Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 15. szám - A biró és a háboru

VII. évfolyam. 15. szám. Kolozsvár, 1915. április 11. ERDELYRESZ130GI KÖZLÖNY R KOLOZSVRRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBIRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Hatiegán Emi' kir, tszéki biró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás yenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Elöfizetési-dij: Egész évre 16 K. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőségihez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : A biró és a háború. — Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. Osszeállitotta: Dr. Szitás Jenő kir. aljárásbiró. ^Folyt.). A budapesti kir. törvényszék és a központi járásbíróság elvi megállapodásai. — A m. kir. minisztériumnak 1040—1915. M. E. számú rendelete. (Folytatás.) KÜLÖNFÉLÉK. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentősógü határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. > íl birú és a háború. A jelenleg duló nagy háború a magyar birói kart is erős próbára tette. Eltekintve attól, hogy a Pp. a maja szakasztömegére! és a Pp. alapján kibocsátott tömegrendeleteivel — ember feletti munkaterhét rótt a birák fungens tagjaira, a háborús rendeleteknek kaleidoskopszerü sokfélesége és időközönkénti váltakozása úgyszólván a lehetetlenséggel határos szellemi munka elé állította őket. Ugylátszik ma már ez az ideges állapot nyugvó-pontra jutott, a minek egyik jele a hatodik moratóriumi rendelet időbeli hatályának kiterjesztése is. így már remélhető, hogy a moratóriumra vonatkozó rendeletek tudása nem fog a ritkaságok közé tartozni, mert most mindenki biztos abban, hogy azok áttanulmányozása nem fog veszendőbe menni s nem fog abba a helyzetbe jutni senki, hogy mire áttanulta és felfogta azok lényegét — hatályon kívül lesznek már helyezve. Legnagyobb hátránya a gyakori jogszabályváltozásnak az, hogy jogbizonytaldnságot teremt, mert állandóvá teszi azt a lelki dispoziciót, hogy nem érdemes ex asse foglalkozni a jogi normákkal, hisz úgyis rövid időn belül hatályon kivül lesznek helyezve. Így teremtődik meg az a helyzet, hogy a törvények tudása felületes, a tanullni vágyás kivész az emberekből és a biró, ügyvéd napszámossá lesz; a törvény, jogszabály lényegére nem kíváncsi. Pedig már a római jogi axióma szerint is; „Scire leges non est verba earum tenere...." De a háborús állapot a birói karra nemcsak terheket rótt! Elébe állította olyan helyzeteknek, amikor a bírónak alkalma nyilik kifejteni legszebb birói tulajdonságait; próbára teszi tudását, az életviszonyokhoz való alkalmazkodási képességét. Szóval a birói tevékenység és lelkiismeret maximumát kívánja meg a bírótól. És ebben a tekintetben a magyar birói kar — büszkeséggel elmondhatjuk — mindig a helyjet magaslatán állott. Persze a biró sem vonhatja ki magát az alól, tehát reá is vonatkoztatható a nil humánum a me puto szabálya, ez azonban csak az uj helyzet kezdetén volt érezhető. Az inimico nocere fekete hullámai minket is kisértettek. De csak rövid ideig. A magyar birói kar józan felfogása felülkerekedett, szo. kásos nemesielküsége és igazságszeretete ezen érzelmeket hamar háttérbe szorította s a hidegvér ismét a birói székbe ült. Őszintén és minden meiléktekintet nélkül mondhatjuk, hogy a birói kar nem ismeri a gyűlölet érzését. De az nincs meg az országban sem. A nagy per foly — gyűlölet nélkül, amit csak az igazság tudatával lehet megtenni. S ez az érzés van meg a birói karban is. Szigorú — ha kell, de mindig méltányos, mindig az esetek és helyzeteknek megfelelő a hozott döntés. A háborús állapottal előállott számos esetben az uj jogszabályok a méltányosság kezelését a biróra bízták, tág latitude-ot adván annak gyakorlására. így a harmadik moratóriumi eljárási rendelet 14. §-a esetében az ingó árverést a bíróság az összes körülmények szorgos méltatásával elrendelheti, ha nem is forognak fenn az 1881 : LX. t.-c. 104.238. §-ának az előfeltételei. A 8. szerint a bíróság méltányosság szerint határoz a felől, hogy a perben felmerült perköltség mely teljesítési határidőben és esetleg minő részletekben fizetendő. A hatodik moratóriumi rendelet 22. § a szerint, ha az adós kimutatja, hogy ellenséges betörés stb. által vagyonában kárt szenvedett, mely miatt teljesíteni nem képes, a bíróság halasztást adhat olyan ideig, amely alatt az adós teljesítőképességének helyreállása remélhető. Számos más esetben is száz meg száz alkalma nyilik a bírónak gyakorolni a méltányosságot s a magyar biró, — amint a felmerült esetekből kitűnt, — a méltányosságot gyakorolta is, nem utasította el ridegen a hitelezőt jogos igényével, de nem nyomta el az adóst sem. Haladt tehát az arany középúton. A mi pedig a mostani helyzetben próbaköve a birói kar kiválóságának. Mert a különböző helyzetek, a gazdasági életnek differenciálódása és kiszélesbülése, a mezőgazdazdasági forgalom commerciálódása, sokat kívánnak a bírótól. Ugy, hogy ma már inkább, mint akármikor elmondható a bíróról, hogy az emberi élet fázisaiban — a születéstől a sirig — beavatkozik a maga intézkedéseivel. S különösen áll ez a jelen helyzetben, a háborús helyzet alatt. A háború betörvén, a békés állapot kapuit, uj zászlók alatt a jogi uj helyzeteknek egész légiója nyomult be azokon és állították uj, meg uj helyzetek elé a birót. És ezek a helyzetek megoldást, sürgős megoldást sürgettek. Igazságos és gyors döntést. Ha akármelyik elmarad, a biró nem állott a helyzet magaslatán. Ha olvassuk a bírósági háborús döntéseket, a clausula rebus sic stantibus igazán igazságos alkalmazását nem egy esetben, jóleső érzéssel és büszkén megállapíthatjuk, hogy a magyar birói kar hazánk üdveért és javáért mindent megtett eddig és meg fog tenni a jövőben is.