Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 3. szám - A logikai kétségtelen figurációkról

6. oldal. Jogesetek Tára 2. szaru Indokok: Panaszos azt adta elő panaszában, hogy panasz­lott ügyvéd akkor, a midőn ő Tövisről elköltözött, a panaszos ügyvéd ügyeiben megállapítandó költségek behajtását elvállalta, e megbízásnak meg is felelt, de az ebből folyóan részére járó összeg kiadását megtagadta. Panaszlott ügyvédnek ez az állítólagos ténye az 1874. évi XXXIV. t.-c. 48. §-ába ütköző kötelességszegés jelenségeit tün­tetvén fel, minthogy panaszos vele szemben ebben a vonatkozás­ban ügyfélnek tekintendő; emiatt emelhető panasza az idézett t.-c. 66. §-ában emiitett és az 1897. évi május hó 1-én 4544. szám alatt kibocsátott I. M. rendeletben szabályozott eljárásra tartozik. A panasz visszautasítására tehát törvényes ok fenn nem forogván, mindkét alsóbirós ig végzését megváltoztatni s az első biróságot további szabálvszerü eljárásra kellett utasitani. 1914. április 1-én 2470/1914. P. sz. 11. Bányatörvény 310. és 314. gg-ai. Az olyan bányaüzemnél balesetet szenvedő munkás, vagy annak hozzátartozói, amely bányának törvényesen szerve­zett társpénztára van, a társpénztár alapszabályaiban meg­határozott segélyen kivül egyéb kárpótlásra lgéuyt nem tarthatnak és a bányaüzem tulajdonosától kárpótlást nem Igényelhetnek, kivéve azt az esetet, ha a baleset kórul magát a bányavállalatot vétkes mulasztás vagy gondatlan­ság terheli. Ko. 1697/1914. I. szám. A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságnak a keresetét elutasító Ítéletet hagyja helyben. Indokok: Az ideiglenes törv. szab. VII. részének 15. §-a szerint, hatályban fenntartott általános osztrák' bányatörvény 210. § a általában kötelességévé teszi minden bányabirtokosnak, hogy a segélyre szorult bányamunkások, nemkülönben azok özvegyei és árvái gyámolitása végett társpénztáraknak felállításáról vagy önállóan vagy a bányahatóság jóváhagyása után más bánya­birtokkal való egyesülés utján gondoskodjék. A 214. §-ban pedig akként rendelkezik, hogy az olyan bánya birtokosai, a melyben törvényesen szervezett társpénztár még nem létezik, annak fel­állításáig a megbetegedett vagy szerencsétlenül járt munkások­nak legalább azt a segélyt kötelesek nyújtani, a mellyel az álta­lános törvények szerint, a szolgálatadó a cselédjei irányában tartozik. A bányatörvény idézett rendelkezéseinek egybevetéséből következik, hogy az olyan bánya üzeménél balesetet szenvedő munkás vagy annak hozzátartozói, amely bányánál törvényesen szervezett társpénztár van, a társpénztár alapszabályaibr.n meg­határozott segélyen kivül egyéb kárpótlásra igényt nem tarthat­nak és a bányaüzem tulajdonosától kárpótlást nem igényelhet­nek, kivéve azt az esetet, ha a baleset körül magát a bánya­vállalatot vétkes mulasztás vagy gondatlanság terheli. A fennforgó esetben nem vitás, hogy az alperes vállalatnál törvényesen szervezett társpénztár van és hogy a társpénztár felperes elhalt férje után nyugdijat és gyermeksegélyt is meg­szavazott ; azt pedig, hogy a baleset bekövetkezése körül az al­perest valamely mulasztás vagy gondatlanság terhelné, a felperes nem is vitatta, ezért a per főtárgyát, illetően a másodbiróság ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróság ítéletének el­utasító rendelkezése hagvatott helvben. Curia: 1914. március 17. 817/1914. P. sz. 12. ff. A különélő házastársak bármelyike kívánhatja, hogy házastársa az életközösséget, még ha a különélés megegye­zésen alapszik is, vele állítsa helyre. II. Hogy az életközösség helyreállítását célzó bírói meg­hagyásnak joghatály legyen tulajdonitható, az a házastárs, aki a bírói meghagyás kibocsátását kieszközölte, igazolni tartozik egyrészt azt, hogy házastársát a birói meghagyás kibocsátására irányuló kérvéuy beadását megelőzőleg ma­gánúton az életközösség helyreállítására felhívta, másrészt azt, hogy a most említett felhívástól a birói meghagyás ki­bocsátására irányuló kérvény beadásáig 6 hónap el elt. (H. T. 77. §-a). 1788/1914. I. szám. Curia: A kir. ítélőtábla Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az első bíróság Ítéletének indokolásában meg­állapított tényállás szerint a felek különélése, azoknak kölcsönös megegyezése folytán következett be s előzetesen állapodtak meg a felek abban is, hogy házasságuk felbontását a H. T. 77. §-ának a) pontja alapján felperes fogja szorgalmazni. Habár a házastársaknak az a megállapodása, hogy házas­ságukat felbontják, a házasság céljával ellenkezik: felperes kere­setével amiatt, hogy nejével — az alperessel — előre megálla­podott házasságuk felbontását illetőleg, elutasítható nem volt, mert a különélő házastársak bármelyike kívánhatja, hogy házas­társa az életközösséget, még ha a különélés megegyezésen alap­szik is, vele állítsa helyre. Hogy azonban az életközösség helyreállítását célzó birói meghagyásnak joghatály legyen tulajdonitható, az a házastárs, aki a birói meghagyás kibocsátását kieszközölte, igazolni tartozik egyrészt azt, hogy házastársát a birói meghagyás kibocsátására irányuló kérvény beadását megelőzőleg magánúton az életközös­ség helyreállítására felhívta, másrészt azt, hogy a most emiitett felhívástól a birói meghagyás kibocsátására irányuló kérvény beadásáig 6 hónap eltelt. Minthogy azonban felperes csak azt bizonyította, höfcy az alpereshez 1912. évi április hó 6-án perbeli képviselőjével levelet íratott s abban alperest az életközösség helyreállítására felhívta, ellenben keresetét már 1912. évi április hó 17 ik napján, vagyis az emiitett 6 hó eltelte előtt adta be: a felek házassága azon az alapon, hogy alperes az életközösséget a birói meghagyás értelmében helyre nem állította, fel nem bontható. Curia, 1914. április hó 1-én. 3240/1913. P. szám. 13. Tf i kiigazítási keresetnek nincs helye akkor, ha az ingat­lanok tkvi felvétele körül (évedés nem történt. Ko. t. 2240/1914. I. Tagosításkor az 1868 : XXXVIII. t.-c. 39. §-a szerint meg­kívánt 1/100 rész a községi iskola céljaira külön kiadatott, ezen­felül pedig iskolai célra, de világosan a „felekezeti iskola" vagyo­nául többek által történt ajándékozás folytán egy külön meg­határozott terület volt kiadandó. Ekként kiosztatott a községi iskola céljára 1 hold 1090 • öl, a felekezeti iskola céljára 25 hold 615 • öl területileg egy­más mellett, de külön birtokiven. Ez utóbbi terület a tagosítás idején egyedül létezett gör. kath. felekezeti iskola vagyonaként osztatott ki, de a tanuk is igazolják, hogy az emiitett ajándé­kozás az ottani gör. kath. iskola javára tétetett s ekként volt kezelendő is. Ezzel a kétféle iskolai vagyon jogi természete világosan meg lett különböztetve. A telekkönyvi átalakítás alkalmával tehát az előadottak szerint a kereseti ingatlanok tkvi felvétele körül tévedés nem történt, miért is a téves felvétel kiigazítására irányuló kereset helyesen utasíttatott el. (Curia 3078/1913. I.) JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Stefáni Károly kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 14. A jelzálog: által biztosított hitelezők részére kielégítési alapként az 1881: XVII. t.-c. 53. §-a nem pasztán magát az ingatlant, h;mem a csődtömeghez tartozó ingatlan va­gyonnak a csőd tartama alatt befolyt jövedelmeit is kijelöli, vagyis a csődeljárás folyamán az Ingatlan s ennek bárminő összes gyümölcse egységes tömeget alkot, amelyből a külön klelégiiési hitelezők a törvény rendelkezései értelmében kielégítést nyernek. (Csődtörvény 176. és 177. g-al.) A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla annak megállapítása mellett, hogy a m. kir. minisztériumnak az 1912. évi LXIII. t.-c. 16. §-a alapján kibocsátott 13300/1914. I. M. B. sz. alatt kelt rendelet 6. §-a a végrehajtási eljárás folytatására irányadó — az elsőfokú bíróság végzését részben és akként vál­toztatja meg, hogy a kielégítési végrehajtást az első birói végzés egyéb rendelkezésének fenntartása mellett, az ingatlanok tarto­zékaira és haszonélvezetére nem rendeli el, ebből folyóan utób­biakra vonatkozóan a végrehajtási jognak feljegyzését s azoknak zár alá vételét mellőzi és az elsőfokú biróságot az ennek meg­felelő további szabályszerű eljárásra utasítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom