Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 27. szám - Szóbeli felebbezési tárgyalás a kir. ítélőtáblán

144. oldal. Jogi közlöny. 27. szám. s miután a perújítás csak birtokon kívül volt igénybehetö, legtöbb esetben sok károsodással is járt. Az uj perrend a korábbi irásos eljárással és a régi osztrák rendszerből átvett eljárási elvekkel szakitott s visszatért a római jog alapelveire s a felebbezési eljárást alapvonalaiban a római jogi appellatió szerint rendezte be, a jogvitának a felsőbíróság előtti megujitásával és megismétlésével, melynek célja nem annak a megállapítása, hogy tévedett-e az elsöbiróság vagy nem, hanem a kiderítése annak, hogy a perbe vitt jog fennáll-e vagy nem. Az uj Pp. szerint a felek a felébb, eljárásban is egészen szabadon mozognak, a mit az elsöbiróságnál elmulasztottak, pótolhatják. A felek érdeke, hogy a nóvumok megengedtessenek, habár érdeke az is, hogy minden lényeges körülményt és bizonyítékot az első bíróságnál már íelhozzanak, hogy perüket itt már megnyerhessék, de ha mégis elmulasztották, a felebbezési bíróságnál pótolhatják. így kikerülhetők az eddigi gyakori feloldások és perújítások. Gondoskodás van azonban arról is, hogy a fél védelmét szándékosan ne hagyja a felebbezési bíróság előtti eljárásra, aki pedig az ügy felderítését szándékosan a felébb, bírósági eljárásra halasztja, azt a mulasztását a törvény az ezzel fölmerülő költség megtérítésére való kötelezéssel torolja meg. A felsőbíróságnak a nóvumok felhozhatásával való kétségtelen megterhelését ellensúlyozza az, hogy a feloldások elmaradnak s így az ügyek nem kerülnek vissza a felébb, bírósághoz s nem kell azokkal ismét foglalkoznia és ez egyúttal az eljárást is gyorsítja. Jövőre tehát a febbezési bíróság feladata nemcsak abban fog állani, hogy az elsőbirói ítéletet formálisan megbírálja, hogy helyes felfogással döntött-e, hanem maga is kutat az anyagi igazság után s igyekszik kideríteni azt. A felébb, elj. ugyanis csak folytatása az elsőbirói eljárásnak. Ebből következik, hogy a mint az elsöbiróságnál a későbbi folytatólagos tárgyaláson a korábban felvett bizonyítás eredménye figyelembe veendő: ugy figyelembe veendő az a felebbezési tárgyaláson is, mert a felebbezési bíróság a tényállás tisztázását ott folytatja, ahol azt az elsöbiróság elhagyta. A felebbviteli bíróság tehát elrendelheti a felvett bizonyítás kiegészítését vagy ismétlését, továbbá a felek eskü alatti kihallgatásának a megismétlését, sőt még az elleniéi esküjének a bevételét is, ha azt a való tényállás kiderítése, a ténykérdés helyes eldönthetése érdekében szükségesnek tartja (501. §.) De elrendelheti uj körülmények tisztázását, uj bizonyítékok bevételét is. Mint a soram. törvény, ugy a Pp. is kétféle felebbezési eljárást ismer: I. szóbeli tárgyalással és II. nyilvános előadással. Az első helyen emiitett elintézési mód (szóbeli tárgyalás) mellett a szóbeliség és közvetlenség minden vonatkozásban érvényesül. A felebbező uj tényállításokat, uj nyilatkozatokat tehet és uj bizonyítékokat hozhat fel és az elsöbiróság által eszközölt bizonyítás felvételének ismétlését és kiegészítését kívánhatja. Ugyanez a jog illeti meg a felebbező fél ellenfelét is. Az elsöbiróság által eldöntött ügy a felebbezési biróság előtt a felebbezés keretében újra tárgyaltatik. Ez a tárgyalás a felek közreműködését ép ugy megkívánja, mint az elsöbiróság előtti eljárásban. Közös érdek mindent megtenni az anyagi igazság kiderítésére, bíróságnak és a feleknek, illetve képviselőiknek egyaránt. Ha erre őszinte közös akarattal törekszünk, célt érhetünk. Ezt az őszinte törekvést van hivatva, szükség esetén, biztosítani a Pp. 222. §-ában lefektetett intézkedés. A kolozsvári ügyvédi kar magas szellemi és erkölcsi nívója, törvénytisztelete és erős hazafias érzése magukban foglalják a biztosítékot arra nézve, hogy az igazmondás tudatos megsértése miatti törvényes megtorló intézkedések foganatba vételére alkalom kerülni soha nem fog és bizton hiszem, hogy a felek s képviselőik a bírósággal egyetemben fognak az anyagi igazság kiderítésére törekedni. Ezen az egyetértő, egymás helyzetét átértő, higgadt magatartáson és bölcs együttműködésen fog nyugodni az uj Pp. sikere legfőképen s ezért az uj eljárási szabályok első alkalmazásának eme pillanatában mély meggyőződéssel hangsúlyozom ennek szükségességét. A második módja a felebbezés elintézésének a nyilvános előadás. A törvényhozásnak számolnia kellett ugyanis azzal a körülménnyel, hogy a szóbeli tárgyaláson való elintézés költségesebb. A törvényszék mint felebbezési biróság előtt személyesen va<*y ügyvéd által, a kir. Ítélőtábla előtt pedig mindig szabályszerű képviseletben való megjelenés, a tárgyalás elhalasztása folytán pedig az ismételt megjelenés, a pertárgya értékével gyakran arányban nem álló költségeket okoz. Ezért kisebb ügyekben aránytalanul terhes volna a félre nézve a rendszerint távolabb eső felebbezési biróság székhelyén való ismételt megjelenés akár személyesen, akár képviselő ügyvéd utján. Ezeknek a szempontoknak a mérlegelésével tartja fenn az uj Pp. is a felebbezés nyilvános előadás utján való elintézésének módját. A felebbezésnek nyilvános előadás utján való elintézésénél a szóbeliség és közvetlenség a felebbezési bíróságnál nem érvényesül. A felebbezési biróság az elsöbiróság által felvett bizonyítási anyagot szabadon mérlegelheti ugyan, de maga bizonyítást rendszerint nem vesz fel s a feleket sem hallgatja meg. Mindazonáltal a felebbvitelnek ezt a módját a törvény, a sommás elj. törv. alapján szerzett tapasztalatoknál fogva, mint a felek által kedvelt módot fenntartotta. Azonban csak azokban az esetekben, amelyekben ezt az elintézési módot figyelmet érdemlő szempontok megokolttá teszik. A mikor tehát valamely fél ugy találja, hogy a ténybeli megállapítás helyes, de az elsöbiróság jogi elhatározása sérelmes, akkor miután a jogkérdés eldöntése tisztán birói feladat, a tárgyalástól eltekinthet s csak nyilvános előadást kérhet. Ezt tehát a törvény a felebbező fél belátására bizza (512. §.) Az ellenfél azonban jogosult ekkor is (515. §.) szóbeli tárgyalást kérni. És ha egyik fél sem kiván tárgyalást, az ügy nyilvános előadás mellett nyer elintézést, melyen a felek nem kötelesek jelen lenni. Ez esetben tehát a nyilvános előadás a szóbeli tárgyalás helyett a felek egyező akarata alapján fog helyet. De ezen felül a törvény bizonyos, kevésbé lényeges esetekben (Pp. 513. §.) maga írja elő kötelezően a felebbezésnek nyilvános előadás utján leendő elintézését. Azonban ezekben az esetekben is feljogosítja a bírót arra, hogy a nyilvános előadást a szükséghez képest szóbeli tárgyalásra alakithassa át (517. §.) Ezekben voltam bátor főbb vonásokban ismertetni azokat az uj feladatokat, amelyek a Pp. uralma alatt a kir. Ítélőtáblára, mint felebbezési bíróságra hárulnak. A magunk részéről tisztában vagyunk e feladatok lényegével és azzal, hogy azok sikeres megoldása — a jogkereső közönség szem elől nem téveszthető, fontos érdekében — csak őszinte, kötelességtudó, bölcs együttműködés utján érhető el. Ezt remélem, megvalósulásáról szentül meg vagyok győződve és ebben a hitben — munkánkra s annak nyomában édes hazánkra a jó Isten áldását kérve — nyitom meg az uj elj. rend szerint való első szóbeli felebbezési tárgyalást. Ezt követőleg a kolozsvári kamara elnöke, dr. Papp József emelkedett szólásra s az alábbi tartalmas beszéddel válaszolt: Nagyméltóságú Elnök Ur! Tek. kir. ítélőtábla! Ünnepünk-t Nagyméltóságod megnyitó beszédjébén szép szavakkal méltatta már s amidőn én az ügyvédi kar, a kolozsvári ügyvédi kamara nevében azokra szóló visszhangképen szólásra emelkedem, első sorban is a köszönet szavával kell kezdenem. Köszönetet mondok Nagyméltóságodnak a magyar ügyvédi kart és az ügyvédi hivatást méltányló és elismerő szép szavaiért s azokat a magyar birói kar iránt érzett legteljesebb elismerésünk kifejezésével viszonzom. Tizenegy hónapja dúl a világháború, 11 hónapja immár, hogy testvéreink s fiaink a magyar nemzet történetének legszebb, örökké ragyogó, dicsőséggel teljes fejezetét írják a világtörténelem lapjaira. Tizenegy hónap aránylag kicsiny idő, még egy ember életében is, annál kevesebb egy nemzet életében; hosszú azonban a küzdelmek, nélkülözések és fáradalmak közepette. És ez a nehéz 11 hónap még sem lankasztotta el a mi harosaink erejét, sem harci kedvét, de elég volt arra, hogy sok dicsőséget és babért halmozzon zászlójukra és megszerezze hü szövetségeseink nagyrabecsülését, sőt szeretetét, ellenségeinket pedig megtanítsa félni, az igazságért, nemzetünk szabadságáért s kultúránkért küzdő becsületes fegverünket. Ugyanezen idő alatt polgári társadalmunk is mindenütt eredményesen végezte kötelességét, nem roskadt össze reá nehezedő s már-már elbírhatatlan terhek alatt, hanem a nehéz teher alatt megacélosodva, ereje megsokszorozódott. S mindezt az eredményt az ősi magyar erénynek köszönhetjük, az ősi erénynek, amelybe szeretett királyunk jelszavaként is bizalmát helyezte, mert ősmagyar erény: bátran küzdeni az igazságért, becsületesen helyt állani a kötelességtudás mezején, nem félni az ellenségtől, bármily hatalomnak is lássék az, hanem megbecsülve őserőnket' dolgozni fáradhatatlanul.