Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 14. szám - A m. kir. minisztériumnak 1940-1915. M. E. számu rendelete magánjogi kötelezettségek teljesitésére ujabb halasztás engedése (moratorium) tárgyában - A m. kir. miniszteriumnak 1040-1915. M. E. számú rendelete, magánjogi kötelezettségek teljesítésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában [1. r.]

Jegesetek Tára 13. szám. fennálló tartási kötelezettsége megállapítására vonatkozván, ebből a kötelez ttségbői w-m következik, hog.v ha a nagyszülő a gyermeket a magáéból kötelezettsége teljesítése gyanánt tartotta, megtérítést a tartásra első sorban kötelezettél egyáltalán nem ügényelhetiic. P. 347/2—1915. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A felebbezési bíróság Ítéletét feloldja. Indokok: Felperes azon az alapon lépett fel kártérítés iránti igénnyel alperes ellen, hogy ez a saját törvényes gyermekének tartásáról nem gondoskodott, noha erre törvény szerint kötelezve volt és ennélfogva felperesnek, mint a gyermek nagyszülőjének kellett a tartást teljesitnie; keresete tehát a ptkv. 1042. §-ára van alapítva. A nagyszülőknek a szülök helyett a gyermek irányában teljesítendő tartási kötelezettségét az 1877. XX. t.-c. 11. §-a szabályozza ; ez a kötelezettség törvény szerint fennáll, akár rendelkezett ebben a tekintetben a gyámhatóság, akár a rendelkezés valamely okból elmaradt. A most idézett törvényhely azonban a nagyszülőnek az unokával szemben fennálló tartási kötelezettsége megállapítására vonatkozván, ebből a kötelezettségből nem következik, hogy ha a nagyszülő a gyermeket a magáéból kötelezettsége teljesítése gyanánt tartotta, megtérítést a tartásra első sorban kötelezettől egyáltalán nem igényelhetne. Ezenfelül egymagában abból a körülményből, hogy a nagyszülő a megtérítés iránti igényét huzamos időn át nem érvényesítette s a tartásra első sorban kötelezett atyát ez iránt fel nem szólította, még nem lehet arra határozott következtetést vonni, hogy ugyanő a tartást a megtérítés igénylése nélkül teljesítette, vagy hogy erről az igényről lemondott, ilyen következtetésre alapul más, alább említendő tények szolgálhatnak, miért is a felebbezési biróság okfejtése ebben a tekintetben az okszerűség elveivel meg nem egyezik. Nem találja a kir. ítélőtábla helyénvalónak alperesnek a felebbezési biróság által egyébként nem is méltatott elévülési kifogását, mert a jelen esetben nem arról lévén szó, hogy a tartásra jogosult a kötelezett ellen érvényesít igényt a ptk. 1480. §-a alkalmazást nem nyerhet, hanem a már emiitett a ptk. 1042. §-án alapuló igényre a rendes elévülés szabályai irányadók. A felebbezési biróság részben az elsőfokú biróság tényállásának elfogadásával megállapította ugyan, hogy az eltartott gyermek alperesnek törvényes házasságából születetett, hogy a felperes tartási kötelezettségének megállapítása iránt a gyámhatóság határozatot nem hozott, hogy felperes és alperes között a tartás iránt semminemű megegyezés nem létesült, végül, hogy felperes alperest a kereset beadása előtt hosszabb időn át a megtérítésre nem szólította fel. Ezek a tények a felülvizsgálati kérelemben megtámadva nincsenek és ekként az 1893. XVIII. t.-c. 197. §-a szerint e helyütt is valóknak tekintendők ; azonban a fönnebbiekben már jelzett jogi álláspont szerint való eldöntéshez szükséges további tények megállapítása felebbezési biróság ítéletének indokolásából hiányzik. Nevezetesen nincs abban arra vonatkozó tényállás: hogy a felperes által teljesített tartás ideje alatt az alperes vagyoni állapota milyen volt, a tartásra való képtelensége állandóan fennforgott-e vagy amennyiben alperes a tartásra képes is lett volna, ennek teljesítése valamely okból oly nehézségbe ütközött, ami felperest a megtérítés iránti igényének érvényesítésében akadályozta, továbbá, hogy való-e alperesnek az a védekezése, amely szerint felperes a gyermek tartására az anya intézkedése folytán fedezetet kapott, nevezetesen olyan vagyonhoz jutott, amely erre a célra volt rendelve, úgyszintén, hogy a kiskorú gyermeknek anyja halála után való' elhelyezése kinek a fellépése folytán, milyen körülmények között történt, vagy arra felperes önként ajánlkozott. E tények megállapítása nélkül a peres ügyet érdemlegesen eldönteni nem lehet és csak e megállapítás után lehet a kideritett tényállás alapján azt a jogi kérdést megoldani: vájjon a fennforgó esetben a felperes saját vagyonából eszközölt szolgáltatása ingyenesnek, megtérítés iránti igény fenntartása nélkülinek tekinthető-e vagy sem; emellett önként érthetően, a kereset alapossága esetében, a tartás összegének a megállapítása is szüksége?. 1915. évi február hó 15, napján, 62. A 66973.T. 1888. sz. földm. miniszteri l endclct 7. §-a szerint ngrjan a maihalevél a tntajdonjosr igazolására van szánva, azonban jogi minőségére néave és egymagában a tulajdonjogot nem bizonyltja, az emliiett igazolás ugyanis csupán állategészségügyi nyilvántartás szempontjából bir jelentőséggel. 302/2. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság ítélt: A felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad. Indokolás: Felperes felülvizsgálati kérelmében nem támadta meg a felebbezési biróság által az elsőfokú biróság Ítéletének indokolásából elfogadott azt a tényállást, amely szerint a lelek közös megállapodása alapján a felperes állal vásárolt tehenet az arra vonatkozó okiratokban alperesre irták át addig, amíg felperes alperessel szemben fennálló kölcsöntartozását kifogja egyenlíteni; ennélfogva ez a tényállás az 1893. XVIII. t.-c. 19. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó. A 66973/V. 1888. sz. földm. miniszteri rendelet 7. § a szerint ugyan a marhalevél a tulajdonjog igazolására van szánva, azonban jogi minőségére nézve és egymagában a tulajdonjogot nem bizonyítja, az említett igazolás ugyanis csupán állategészségügyi nyilvántartás szempontjából bir jelentőséggel, ez a jogi minőség pedig a fenti tényállás mellett az ügyre befolyással egyáltalán nem bir. Nem bir ügydöntő jelentőséggel felperesnek a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azon érvelése sem, amely szerint ingókra vonatkozó zálogjog átadás nélkül nem állhat fönn, a kérdéses telién pedig alperes birtokában nem állott, mert alperes a keresetlel szemben nem is védekezett azzal, hogy a tehénre vonatkozóan zálogjogot szerzett volna. Ellenben a fenti té^-állásból következik, hogy a felebbezési bíróságnak helyes az az álláspontja, mely szerint a szóban forgó tehénre vonatkozó marhalevél kiadásába való beleegyezést megtagadhatja azért, mert a felek megállapodása szerint a kölcsön biztosítása, illetőleg a tehén elidegenítésének megakadályozása céljából történt az, hogy azt alperesre irták át, aminek következménye gyanánt jelentkezik, hogy a marhalevélre nézve felperes ezidőszerint nem bir rendelkezési joggal, ez a megszorítás pedig, mint a tulajdonjognak a felek akaratából történt korlátozása, tiltó törvénybe nem ütközik. A törzskönyvi kivonat kiadása kérdésében felperes felülvizsgálati kérelmében külön panaszt nem fejt ki, amennyiben pedig amiatt, hogy keresetének egészben helyet nem adtak, anyagjogi szabály megsértését általában panaszolja, tekintettel arra, hogy a törzskönyv az állategészségyi szabályok szerint a marhalevéllel azonos jogi jelentőséggel sem bir, helyes a felebbezési biróság által oszlott ama elsőfokú birói jogi álláspont is, amely szerint felperes a törzskönyvi kivonat kiadását már a jogi érdek hiányában sem követelheti. Minthogy az ismertetett tényállás és jogi álláspont szerint az ügy eldöntésére nézve közömbös, hogy a marhalevélnek alperes kezén maradása okából rendőri szempontból minő eljárás van folyamatban, valamint közömbös az is, hogy a sommás per hogyan folyt le és miként van abban eldöntve, hogy a tehén tulajdona felperest illeti: sikertelen az a panasz, hogy a felebbezési biróság a hivatkozott iratok beszerzését lényeges eljárási szabály megsértésével mellőzte. Az előadottakhoz képest a felülvizsgálati kérelem alaptalan s annak költségét az 1893. XVIII. t.-c. 168. és 204. §§. szerint felperesnek kell viselnie. 1915. évi február hó 1(5. napján. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : DEÁK FEUESCZ-Ü. 43. SZÁM. TELEFONSZÁM: 333.