Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 3. szám - A logikai kétségtelen figurációkról

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 3. számához. Kolozsvár, 1915. január 1T, JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. járasbirósági albíró. 8. A ker. törvény 394. §-ában foglalt szavakból: „feladó s fuvarozó" Ítélve, azt kellene ugyan következtetni, hogy a fuvarlevél csupán ezek között a személyek között blr bizonyító erővel, de általában mindazok mellett és ellen bizonjitékul szolgrál, akik annak alapján a fuvarozási szerződésbe lépnek, tehát a címzett mellett és ellen is. A kolozsvári k ir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biró ság: A kir. Ítélőtábla a felebbezési biróság Ítéletét részben megváltoztatja. Indokok: A felperes első sorban azért támadta meg a felebbezési bíróság ítéletét, mert a S. L., S. M. és K. A. érdektelen tanuk vallomásaival igazolva van, hogy az alperes a g.-i állomáson i> vett át szénát és pedig a W. J. tanú vallomására is tekintettel, azon az alapon, hogy megrendelést eszközölt és hogy a kereseti összeggel adós az alperes, arra adatul szolgált volna a kereskedelmi könyvkivonat mellett a felperes eskü alatti vallomása. A kereseti igény alapjául szolgáló tényeknek ilykép történt bizonyítása folytán — a felperes szerint — az alperest nem lehetett volna esküre becsátani. A panasz alaptalan. Hogy a bíróság a kihallgatott tanuk vallomásai alapján, mit tekint bizonyítottnak és mit nem és hogy valamely bizonyító adatnak miért nem tulajdonit egyáltalán bizonyító erőt, vagy miért nem veszi azt teljes bizonyíték számába, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének körébe tartozó ténykérdés felülvizsgálatnak ebben az esetben azért sem lehet tárgya, mert a felebbezési bíróság íteletében a fent nevezett tanuk vallomásainak helyt álló indokokra utalással történt figyelmen kivül hagyása mellett tüzetesen feltárta azokat az okokat, melyek őt ténybeli meggyőződésének megalkotására vezették. Minthogy a ker. könyvkivonat sem az áru megrendelésének, sem kézhezvételének tényét magában nem igazolja: a felebbezési bíróság nem követett el eljárási jogszabálysértést akkor sem. a mikor a könyvkivonatra súlyt nem helyezett és a S. E. 96. § ának rendelkezéseit figyelembe tartva, az alperest esküre bocsátotta. Ezek szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényt képez az, hogy az alperes W. J.-t és F. A.-t nem bízta meg azzal, hogy az ő nevében is részére a felperestől szénát rendeljenek és vegyenek át; az alperes csak 1911. év őszén és 1912. év elején rendelt szénát a felperestői a m.-i állomásra, ellenben a g.-i állomásra a felperestől szénát nem rendelt és ott át sem vett. Ebből folyóan az alperest csak a B) és C) alatti fuvarlevelek mellett küldött áruk vételára terhelte. Nem vitás, hogy a B) és G) fuvarleveleken kitüntetett vételárat és fuvarköltséget az alperes kiegyenlítette, de másfelől miután az alperes beismerte, hogy a szénát a létrejött megállapodás szerint mmként 8 korona ellenében vásárolta oly feltétellel, hogy ebben az összegben bent foglaltatik a szállítás költsége is és miután a B '/. alatti luvarlevél mellett 97 mm. szénának 776 koronát kitevő ellenértékével szemben az alperes csak 737 kor. 35 fillért fizetett: a többlet összeg és kamatai erejéig az alperes felelős, mert nem vitás az sem, hogy a B) alatti fuvarlevélben kitüntetett ellenérték az előbbi időben az E '/. alatti fuvarlevél mellett G.-ra elküldött, de nem az alpetcstől átvett szénaáru utánvételezett összege. A felebbezési bíróság a keresetet a 38 korona 65 íillér tekintetében is azért utasította el, mert a felperes azt a kocsi szénát 737 korona 35 fillér árban küldötte s az alperes ily árban fogadta el. i A ker. törvény 394. §-ában foglalt szavakból: „feladó s í fuvarozó" Ítélve, azt kellene ugyan következtetni, hogy a fuvarI levél csupán ezek között a személyek között bír bizonyító erővel, i de általában mindazok mellett és ellen bizonyítékul szolgál, akik annak alapján a fuvarozási szerződésbe lépnek, tehát a címzett 1 mellett és ellen is. Minthogy azonban a fuvarlevél nem szabályszerű szerződési okirat, vagyis nem lényeges kelléke a fuvarozási szerződésnek, hanem csupán bizonyítási eszköz, mellette minden, akár kiállítása előtt, akár annak alkalmával nyíltan vagy hallgatag létrejött. : megállapodás is érvényesíthető. Ennek az álláspontnak helyességét nem dönti meg a k. t. 407. §-ának különben is csak a fuvarozó elleni jognak az átvevő részéről érvényesithetése tekintetében foglalt az a rendelkezés, hogy az átvevőnek a fuvarlevélből kivehető kötelezettségeket kell csak teljesítenie. Minthogy pedig a fentiekből folyik, hogy azért, mert a B) ! alatti fuvarlevélben nem az annak idejében küldött 97. mm. széna ! ellenértéke, hanem az előbbi, az E 7. alatti fuvarlevéllel küldött áru ellenértéke lett kitüntetve, nem következik az, hogy a feli peresnek akarata arra irányult volna, hogy az átvevő a 9/ mm. i széna kialkudott vételáránál kevesebb összeggel legyen megterhelve, az alperes a többlet összeg erejéig a felperes adósa maI radt, mert nincsenek megállapítva oly tények, melyekből jogi lemondásról lehetne következtetni s mert az alperes kötelezett\ sége az ellenszolgáltatásnak egészbeni teljesítésével tekinthető csak megszűntnek. Ebben a tekintetben tehát alapos a felperes felülvizsgálati panasza. (1914. november 30. 1914. G. 266.) 9. i A férj, aki az állandó együttlakás helyéről más Községbe | költözött anélkül, hogy nejét magával hivta volna, a H. T. 77. §-a alap j un a házasság felbontását sikerrel nem kérheti. (11. T. 77. §-a.) | Ko. 1705/1914. I. szám. I Curia: Felperes nem is állította, hogy a midőn 4 évvel ezelőtt Tordáról Petrozsénybe költözött, nejét magával hivta volna, ekként az életközösséget megbontó és elhagyó félnek felperes tekintendő. 1914. március hó 11-én 633/1914. P. szám. 10. ügyvéd elleni panasz. Panaszlott ügyvédnek az az állítólagos ténye, hogy a panaszos ügyvéd ügyeiben megállapítandó költségek behajtását elvállalta s e megbízásnak meg is felelt, de az ebből folyóan részére járó összeg kiadását megtagadta, az 1874. évi XXXIV. t.-c. 48. §-ába ütköző kötelességszegés jelenségeit tüntetvén fel, az e miatt emelhető panasz a 4544— 1879. I. M. »z. re deletben szabályozott eljárásra tartozik. (1874 : XXXIV. t.-c. 48., 66. §§. 1879. május 1-én 4544! sz. a. kibocsátott I. 5í. rendelet.) Ko. t. 1974/1914. I. szám. A kir. törvényszék a panaszt visszautasította, mert az abban panaszolt esetben kötelességszegést fennforogni nem látott, mert a bepanaszolt ügyvédnek azon ténye, hogy a közte és panaszló ügyvéd között egyes ügyek átadása s az ezen ügyekben megállapított ügyvédi munkadijak elosztása tárgyában létrejött szerződésből kifolyóan panaszlónak nem fizet, nem kötelesség-szegés, hanem peres magánjogi eset, amely polgári per és nem ügyved elleni panasz útjára tartozik. A kir. Ítélőtábla az első bíróság végzését helybenhagyta. A kir. Curia mindkét alsóbiróság végzését megváltoztatta s annak kimondása mellett, hogy a panasz vissza nem utasítható, szabályszerű eljárást rendelt e!.