Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 18. szám - Eskü alatti kihallgatás - Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. Folytatás

92. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 18. szám nyakára üres vándor-tarisnyával. Tisztélet a kivételnek. A vándor-birák eljárását teljesen inmorálisnak tartom, mert elhatározásuk inmorális. Már előre azzal indulnak az első állásnak neki, hogy legközelebb tovább vándorolnak, mihelyt csak lehet. Ezzel szemben vannak tiszteleletre méltó kivételek is. Ma el akar valaki menni rangsornyeréssel: a fizetésben már élvezi az előnyt. Ezt a fizetési előnyt rövid 2—3 éven belül egész a VII. fizetési osztályig sikerül fölcsigázni. Itt már torthatnának egy kis pihenőt, de nem teszik. Ekkor elöállanak, hogy ők rangsorban elől vannak, méltánytalan tehát, hogy mások megelőzzék. Ez is inmorális okoskodás, mert a sok esetben egyéni okokból vállalt rangsornyerés nem szülhet több jogot, mint a hosszabb, de egy helyen eltöltött nehéz szolgálat. A vándor-biráknak vagy könnyű a hordozható sátorfájuk, vagy más cipeli s nem érzik annak nehézségét. Az ilyen bírák sok hűhóval végzik azt, amit mások zajt dánul végeznek több szolidsággal. Az ilyen „rendbeszedők~ vagy nincs mit rendbeszedjenek, vagy ahol van rendbeszedni való, azt nem szedik rendbe, hanem a semmit csak jól gruppirozzák. Ez a purificatori tevékenység csak látszólag értékes, valójában, gyors átmenettel teljesen értéktelen, mert hiányzik belőle az állandóság. Vezető-jbirósági állásokra a felettes hatóságok VII. fizetési osztállyal azért keresnek alkalmas nagyságokat, hogy az elért rangsorban (a jó izlés által megkövetelt időn át) ugyanazon a ponton fogják a vállalt munkát végezni. Kellő gondossággal előre lehet tudni, hogy ki mit vállai és hogy a ledközelebbi időben minő tanittatási körülmények kell hogy beálljanak. A többi okok is mind előre láthatók rendszeritett. A könnyű áthelyezhetőség azonban ezeket az embereket szerencsevadászokká teszi s addig próbálkoznak, amig városról-városra vándorolva egyszerű áthelyezésekkel oda jutnak, ahová normális körül menyek között képességüknél fogva nem juthattak volna. A bíróságok, különösen a felsőbb bíróságok niveanja föltétlen jó képzettségű, erős judiciummal rendelkező bírákra építhető, különösen az igazságszolgáltatás devaliatioja. kikerülhetetlen. A társas-biróságok rendszere csak akkor valósul meg, ha mind erős, vagy többségben erős birák vannak összeválogatva. Ellenkező esetben a tarsas bíróságok ilyen külszín alatt egyedhivatali rendszerré, egyes bíróságokká alakulnak : vagyis a tanács egy tagján fordul meg az ügyek elintézési módja akár ö az előadó, akár más. Az ily társasbirósagot nélkülözik a társasbíróság garantiáit s így az államra nézve sem felelnek meg a költséges rendszernek és a közönség sem kaphat társas bíráskodástól várható igazságszolgáltatást. Az igazságszolgáltatás alapszervezetét veszélyeztetik tehát a vándor birák, mert a rangsoros rendszer hiányait használják ki s nem törődnek az igazságszolgáltatás n ágasabb érdekeivel. A legutóbbi selectios kinevezést én csak üdvözölni tudom, ha a sclektio objective helyesen leit végrehajtva, amit hinnünk kell. Megjegyzéskép fölemiithetem azonban, hogy az 5—6 év óta betartott szigorú rangsoros rendszer szerint hátrányban jutott jobb erők valamikép honorálandók. Mert a fentiekben vázolt hibák correctioját csak egészséges selectios rendszerrel lehet végrehajtani s nem a minden értékes munka megtagadását jelentő rangsoros rendszerrel. . . . h . . . v yC Eskü alatti kihallgatás. Irta : Dr. Rónai János balázsfalvi ügyvéd. Tudvalévő dolog, hogy az eskü alatti kihallgatás intézménye nem egyéb, mint a régi perrendben szerepelt pót- és föeskünek javított kiadása. Kétségtelen az is, hogy mind a kettőnek egy és ugyanaz az erkölcsi alapja és hogy mindkettőnél felbukkanhat gyöngédebb lelkű egyéneknek eskü tevéstől való irtózása és abból származható igazságtalan eredmény vagy legalább bonyodalom. Lelkiismeretes jogász nem szokta mások érzékenységét lenézni, kigúnyolni és személyként nyers erőszakkal elnyomni. A jelzett irtózás nem minősíthető minden esetben szeszélvnek, babonának vagy kedélybeteg hajlamnak, mert sokszor egvik-másik vidék erkölcsi zülöttségéből merített tapasztalatoktól, sőt élménvektől való megrémülésnek, azok visszahatásának keil elismernünk. Feliépnek néha mind a falusi népből, mind más rétegekből is oly „faluszája" népbolonditók és izgatók, kik nem politikai problémákkal foglalkoznak, hanem belefurakodnak másoknak üzleti családi, társadalmi viszonyaiba, boldogítják tanácsaikkal, összeveszítik, kiegyeztetik, széjjel békítik, hatóság elé vagy ügyvédi irodákba kisérik; felajánlkoznak tolmácsnak vagy tanúnak; csábítanak hamis esküre vagy pedig a fél esküje által eldöntött perről szerezve tudomást, kerítenek tanukat annak bizonyítására, hogy a pernyertes fél letett esküje — hamis volt. Ha azután valamelyik peres fél a saját vagy mások kárán okulva vagy előtte gyanús ellenféllel keveredik perbe, akkor olyan dilemma előtt áll, melynél fogva vagy ellenfélnek engedi át az esküt és szenved helyrepőtolhatatlan kárt vagy elfogadja és leteszi ö (igaza erős tudatában) a. neki felajánlott esküt, de akkor folyton remeg attól, vájjon nem akad-e vakmerő bűnszövetség, mely öt állítja bíróság elé — neki imputált hamis eskü miatt. Természetes, hogy az értelmes és óvatos fél kerülni fogja a dilemmát. Kerülni akként, hogy csak akkor indit pert és csak olyasmit állit, ha és a mit az érdekelt felek esküjén kiviili eszközökkel képes bizonyítani. Ámde ha nem ö perel, hanem pereltetik ö mástól, aki történetesen ármányos ember ? Ez a támadó és bizonyítani köteles fél Majánlja a felek eskü alatti kihallgatását. Mit tévő legyen V Felelet: ez sorscsapás. Dönt a sors. De van néha ilyen esetben is menekülés. Van akkor, ha a megtámadott fél — bár nem ö köteles bizonyítani, ellenbizonyitékkal rendelkezik, melyre az úgyszólván orvul támadó ellenfele nem gondolt. Ilyen esetben nem mondhatná neki alaposan gondolkodó bíró, hogy minek kíván bizonyítani az, aki bizonyítani nem köteles. Nem helyesen mondaná azt a biró vagy akárki más, mert hiszen az. hogy valaki nem „köteles", nem azt jelenti, hogy nem is .,szalad.u Annál kevésbbé jelentheti azt, mert neki szüksége van : a való kiderítése által az igazságtalan támadás ellen egy szermindenkorra védekezni, amennyire gyarló emberek között általában lehetséges. Azon szempontból kiindulva, hogy nemcsak a mathematikában, de a jogban is jó szolgálatot tesz a próba, utalok arra, hogy amely fegyverrel nekem támadnom szabad, azzal szabad védekeznem is — ope exceptionis! Felmerülhet az az ötlet, hogy miért legyen a peres fél kényesebb a tanúnál ? és miért kelljen ezeknek magukat érette exponálniok? De ez az ellenvetés alaptalan, mert a becsületesnek ismert és nem érdekelt tanú nem eshetik oly könnyen gyanúba, mint maga a peres fél, aki mint olyan mindig érdekelt és mindig elfogult. Még egy fontos ok szol felajánlott tanuk kihallgatása mellett: az, hogy a másik fél utóbb perujitással élhet oly időben, mikor az alapperben felajánlott, de ki nem hallgatott tanuk már nem élnek vagy ismeretlen helyre költöztek. Aki arra birja rá a feleket, hogy tanuk általi bizonyítás mellőzésével egyikük esküjével döntsék el a pert, az csak bajt idéz elő legjobb intenciója dacára. Jobb tehát az óvatosság. És megnyugtatóbb a jogász lelkének az a tudat, hogy nem. okozott oly kárt, mely helyrepótolhatatlan. X Nemzetközi jogsegély végrehajtási iifpkta. Összeállította . Dr. Szitás Jenő kir. aljárásbiró. (Folytatás.) A magyar kir. igazsáyügyminiszternek 7300011914. 1. M. sz. a. kelt közleménye : Az Ausztriával kötött végrehajtási jogsegélyszerzűdés (1914 : XLII. tc.) az 1915. évi január hí 1 én hatályba lépvén, ennek folytán azok közül a közlemények közül, amelyek a szerződésben szabályozott kérdésekkel kapcsolatban állnak, az 1915. évi január hó 1. napjától kezdve csakis a következők szolgálhatnak tájékoztatásul: 1. a8.324/1890.1. M., a23.014/1891. LM. és a 29.445/1893. I. M. számú közlemények (M. IV. k., 391. 1. és Igazs. Közi. III. évf. 11. 1.) a végrehajtásnak Ausztriában leendő foganatosítása tárgvában: 2. a ;i3.621/1891. 1. M. és 26.628/1893. I. M. számú közlemények (M. IV. k. 391. 1., Igazs. Közi. II. évf. 331. 1.), a kisebb polgári perben hozott ítéleteknek Ausztriában való végrehajtása tárgyában; 3. a 15.300/1893. I. M. számú közlemény (Igazs. Közi. II. évf. 263. 1.) az Ausztriá ban kezelt katonai fizetésekre vonatkozó végrehajtás tárgyában; 4. a 45.689/1893. I. M. számú közlemény (Igazs. Közi. III. évf. 311. 1.) magyar bírósági megkeresésre kielégítési végrehajtásnak Ausztriában hivatalból való keresztülvitele tárgyában; 5. a 44.172/1894. í. M. számú közlemény (Igazs. Közi. IV. évi. 305. 1.) Ausztriában levő közös hatóság vagy pénztár utján foganatosítandó végrehajtás tárgyában; 6. a 67.504^1897. I. M.