Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 18. szám - A vándor-bírák

VII. évfolyam. 18. szám. Kolozsvár, 1915. május 2. ERQELYRESZ130G1 KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ITÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHEL YI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Hatiegán Emit kir. tszéki bíró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Temesvári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjeien minden vasárnapon. j Előfizeiési-dij: Egész évre 16 K. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A vándor-birák. — Eskü alatti kihallgatás. Irta: Dr. Rónai János balázsfalvi ü^vved. — Nemzetközi iogsegélv végrehajtási ügyekben. Osszeállitotfa : Dr. Szitás Jenő kir. aljárásbiró. vFolyt.). — A m. kir. minisztériumnak 1040—1915. M. E. számú rendelete. (Befejező közi.) KÜLÖNFÉLÉK. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Elvi ieienlőségü határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. X A Az igazságügyi kormány kinevezési rendszerét a legtávolabbról sem kívánjuk kritika tárgyává tenni. Jól tudjuk, hogy minden rendszer sajátos vonatkozásban áll a korszellemmel. Az idők jelét megtagadni soha sem lehetett. Az alább elmondandók tehát nem a kinevezés gyakorlatára, hanem arra vonatkoznak, hogy mik voltak a kinevezési rendszer okai. A nagy Szilágyi Dezső bámulatos emberismeretével a legjobb qualicásu bírákat juttatta megfelelő helyre és soha az általa kineveztetett emberek a beléjök helyezett bizalomra méltatlanoknak nem bizonyultak. Az ő kinevezései mindig általános elismeréssel találkoztak még akkor is, ha ügyvédet egyenesen táblai elnökké neveztetett ki. Az ügyvédség mai gazdasági helyzete természetesen a kérdés elbírálásánál figyelmen kívül nem maradhat ; ez a kérdés gyakorlati megoldásánál sokat nyom a latban. De a bírósági erők felfrissítéséről beszélni azután csak akkor lehet, ha az ügyvédség tagjaiból a bírák qualitását felül haladó qualitúsu ügyvédek lesznek kinevezve. Különben a kinevezés az adott helyzet tárgyszerű megoldásának lesz tekinthető. xAz igazságszolgáltatás functionálása csak akkor tökéletes, ha a vezetés arra termett emberek kezében van. Ezt Szilágyi azáltal kívánta biztosítani, hogy a kiváló jogászi készültségü bírákat, akikben adminisztratív rend is van, táblai elnöki titkárokként a helyes admimsztratiora is kineveltet s igy a tszéki elnöki állások vezetésre is kiképzett egyének kezébe jutnak. Azt hallottam, hogy bizalmas körben egyszer akként argumentált, hogy a vasútnál nem lehet még bakter sem az, aki szinvakságban szenved, nem ismeri föl a különböző jelentőségű szinekeí. Az igazságszolgáltatásnál sem lehet elnök az, aki nem ismeri íel az emberek különböző qualitásait és nem tudja helyesen megbírálni, hogy ki mely irányban kell hogy működjék az igazságszolgáltatás érdekében. Az ilyen szellemi szinvakságban levők nem valók elnököknek, mert nem ismerik föl az embereik arravalóságát és több kárt csinálnak, mint amennyit a biróság személyzeti adminisztratiója elbír. Eme mély értelmű vezérgondolattól ma igen gyakran nagy eltérésekkel állunk szemben. A táblai elnöki titkárok Szilágyi után nem a törvény szelleme szerint lettek kiválasztva s épen ezért nem is a törvényszéki elnökségre törekedtek, hanem a titkárságot biztos lépcsőnek tekintették a táblabiróságra. A törvényszéki elnökök más rendszer alapján lettek kiszemelgetve. A szaklapok hasábjain régebben többször mutattak rá arra, hogy a tszéki elnökök közül voltak, akik a személyzeti ügyekkel egyáltalában nem foglalkoztak s az a szép és nemes gondolat, hogy a tszéki elnök az alkalmazottait irányítsa — egyszerűen elsikkadt. Az ezzel kapcsolatos mindenféle bajok és a korszellem váltották ki a socialisticus alapgondolaton felépült automaticus rendszert, az egyes szervezetek morális igazsága nélkül. A munkásosztály a bérminimumot biztosította, de a legegyeniősitöbb rendszer is a jobb és kiválóbb munkások részére a magasabb óradíj és munkatöbblet ellenértékét elismerte. A munkások erkölcstana a standardot megköveteli, de elismeri, hogy a kiválóbb munkásnak, a többet dolgozó munkásnak, a fontosabb munkakörben dolgozó munkásnak magasabb díj jár. A munkások a műhelyeket is osztályozzák I., II., III. ranguság szerint, mert ilyen minőségű munkát végeznek az egyes műhelyekben. Ilyen osztályozott, mühelyféle csak a budapesti bíróságra nézve lett gyakorlatilag elismerve, mert a bpesti bírák külön pótlékot kapnak és rangsor-kedvezményt élveznek. Ezt az én igazságérzetem helyesnek találja, csak azt nem tudja megérteni, hogy Kassa, Pozsony, Temesvár stb. miért nem eshetnek olyan II-od, Ill-od osztályú mühelyféle beosztás alá. Az a szellemi többletmunka, amit az egészen kis jbiróságokkal szemben a nagyobb városok bíróságainál ki kell fejteni, mindenesetre megér valamelyes %-ot a bpesti szellemi munkához viszonyítva. Az eíféle osziályozá-t is föltétlenül jogosultabbnak tartom, mint a bírói és ügyészi egyesület által képviselt automaticus előléptetést. A magam részéről soha sem voltam az automaticus rendszer híve. Azt igenis lelkesnek tartom, hogy a szolgálathoz képest az osztályokban és a fokozatokban mindenki előbbre haladjon, mert az ily létminimumhoz mindenkinek jogos igényt szül a szolgálati idő. De az egyenlő elbánás a legnagyobb igazságtalanság. Az emberek természetében rejlő egyenlőtlenséget (képesség-, szorgalom-, munka-birás) rangsorral egyenlősíteni: a természet igazsága ellen elkövetett rendszeresítés.1" Ha az automatikus előléptetés minden bajnok gileádi balzsama lehetne, akkor én is szívesen kenegetném a sajgó sebekre. De e rendszer már megteremtette a minden jelenség nyomában fellépő beteges tüneteket. Vannak esetek, amikor egyes jbiróságoknál vezetésre alkalmas birák nincsenek és valósággal administrativ taktikára van szükség a személyzeti nehézségek leküzdésére. Ezek a nehézségek közérdekből sokszor csak jogos érdekek sérelmével orvosolhatók. Megszülettek a vándor-birák is. Régebben szórványosan. De az utóbbi években gyakrabban észlelhető, hogy egyes'bírák elindulnak vándorolni. Ma itt, holnap az ország'másik szélén vannak s mikor a lehető leggyorsabb tempóban a VII. fizetési osztályig elvándoroltak: akkor áthelyezést kérnek valamelyik törvényszékhez és ráülnek a komoly, nehéz munkát végző bírák 1 Az igazság eszméje az individuálisaik) révén jutott érvényre a büntetőjogban s e rendszer gyakorlati alkalmazói a legszemélyesebb ügyeikben állást foglalnak az individualisatio gondolatával azonos selectioval szemben A tömeglélek szószólója : Grecsák adott esetben kénvtelen volna a hamis jelszót megtagadni.