Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 20. szám - Csődjogi tervezetek

VII. évfolyam. 20. szám. Kolozsvár, 1915. május 16. ZI3061 HOZLOHY R KOLOZSVRRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Hatiegán Emii kir, tszéki biró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Temesvári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42, szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Csődjogi tervezetek. Irta: Költő Gábor, kolozsvári Ítélőtáblai eln. titkár. — „Miként óvható meg leghatékonyabban személyes szabadságunk a büntető perjogban?..." Irta: Szatmári Igaz Gusztáv, halmi-i kir. jbiró. — A polgári törvénykönyv törvényjavaslata. — Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. Összeállította: Dr. Szitás Jenő kir. aljárásbiró. (Folyt.) KÜLÖNFÉLÉK. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. X Gsődjogi teruezetelt. Irta: Költő Gábor dr., kolozsvári ítélőtáblai eln. titkár. Hosszú idő után ismét napvilágot láttak a csődjog köréből készült uj törvénytervezetek. Az „Igazságügyi Javaslatok Tára" f. évi 1—3. számaiban ugyanis három törvénytervezet tétetett közzé: a csődről, a csődön kivül köthető kény szer egyezségről és a fizetésképtelen adós vagyonát érintő jogcselekményeknek csődön kivül való megtámadásáról. Mindhárom tervezetet dr. Schreyer Jakab m. kir. udvari tanácsos, budapesti ügyvéd készítette. Ezek a tervezetek gazdasági, kereskedelmi s főleg hiteléletünket mélyen érintő jogszabályokat vannak hivatva törvényerőre emelni, — alapos és minden irányból jövő megvitatásuk ezért fölöttébb kívánatos. Hiszen köztudomású, hogy a legtöbb panasz jelenleg érvényben levő csődtörvényünknek az életben be nem vált intézkedései ellen hangzott el — s valljuk be, hogy jogosan. A reformra tehát ezen a téren kétségtelenül szükség van s a reformnak olyannak kell lennie, hogy a fölmerült panaszok megszüntetésére alkalmas legyen. Ezt a célt kívánják szolgálni a tervezetekre tett alábbi, tisztán gyakorlati észrevételek. Elméleti szempontból már eddig is több vélemény hangzott el; s gondolatom szerint szükséges hangot adni azoknak a gyakorlati megjegyzéseknek is, amelyeket a törvény mindennapos alkalmazása közben a biró szeme tart íö!jegyzésre érdemeseknek. Helyzetem az alábbi észrevétélek megtételénél annyiban könnyű volt, hogy felhasználhattam azokat a közérdekű értékes véleményeket is, amelyeket a kolozsvári kir. ítélőtábla elnöke, a tábla szakreferenseinek meghallgatása után, a tervezetekre vonatkozóan az igazságügyminiszterium elé terjesztett. Megjegyzem még, hogy a fent idézett három tervezet közül csupán a csődről szóló törvénytervezethez van vázlatos indokolás csatolva, de részletes indokolás e tervezet mellett sincs ennélfogva a kisebb részletekbe menő véleménnyilvánitás helyett inkább a tervezetek alapelveit s lényeges intézkedéseit érintő megjegyzésekre fogok szorítkozni. A., A csődről szóló tervezetre vonatkozóan általában kiemelem, hogy teljes mértékben osztom azokat az általános irányító elveket, amelyek a tervezet vázlatos indokolásának IV. pontjában mint olyanok vannak kifejezésre juttatra, amelyeken az uj csődtörvénynek föl kell épülnie, ha a kereskedelmi és gazdasági életben a most érvényben levő csődtörvény nyomán keletkezett bajokat gyökeresen orvosolni akarja. Keresnünk kell azonban, hogy a tervezet intézkedései a részletekben megfelelnek-e ezeknek a vezérlő elveknek s csakugyan megvalósitják-e azokat? Nem hallgathatok el az aziránt való aggályok miatt, hogy a tervezet intézkedései az indokolásban kifejezésre juttatott alapelvek megvalósítására aligha lesznek alkalmasak. Ennek az aggálynak a megokolásaképen legyen szabad a következőkre reá mutatnom. 1. A tervezet intézkedései nézetem szerint nem biztosítják a csődügynek a mostaninál gyorsabb lebonyolítását. A tervezet ugyanis főként a felszámolási eljárás mellőzésével véli a csődeljárás gyorsabbátételének elérését, de az e helyett tervezett intézkedések erre épen nem látszanak alkalmasaknak, sőt félő, hogy azok törvénybe iktatása esetén az eljárás még lassúbb lesz és a csőd befejezésének elodázását fogják eredményezni. Először is a tervezet a csődválasztmány és a vagyonkezelő választás céljából érvényesíthető szavazati jog megállapításánál (114. §.) kifogásolási jogot ad. A hitelezőtársak eme kifogása felett a csődbirónak döntenie kell, amely döntés, a dolog természetéből folyóan, bizonyos fokig a követelés valódiságának a megállapítását is magában foglalja, amely felől tehát a szavazatijog kapcsán már itt kell a bírónak mintegy határoznia. Ez az eljárás pedig a legtöbb esetben kétségtelenül hosszabb időt fog igénybe venni. A jelenlegi csődtörvény szerint a bejelentési határidő elteltétől számított 30 napon belül a felszámolási tárgyalásra határnap volt tűzendő, amelyen a tömeggondnok tartozott a bejelentett követelések valódisága és osztályozása felől nyilatkozni és nyomban megindulhattak a Cst. 145. §-ában jelzett perek. Ezzel szemben a tervezet 136. §-a szerint a tömeggondnok a hozzá érkezett bejelentésekről egy egyszerű jegyzéket készit, amelyet a bejelentő határidő lejártával a csődbirónak átad, de hogy mennyi idő alatt, egyáltalán nincs megszabva. Aztán ebben a jegyzékben a tömeggondnoknak a bejelentett Követelések valódisága és osztálya felöl nyilatkoznia még nem kell; hanem ezt a 173. §. szerint csak az osztályozó és felosztó tervben köteles megtenni, tehát akkor, mikor a csődvagyon, legalább nagy részben, már értékesítve és pénzzé téve van és csak akkor kezdődik a tervezet álláspontja szerint mellőzött, kissé más alakban azonban mégis foganatosítandó felszámolási eljárás: a tömeggondnok kifogásolása (174. §.) a hitelezők (175. §.), a közadós (182. §.) megtámadása s az ebből eredő perek megindítása, valamint a 177—180 §-ok szerinti eljárás. Kezdődnek a valódisági és egyéb perek akkor, amikor a csődvagyon értékesítése jó részben már megtörtént s a csődeljárás befejezéshez közelednék, mert igaz ugyan, hogy e perek az elismert követelésekre kiszámított hányad kifizetését nem akadályozzák (174. §.), de a csőd e perek folyama alatt nem fejezhető be s ezek fedezésére s a perköltségekre is megfelelő összeget vissza kell tartani. Ezeket a pereket a felosztó terv közlésétől számított 10 nap alatt kell ugyan megindítani, azonban ez időnek elmulasztása csekély jogkövetkezménnyel jár (188. 189. §.) Csak ezután folytathatók a csődnyitás idején folyamatban volt perek is. (11. §.) Aztán ujabb és ujabb felosztó terveket kell készíteni (175., 188. §.), ami igen hosszú időt fog igénybe venni, mi alatt a csőd nem fejezhető be. Arra sincsen a tervezetben semmi garancia, hogy a tömeggondnok az osztályozó és felosztó tervezetet mikor tartozik elkészíteni. A 170. §-ból csak annyit lehet kivenni, hogy akkor,