Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 18. szám - A m. kir. miniszteriumban 1040-1915. M. E. számu rendelete magánjogi kötelezettségek teljesítésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában. Befejező közlemény - A m kir. minisztériumnak 1040-1915. M. E. számu rendelete magánjogi kötelezettségek teljesítésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában [5. r.]

Jogesetek Tára 17. szám ügyi zárlatról és igy az alperes zárgondnoki minősége sem állapitható meg. Ezekből az okokból kellett tehát az Optkv.-nek a letéti szerződésről, a beszámítási igényről rendelkező szabályai szerint dönteni. Ha tehát a beszámítási kifogásnak a jelen esetben a fenti okból nincs helye, valójában tárgytalanokká váltak azok a panaszok, amelyek a beszámítási kifogás elkésetten történt előterjesztésének megállapítása miatt vannak előterjesztve. A felülvizsgálati kérelem nem vezetvén sikerre, a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeket is az alperesnek kell viselnie. (S. E. 204., 168., 109. §-ok). 1914. februárius hó 4. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Temesvári Gyula kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 76. Felpercscks&ck adósa a felperesi kÖYeteüés keletkezésének időpontja után leányával, a* alperessel ;>zzal, hojsry saját 53© K pénzén a kereseti ingatlanokat alperes részére megvásárolta, olyan vagyonátruházást iétesiíett, nieBy által a ffeüperesek követelésének kielégitéséssi szolgálliató vágjon érték felperesek elől elvonaíotfi és minthogy felperesek adósának az 53© koronán kiviéi más lefoglalható vagyona, melyből felperesek kövctelésiáHttre nízve magnkat kielégíthetnék, a megállapított tényállás szerint nincs, ffeípereseknek, mint hitelezőknek megrövidítése nyilvánvaló. 1914. G. 352/3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési biróság által megállapított, meg nem támadott és az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §. értelmében irányadó tényállás szerint felperesek az alperes atyja Sz. J.-ért 1913. évben vállalt váltókezességből folyóan a Sz. J. adósságában 608 koronát fizettek az Udvarhelymegyei tptár Oklándi fiókintézetének. Felpereseknek ez a követelése az adóson, annak teljes vagyontalansága miatt be nem hajtható. Sz. J. adós az ellene 1914. év április havában megtartott ingatlan árverésen a saját pénzén, de leánya az alperes részére, mint ennek megbízottja 530 K vételáron a keresetben felsorolt ingatlanokat megvásárolta. Az elsőfokú biróság e tényállás alapján azt állapította meg, hogy alperes és felpereseknek adósa között az optkv. 938. §-a szerinti ajándékozás jött létre és hogy ennek folytán az optkv. 953. §-a értelmében a kereseti ingatlanok, mint ajándékul kapott vagyon erejéig alperes felelőssége megáll. A felebbezési biróság az elsőfokú biróság ítéletének indokait magáévá tette. E mellett azonban jogi álláspontja szerint a szóban forgó esetben az alperes és az adós közötti családi viszonyra tekintettel a kijátszási szándéknak vélelme is fennforogván, a csődön kivüli megtámadás összes előfeltételeinek megállapítása folytán az alperesT részéről bizonyítani kívánt tényeket ügydöntőknek nem találta. Az előrebocsátott tényállásból kétségtelen, hogy felpereseknek adósa a felperesi követelés keletkezésének időpontja után leányával, az alperessel azzal, hogy saját 530 K pénzén a kereseti "ingatlanokat alperes részére megvásárolta, olyan vagyon átruházást létesített, mely által a felperesek követelésének kielégítéséül szolgálható vagyonérték felperesek elől elvonatott és minthogy felperesek adósának az 530 koronán kivül más lefoglalható vagyona, melyből felperesek követelésükre nézve magukat kielégíthetnék, a megállapított tényállás szerint nincs, felpereseknek, mint hitelezőknek megrövidítése nyilvánvaló. Minthogy továbbá megállapítást nyert, hogy alperes arról a nem vitás tényről, mely szerint az leárverezett ingatlanok vételárából az összes jelzálogos hitelezők kielégítést nem nyertek, tudomással bírt. Alperesnek az a ténye, hogy atyjának egyedüli vagyonát, az emiitett 530 koronát elfogadta arra a célra, hogy azon részére ingatlanok vásároltassanak, rosszhiszemű. A felebbezési bíróságnak az a döntése, mellyel az alperes és atyja közötti vagyonátruházást felperesekkel szemben hatálvtalannak nyilvánította, anyagjogi szempontból megáll. A kifejtett jogi álláspontra tekintettel, minthogy a visszterhes ügyletek is a már emiitett egyéb előfeltételek mellett a hitelező által megtámadhatók, súlytalan az az alperes által bizonyítani kivant tény, hogy alperes még a felperesi követelés keletkezése előtt 7 drb ingatlant az atyjától hozományul kapott, de azok nevére nem kerülvén és atyja adósságában más ingatlanokkal együtt elárvereztetvén, atyja őt kárpótolni tartozott és ennek tejében vette meg részére a kereseti ingatlanokat, mert ha meg volna is állapitható, hogy az alperes által bizonyítani kívánt tények valók és hogy alperesnek kárpótláshoz való igénye voit, ez az igénye a felperesi követelés keletkezése utáni időben állhatott csak be, akkor, midőn azokat az ingatlanokat alperestől az árverés által elvonták. Minthogy ezek szerint a felebbezési bíróság az anyagjogi szabályok helyes alkalmazásával mondotta ki, hogy az alperes és atyja közötti vagyonátruházás a felperesekkel szemben ezeknek követelésük erejéig hatálytalan és pedig arra való tekintet nélkül, hogy ajándékozás forog-e fenn vagy sem, minthogy a felebbezési biróság elfoglalt jogi álláspontja mellett nem tartozott kiterjeszkedni arra, hogy a vagyonátruházás visszterhes vagy vissztehernélküli volt-e, alperesnek a tényállás hiányos megállapítása, valamint az anyagjogi szabályok helytelen alkalmazása miatt emelt felülvizsgálati panaszai alappal nem bírnak. A felülvizsgálati költség viselésére és az ügyvédi dijak megállapítására vonatkozó rendelkezések az 1893 : XVIII. t.-c. 109., 168. és 204. §-ban, valamint az 1868 : LTV. t.-c. 252. §-ában találják alapjukat. 1914. november hó 18. 77. Szállításból eredő Isár — Kereskedelmi könyvbe — ha be is jeg-yeatetife, a könyTkivonat állapjára zálogjogreldjesyzls nem Kérhető. P. 298/1915. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőfokú biróság végzését megváltoztatja, az 1914. évi november hó 30-án 8985/1914. tkvi sz. a. zálogjog előjegyzése iránt előterjesztett kérelmet elutasítja és az elsőfokú bíróságot az ennek megfelelő további szabályszerű eljárásra utasítja. Egyebekben a felebbezésnek helyet nem ad. Indokok: A kérelem alapjául szolgáló könyvkivonatból kitűnik, hogy a számla egyenlege, amelynek erejéig a záloglog előjegyzését kérik, az a 7250 korona összeg, amelyre vonatkozóan a jogcím: burgonya nem szállításból elismert kár. Az ezen a jogcímen elkönyvelt követelés, figyelemmel a m. kir. kúriának XVII. polgári döntvényében foglalt indokokra, lényegében nem az üzleti könyvvitel tárgyaként jelentkező tényeknek feljegyzésére vonatkozik, hanem a kereskedő ügyleti tényeiből vont rendszerint egyoldalú következtetés jellegével bir. A mi pedig az elkönyvelésnek a B.-ban 1914. évi november hó 18-án kelt üzleti levélben foglalt elismerés alapján történtét illeti, ugy az egymást kiegészítő adatok alapján sem volt a zálogjog előjegyzése iránti kérelem teljesíthető, mert az utóbb felhívott üzleti levélben az „Orient nemzetközi kereskedelmi és szállítási vállalat" cég nyomatási ivén nem a telekkönyvi tulajdonos neve szerepel, a C. alatti cégjegyzék-kivonatban cégvezető rendelését nem tanúsítja és ekként peren kivüli uton meg nem állapitható az elismerést teljesítő cégnek a könyvkivonatban szereplő az Orient céggel való ugyanazonossága, melynek cégtulajdonosaként a telekkönyvi tulajdonos szerepel, annál kevésbé, mert a C. 17. alatt bekebelezett P. A. a fölhívott levél kelte napján már nem volt telekkönyvi tulajdonos. Egyebekben azonban a felebbezésnek helyt adni nem lehetett, mert perenkivüli telekkönyvi ügyekben sem költségmegállapitásnak, sem költségben való elmarasztalásnak helye nem lehet. 1915. február hó L SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: »EÁK FERENCZ-tJ. 43. SZÁM. —— TEI.EFOXSZÁ3I: 333. Nyomatott Gombos Ferenc .Lyceum"-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deák Ferenc-u. 12.