Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 27. szám - Enquéte a perbeli járulékok meghatározása kérdésében. Folytatás

66. oldal. Jogesetek Tára 26. szám. a keresete alapjaként a férjének az együttélésüket lehetetlenné tevő s az eltávozásra őt kényszerítő tűrhetetlen magaviseletére nézve tett tényállásait, amelyeket a felebbezési bíróság egyrészt valóknak megállapított, a kellő jogi álláspontról figyelemre nem méltatta s másrészt mellőzte az ajánlott bizonyítást lényeges tényállításaira vonatkozólag azon a téves alapon, hogy súllyal nem bírnának. A felebbezési bíróságnak az indokolásában kifejtett jogi álláspontját a kir. ítélőtábla — a fennforgó téves anyagjogi megítélések s azokkal kapcsolatos eljárási szabálysértések okából — el nem fogadhatónak, a tényállást hiányosnak s az ügy érdemében való döntésre irányadóul nem vehetőnek találta. A bebizonyitottaknak vett azok a sértő nyilatkozatai a férjnek : „csak ökör helyett tartja őt udvarában, mert felperesnek gyermeke nincs*1, „minden férj bolond, aki feleségét öt évnél tovább tartja a házánál, ha gyermeket nem szül neki", a házon kívül idegen tanuk előtt hangoztatva és a férjnek azzal a magaviseletével, ami bebizonyitottnak van véve okszerű kapcsolatban, hogy idegen nőnél sürün fordult meg, akiről, mint olyan aszszonyról, amilyen nincs, dicsekvőleg más előtt ép a közösülési tulajdonsága tekintetében beszélt, továbbá az a szintén bebizonyitottnak vett körülmény, hogy felperes a férjétől különválása okául ha nem is a férje hűtlenségét, de durva magatartását és hangoztatta a tanuk előtt, hogy alperessel ennek hibájából semmikép sem tud megélni s hogy a férj máris emiitette más asszonynak a házához vitele iránti szándékát, ahoz az eltávozó feleségnek adandó beleegyeztéről is szó volt s pár nap múlva alperes férj ép azt az asszonyt vette magához és hál vele egy szobában, akiről a fentiekben említés történt, mindezek a ténykörülmények egybefüggésükben, nem pedig különváltan egyenként igényelnek birói megitélést. Ily kellő figyelemre méltatás mellett pedig egyrészt nem lehetett volna a felebbezési bíróságnak a sértő kifejezéseket egymagukban s csupán abból a szempontból vizsgálnia és a felperes eltávozására alapos okot nem szolgáltatónak csak azért minősitnie, mert a felek társadalmi állása és miveltségi foka mellett az ily nyilatkozatok a felperest a különvállásra nem jogosíthatták. De másrészt az alperesi nyilatkozatokat az ő részéről más asszony iránt táplált előszeretete megnyilatkozásául és ebbeli érzületének a saját felesége és idegenek előtt oly durva kifejezéséül kell minősitni, amelyek a nőnek, bármily alacsony társadalmi állásban és miveltségi fokon asszonyi önérzetére súlyosan j 64., 102 sértő jellegüknél fogva, a férjnek hibája szempontjából feltétlenül | emelhető súllyal birók. Általánvéve a férjnek hibáját a különválás előidézésében nem a magatartása egyes mozzanatainak elkülönítve való megbirálása mellett, hanem azokat az egymással való együttes közrehatásában vizsgálva kell tüzetes birói figyelemre méltatás utján megítélés alá venni. készsége tanúsításának általában, avagy a házassági bontó per során való elmulasztása. Még kevésbbé teheti alperest a hibájától és jogi következményektől mentessé az a bontó perben bebizonyitottnak föltüntetett házasságtörés, amelyet felperes 22—24 év előtt idegen férfival elkövethetett, és e régmúlt cselekmény a nőnek a tartás iránti igényétől való megfosztására a férj hibásságából történt különválás esetén egyáltalán nem nyújthat alapot. Mindezek alapján minthogy a felperes részéről meg ajánlott a férj hibáját kideritni alkalmas további bizonyítást, az alperes részéről pedig arra ajánlott bizonyítást, hogy felesége eltartásáról ingatlanoknak e célra a sajátjából való átengedése utján gondoskodott, téves álláspontjából a felebbezési bíróság jogszabályt megsértve mellőzte s minthogy a felfejtettek szerint több irányban helytelen jogi felfogása nyomán hiányos tényállás mellett hozta meg a felperest keresetével a tartási igény jogalapjának hiánya okából elutasító ítéletét, a felperes felülvizsgálati kérelme következtében az 1893 : XVIII. t.-c. 204. §-a második és következő bekezdése értelmében az ügy érdemében való határozat nélkül, a rendelkező részben foglaltak szerint kellett ezúttal határozni. 1915. május hó 4. 110. Az 1900 : XXYIIJL t.-c.-ben foglalt fokozatos felelősségre való hivatkozásnak jogi stslya a jogvitának elbírálása körül azért nem lehet, mert az állandó birói gyakorlat által elfogadott, a csődön ksvüSi megtámadás anyagjogi szabályai az alperes felelősségét önállóan határozzák meg. 1914 G. 198/3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felülvizsgálati kérelemnek az 1893 : XVIII. t.-c. 185. §-ának c) pontjára fektetett támadásai alapnélküliek, mert a tanuk vallomását a ténymegállapitó bíróság a fölhívott törvény 64. §-a értelmében szabadon mérlegelhette, tehát a perben már nem álló S. V. tanúnak vallomását is mérlegelése körébe bevonhatta ; a midőn pedig a felebbezési bíróság ténybeli meggyőződésének megalkotása szempontjából indokát adta annak, hogy az alperes által ajánlatba hozott további bizonyítást miért tartotta mellőzendőnek, emiatt, figyelemmel az 1893 : XVIII. t.-c. 185., 190. és 197. §-aira, alapos panasz nem is S ily álláspontról szemlélve a férj magatartásának egyes mozzanatokban álló összhatását a feleségére, ennek nem csak a bebizonyithatónak esetleg nem látszó tiltott nemi viszony folytatása miatt, de már azért is jogos oka lehetett a férjétől való különválásra, hogy a már megállapítva levő tényállás szerint idegen nővel sürü érintkezést keresett, a feleségét azzal való összehasonlítás révén becsmérelte s ugyszólva eltávozásra ösztönözte s midőn a felesége az ily durván sértő magaviselete miatt őt elhagyni készült, máris a más asszony odafogadásához felesége beleegyezését igyekszik biztositni, hogy pár nappal később állandólag magához is vett idegen nővel együtt lakjon, akivel egy szobában hál. A felebbezési bíróság tehát nem fektethetett volna döntő súlyt arra, vájjon alperes elaggott, vén ember létére a nemi viszonyt is az idegen nővel folytatni képesnek látszik-e vagy sem. Helytelen a felebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a férjnek esetleg tiltott viszonyban idegen nővel való együttélését csak" attól az időtől vehetné figyelembe, a miután a feleség a visszatérés iránti komoly készségét a férj előtt sikertelenül kijelentette. Mert az idegen nőnek a fennforgó minden körülmények számbavételével a férj házánál való együttlakása is a- férjnek hibáját állandóvá tenni alkalmas s az ily hibában található férj mindaddig, amig a nőre a sértő ezt az állapotot meg nem változtatja s° magát a neje előtt elfogadhatólag ki nem menti és őt kiengesztelni nem törekszik, nem igényelheti, hogy az együttélés visszaállítására a nő tegyen lépést. vissza Ép ezért mi súllyal sem bírhat felperesnek a férjéhez való íérás megkísérlésének, avagy ez iránti komoly szándéka és Alperesnek arra vonatkozó támadásait illetően, hogy kantinárukat nem vett volna át, hogy nem két kantin, hanem csak egy lett volna és hogy ennek az egy kantinnak vezetésére vonatkozóan az előbbi bérleti viszony változatlanul most is fennállana, oly uj tényállitásoK, amelyek az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében e helyütt figyelembe nem jöhetnek. Az ezek szerint siker nélkül megtámadott, tehát e helyütt irányadó tényállás szerint alperes a S. V. által saját számlájára önállóan folytatott fakitermelő vállalatát, a hozzá tartozó két kantinnal együtt, 1913. év január havában leltár mellett saját házikezelésébe vette át és pedig — a mint alperes felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozza — saját érdekében, hogy saját követeléseinek biztosítását és kielégítését elérhesse. Lényegében tehát alperes a S. V.-féle fakitermelő vállalat cselekvő vagyon állapotát átvette, a vállalat üzemét a fölvett leltár állaga mellett saját érdekében folytatta, következéskép a leltári értékek erejéig a csődön kivüli megtámadási jog szabályai értelmében, az akkor már fennállott S. V.-féle vállalati tartozásokért alperes anyagi felelősséggel tartozik. Minthogy pedig alperes a per során nem is állította, hogy S. V. adósa ellen csődöt kért volna; avagy, hogy a leltári értéket meghaladóan üzleti tartozásaira már fizetéseket eszközölt volna, a felebbezési bíróság anyagjogi döntése a csődön kivüli megtámadási jog elvei alapján megáll, de mellőzendőnek találta a kir. ítélőtábla a marasztalást, illetően az 1908 : LVII. t.-cikkre való hivatkozást, mert az üzletnek szerződésszerű átruházását illetően megfelelő tényállás megállapítva nincsen. Az 1900 : XXVIII. t.-c-ben foglalt fokozatos felelősségre való hivatkozásnak jogi súlya a jogvitának elbírálása körül azért nem lehet, mert az állandó birói gyakorlat által elfogadott, a csődön kivüli megtámadás anyagjogi szabályai az alperes felelősségét önállóan határozzák meg. A felülvizsgálati támadások ezek szerint jogszerű alapjukat veszítvén, a felülvizsgálati kérelem teljesíthető nem volt. 1914. június hó 17. Nyomatott Gcmbos Ferenc .LYceum'-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Dc-ák Ferenc-u. 12.