti különbség nélkül levont terület egyenértékét képező uj temetőt az alperesi egyház tulajdonául akarták volna az érdekeltek tekinteni. Az egyezségnek ilyképi értelmezésén nem változtathat az, hogy 865. hrsz. alatti egy külön községi temető már van a község részére kiszakítva, mert habár az irányadó megállapítás szerint a „B. t.a B. község kiegészítő részét képezi, de az egyezség kifejezetten a „B. t."-en levőkről tesz említést, ebből folyóan a felebbezési bíróság helyesen mutat reá az érdekelt feleknek arra a nyilván fennforgó célzatára, hogy e külön temető létesítésének az lehetett az alapja, hogy a telep lakói ne legyenek kénytelenek halottaikat a 2.5 km.-re eső községbe behozni. Ezekből folyóan az a körülmény sem lehet döntő, hogy az uj temetőt a birtokbaadásnál az alperesi egyház képviseletében eljárt lelkésznek adták számba, mert a fennt kiemeltekből és különösen abból, hogy a kiosztási munkálatok szerint, melyekre a felebbezési bíróság ráutalt, az uj temető a felperes község részére lett kiosztva, nyilván való, hogy a lelkész részére való birtokbaadás tévesen történt, melynek joghatálya ép ugy nem lehet, mint az 1130. hrsz. alatti faiskola együttes átadásának, mely utóbbi tulajdonjogának a felperes javára való megállapítása tekintetében az alperes már jogerősen marasztalva van. Egyébiránt a szóbanforgó egyezség, melynek értelmezése körül folyik a vita, a 356/1893. sz. rendelet 111. §-a értelmében az érdemleges ítélet részét képezte, de amelyet az ítéleti indokolásban csak meg kellett említeni s az érdemleges ítélet jogerőre emelkedése után akként lett az végrehajtva, hogy az uj temető a felperes község tulajdonába jutott. Ezek szerint tehát a felperes községnek a végrehajtással jogérvényesen befejezett tagositási eljárás eredményében adták ki a peres ingatlant, mert hiszen a fent kiemeltek szerint a dolgon mit sem változtat az, hogy a birtokbaadásnál tévesen a lelkész vette azt birtokba. Az 1892 : XXIV. t.-c. 28. és 36. §-ai értelmében a tagosítás végrehajtásával, a tagositott uj birtokra nézve a régi tulajdonosoknak a tulajdonjoga megszűnik és a tulajdonjog azt illeti, akinek, mint tulajdonosnak, az uj birtokrészietet kiadták. A fentebb idézett törvényszakaszok értelmében továbbá, a tagositási eljárás, a végrehajtás hitelesítésétől számított egy éven tul többé már meg sem támadható. Ezekből tehát az folyik, hogy a tagositási eljárásban hozott ítéletnek részét képező egyezség értelmezése már magában a tagositási eljárásban megtörtént és igy valójában nem is lehet szó annak vitatásáról, hogy ez az értelmezés helyes jogi alapon történt-e ? A fentieket főleg a tagositási eljárásban hozott jogerős ítélet után felmerült azzal a kapcsolatos körülménynél fogva kellett kiemelni, hogy a birtokbaadás tényleg az alperesi egyház lelkésze részére történt. 1913. november hó 2. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Temesvári Gyula kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. 109. Általánvéve a férjnek hibáját a különválás előidézésében nem a magatartása egyes mozzanatainak elkülönítve való megbirálása mellett, hanem azokat az egymással való együttes közrehatásában vizsgálva kell tüzetes birói Ggyelemre méltatás utján megítélés alá venni. P. 796/7. 1915. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A felebbezési bíróság ítéletét feloldja. Indokok: A felülvizsgálati kérelem lényegében felperes a felebbezési bíróság döntését azon az alapon támadja meg, hogy