Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 13. szám - Az uj moratóriumrendelet

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 13. számához. Kolozsrár, 1915. március 3*. JOGESETEK a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatáfcél. RoTatrozető : ár. Szitái Jenő kir. járásbíróság albiró. 57. Mintbogy as özvegyi Jog az Optkv. szempontjából megítélt jogi természetét illetően már azért sem tekinthető tisztán a haszonélvezet dologjogának, mert az azt szabályozó 757. g. az Optkv.-nek „a házastárs törvényes örökjoga" felírású elmében van elhelyezve, tehát az özvegy élvezeti joga nem tisztán haszonélvezet az Optkv. 509—5»0. §-ok értelmében, hanem korlátolt tulajdonjog, a haszonélvező jogaival és kötelezettségeivel; következően az özvegy joga örökösödési természetű is; mindezekből folyik tehát az, hogy az említett előző perben alperesként szerepelt P. J. 1. L.-nak mind a két jelen perbeli alperes örököse lévén, ők az örökhagyóval egy személynek tekintendők. 1914. G. 361. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét részben és akkép változtatja meg, hogy a felperest elutasítja keresetének azzal a részével, mely a n.-i 114. sz. tjkvben 5—(3. rsz. alatti ingatlanokra vonatkozó haszonélvezeti jog elismerésére s arra is irányul, hogy ezekre vonatkozóan a tlkvi bekebelezés eszközölhetése végett a felperes részére alkalmas okirat adassék és kimondja, hogy egyéb ingatlanokra vonatkozóan a tlkvi bekébelezés céljából adni rendelt alkalmas okirat ki nem szolgáltatása esetében a felperest csak arra jogosítja fel, hogy az Ítélet alapján közvetlenül a tlkvi hatóságnál kérje a tlkvi bekebelezést. Egyebekben az alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: Az alperesek első sorban azt panaszolták felülvizsgálati kérelmükben, hogy a felebbezési bíróság iratellenesen állapította meg azt a tényállást, hogy a felperes és az alperesi jogelőd között az lett volna a megállapodás, hogy előbbit illetően a kereseti ingatlanokra nézve az életfogytig tartó haszon- 1 élvezeti jog kiköttetett volna, holott a kihallgatott tanuk szerint S. F.-et kivéve az együttlakás, illetően a tartás lett csak kikötve az alperesi jogelőddel szemben, sőt a felperesnek eskü alatti vallomásán tul terjeszkedve, történt a ténymegállapítás. Ez a panasz az alább kifejtettekre tekintettel részben alaptalan, részben tárgytalan ugyan, de miután a felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelem elintézésénél a jogszabályok alkalmazásában nincsen a felektől felhozottakhoz kötve (S. E. 203. §-a), első sorban az a kérdés volt eldöntendő, van-e alapja az alperesek által a perben felvetett itélt dologi kifogásnak ? Ezt igenlően kellett eldönteni, mert a jelen per irataihoz csatolt, 1904. Sp. II. 596. sz. a. iratok tanúságaként a felperes P. J. ellen a n.-i 114. sz. tjkvben foglalt ingatlanokra vonatkozóan az élethosszig tartó haszonélvezeti jognak elismerése s annak tlkvi bekebelezése végett ugyanazon alapon indított keresetet, miként a jelen perben tette azt. I*. J. előző perbeli alperes, aki tényleg marasztalva is lett arra, hogy a n.-i 114. sz. tjkvben 2., 5. rsz. alatt felvett ingatlanokra vonatkozóan a felperesnek életfogytig tartó haszonélvezeti jogát a bekebelezésre alkalmas okirat adása mellett ismerje el, a ielen perbeli I. rendű alperesnek férje, a II. rendű alperesnek apja volt és előbbi a szintén csatolt hagyatéki iratok tanúságaként az egész hagyatékot törvényes örökösi minősége folytán szerezte meg, a II. rendű alperes 7<i-ed részbeni haszonélvezeti jogával terhelten. Minthogy az özvegyi jog az Optkv. szempontjából megítélt jogi természetét illetően már azért sem tekinthető tisztán a haszonélvezet dolog jogának, mert az azt szabályozó 757. §. az Optkv.nek ..a házastárs törvényes örökjogatt felírású címében van elhelyezve, tehát az özvegy élvezeti joga, nem tisztán haszonélvezet az Optkv. 509--520. §-ok értelmében, hanem korlátolt tulajdonjog, a haszonélvező jogaival és kötelezettségeivel; következően az özvegy joga örökösödési természetű is; mindezekből folyik tehát az, hogy az emiitett előző perben alperesként szerepelt P. J. 1. L.-nak mind a két jelen perbeli alperes örököse lévén, ők az örökhagyóval egy személynek tekintendők. Ezek szerint a n.-i 114. sz. tjkvben foglalt vonatkozó ingatlanok haszonélvezeti jogát illetően ugyanazon felek között ugyanaz a jog tétetett periárgyává, amely a felperes és az alperesi jog előd között lefolyt perben érdemleges eldöntés tárgyát képezvén, az emiitett ingatlanokra vonatkozóan a haszonélvezeti jog szempontjából itélt dologról van szó s igy ujabban — perújítás mellőzésével — nem képezhette döntés tárgyát az, megilleti-e a felperest az emiitett ingatlanokra vonatkozóan a haszonélvezeti jog ? Az 1909. V. 405/2. sz. a. csatolt iratokból pedig az tűnik ki, hogy P. J. alperesi jogelőd, mint végrehajtató, a jelen perbeli felperes elleni 30 korona iránti követelése felhajtása céljából kielégítési végrehajtás utján, a vhjts. törv. 213. §-ára utalással lefoglaltatta a felperesnek a n.-i 1054. sz. tjkvben 415., 416. hrsz. alatt felvett és a végrehajtást szenvedő által telekkönyvön kívül birtokoltnak jelzett ingatlan haszonélvezetét. Ezzel tehát maga a felperessel szerződést kötő alperesi jogelőd ismerte el azt, hogy a jelen pernek szintén tárgyát képező szóban forgó ingatlanra nézve a felperesnek haszonélvezeti joga van; következően erre az ingatlanra vonatkozóan a haszonélvezeti jognak a felperes javára leendő tlkvi bekebelezését illetően a felebbezési bíróság már a fenti alapon helyesen rendelkezett azzal a különbséggel, hogy az alkalmas okirat nem adása esetében az Ítélet alapján a felperes közvetlenül a tlkvi hatóságnál kérheti a bekebelezést. Ezek után a további kérdés az, hogy a n.-i 1054. számú tjkvben 1., 2. rend alatti kaszálókra vonatkozóan is megilleti-e a felperest e perben vitatott haszonélvezeti jog ? E részben kellett tehát vizsgálni csak a fent kiemelt felülvizsgálati panasznak mibenlétét. Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben nem jelölik ugyan meg azokat a tanukat, kiknek vallomásait a felebbezési bíróság figyelmen kivül hagyta, de nyilvánvaló a panasz tartalmának előadásából az, hogy a P. Á. tanú vallomásának figyelmen kivül hagyása miatt panaszkodnak. Ez a tanú vallotta ugyan azt, hogy a felperes és alperesi jogelőd közötti szóban forgó szerződés létrejötte alkalmával a felperes javára nem haszonélvezet, hanem a tartás lett kikötve s bár a felebbezési bíróság e tanúnak nem a jelen perben, hanem a fent említett 1904. Sp. II. 596. sz. előző perben tett vallomására utalással is állapította meg a tényállást, holott az előző perben tett tanúvallomás nyilván csak a n.-i 114. sz. tjkvben foglalt ingatlanok életfogytig tartó haszonélvezetének az 1903. április 2-án kelt nyilatkozat szerinti fenntartására vonatkozhatik, de miután a felebbezési bíróság a tényállást S. F., a szerződést készítő tanúnak azon vallomása alapján, hogy tanú emlékezete szerint a felperes nemcsak a n.-i 114. sz. tjkvben foglalt, hanem az 1054. sz. tjkvben, tehát az írásbeli szerződésben foglalt összes ingatlanokra vonatkozóan kötötte ki magának a haszonélvezeti jogot, a mit támogatottnak látott az A. J. tanú és P. N. az előző perben kihallgatott tanú vallomásával, valamint azzal, hogy a felperes az alperesi jogelőd haláláig használta is azokat, továbbá a felperesnek elfogadott eskü alatti vallomása lényegileg a haszonélvezeti jog fenntartására utal, ily körülmények között nyilvánvalónak kell tekinteni azt. hogy a felebbezési bíróság a fenti bizonyító adatokkal szemben, P. Á.-nak ebben a perben tett vallomását figyelemreméltónak nem találta, mert hiszen kiviláglik az ítéletből, hogy a felebbezési bíróság a többrendbeli s összevágó ellenkező adatokat látta elfogadhatóknak. Ezek szerint lényeges eljárási szabálysértés hiányában a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban iránvadó tényt képez az, hogy a szerződő felek valódi akarata az volt, hogy a felperest a n.-i 1054. sz. tjkvben 1., 2. rdsz. alatti ingat-