Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 13. szám - Az uj moratóriumrendelet

38. oldal. Jogesetek Tára 12. szám. lanokra nézve is megillette a haszonélvezeti jog és csak tévedésből maradt ez is ki a szerződésből, következően az erre vonatkozó telekkönyvi bekebelezést is tartoznak tűrni az alperesek. A peres ingatlanok birtoklására vonatkozóan csak azt hozták fel az alperesek felülvizsgálati kérelmükben, hogy ők csak a 415., 416. hrsz. ingatlant használják, a többinek birtoklása nincs igazolva. Ez a panasz azért nem jöhet figyelembe, mert a febbezési bíróság megállapította azt a további tényt is, hogy a peres ingatlanokat az 5268/1. hrsz. alatti kivételével, melyre vonatkozóan a birtokbaadás nincs is elrendelve, az alperesek birtokolják. Hogy e tény megállapítása mely jogszabály megsértésével történt volna, tüzetesen előadva nem lévén; a felülvizsgálati eljárásban ez a tényállás is irányadó, a miből folyóan helyesen vannak az alperesek kötelezve a n.-i 114. sz. tjkvben 5., 6. rdsz. alatti ingatlanok birtokba bocsátására s az elvont hasznok megtérítés ere is, mert a fenti ingatlanok tekintetében itélt dolgot csak az képez, hogy a felperest megilletett haszonélvezeti jog a telekkönyvben kitüntetendő, de a birtoklás és ezzel szoros összefüggésben levő elvont haszon kérdését illetően ezekre az ingatlanokra vonatkozóan is csak ebben a perben kellett dönteni. Az ítéletnek részbeni megváltoztatása mellett is az alperesek helyesen vannak a per- és felebbezési költségek viselésére kötelezve, mert az elutasítás oly részre vonatkozik, a mi a költség szempontjából figyelembe nem jöhet. 1915. január 18. 58. Ámbár a minisztérium további intézkedéséig végrehajtási árvérést foganatosítani nem lehet, a kielégítési végrehajtás foganatosítása után beterjesztett iratok az 1881: L.X. t.-c. 91. §-a szerint a kiküldöttnek v.sszaadandók, de azzal a kijelentéssel, hogy az eljárást csak a minisztérium további intézkedése után folytassa. 4510/1914. A kolozsvári kir. itélötálla : Az első bíróság végzését helybenhagyja. Indokok: Az 5761/1914. M. E. sz. rendelet 8. §-a értelmében 1914. évi augusztus 5-től kezdve a minisztérium további intézkedéséig végrehajtási árverést foganatosítani nem lehetett. Az első bíróság tehát 1914. évi augusztus 5-én helyesen adta vissza az iratokat a kiküldöttnek azzal, hogy az eljárást csak a minisztérium további intézkedése után folytassa, miért is végzésének e része fenntartandó volt. Amennyiben a minisztérium további intézkedése folytán jelen ügyben az eljárás tovább folytatható, ugy a íelfüggesztés hatálya önmagától megszűnvén, annak igazolása mellett végrehajtató az eljárás folytatását épen az első bíróság végzése sérelmezett részére tekintettel kérheti a kiküldöttnél, akinek intézkedése ellen esetleg előterjesztéssel élhet. 1914. december hó 21. * Mivel az árverés elrendelése a bíróság hatáskörébe utaltatott s mivel a minisztérium kérdéses intézkedésének kibocsátási ideje bizonytalan, bizonytalan ideig pedig a kiküldött az iratokat magánál nem tarthatja, a fenti megoldásnál helyesebb eljárás az, ha az iratok visszatartatnak s az ügy nyilvántartásba vétetik. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Temesvári Ciijula kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. 59. A Kiváltás lehetősége az átvevőre csak akkor áll he, amikor az áru kiadását a vasúti üzl.-szat>. 76. §-a szerint birtokába került értesítő bemutatása ellenében a leadó állomástól követelhette, feltéve, hogy ezidőben a letiltó rendelkezés csakugyan fel volt oldra. 1914. G. 324/2. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét feloldja. Indokok: Alperes védekezésének súlypontja azonban, hogy az a 2 hordó bor, melynek vételárát felperes e perben követeli, hamisított. _______ E védekezés alaposságát a kir. ítélőtábla az 1893 : XVIII. tc. 204. és 197. §-aira tekintettel, a megtámadott Ítéletben megállapított tényállás kiegészítése mellett az egyik 395 liter űrtartalmú hordó borra nézve meg is állapítja. A felperes kezdeményezésére ugyanis 1913. évi augusztus 12-én mind a két hordóból hatósági uton vett borminták felől a kolozsvári állandó borvizsgáló szakértő bizottság által 1913. évi november 1-én 1812/1913. szám alatt adott az iratok között fekvő vélemény szerint a 395 liter űrtartalmú hordóban levő bor üres, testnélküli, silány, penészes izü folyadék, amely vizezett s ennélfogva az 1908. XLVH. tc. 5. §-a szerint hamisított. Tekintettel már most arra, hogy felperes iparszerüleg üzi a borkereskedést, akiről tehát fel kell tenni, hogy az általa eladott bort elküldése előtt szakszerűen megvizsgálja, megállapítható az is, hogy felperes a bor fenti minőségéről az elküldés előtt már tudomással birt, amiből következik, hogy felperesnek az elküldés körül tanusitott eljárása a 395 liter űrtartalmú hordóban foglalt borra nézve az 1875 : XXXVÍI. tc. 350. §-ában irt csalást minden esetre magában foglalja s alperessel szemben a törvénynek 346. §-a alkalmazást nem nyerhet. Alapos tehát alperesnek az a felülvizsgálati panasza, mely szerint erre a hordó borra vonatkozóan a felhívott törvényszakasz megsértésével mondotta ki a felebbezési biróság a rendelkezésre bocsátást elkésettnek. S minthogy a szóbanforgó, hamisított s forgalomból kizárt bor vételára nem követelhető, a felebbezési biróság e hordó bor vételárának megítélésével anyagjogi szabályt sértett. A másik hordó bor hamisított volta sem a fentebb említett véleményből, sem más e helyen figyelembe vehető peradatból megállapítható nem lévén, annak mint szintén kifogásolt árunak kellő időben és kellő alappal történt rendelkezésre bocsátása megvizsgálás tárgyát kell hogy képezze. A felebbezési biróság azt a tényállást állapította meg, hogy alperes mielőtt még a leadó állomás őt az áru megérkezéséről értesítette volna, 1912. évi március 16-án megjelent az állomás elöljárójánál s bejelentette, hogy az árut, mivel azt meg nem rendelte, nem fogadja el; ebben az időben az áru kiadása ugyan felperes részéről le volt tiltva, de felperes az erre vonatkozó rendelkezést még a vasúti értesítés kiadása előtt visszavonta s alperes arról tudomást sem szerzett. A felebbezési biróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy alperes innen kezdve az árukiváltásával saját mulasztása révén késett 1912. évi április 13-ig s mivel a bor rendes kezelés mellett 8, 10 nap alatt megvizsgálható lett volna, alperes a kiváltás idejében érvényesített minőségi kifogásával a törvény 346. és 349. §-ai szerint elkésett. Ezzel szemben alapos az a felülvizsgálati panasz, hogy a felebbezési biróság jogszabálysértéssel állapította meg azt, hogy alperes az árut már március 16-án kiválthatta volna. E tekintetben közönbös az, hogy alperes ekkor az áru megérkezéséről magánúton már tudott; a kiváltás lehetősége rá nézve csak akkor állott be, amikor az áru kiadását a vasúti üzl. szab. 76. §-a szerint birtokába került értesítő bemutatása ellenében a leadó állomástól követelhette, feltéve, hogy ezidőben a letiltó rendelkezés csakugyan fel volt oldva. Ámde a felebbezési biróság nem állapított meg tényállást abban a tekintetben, hogy alperes mikor vette az értesítőt, az az irányban elrendelt bizonyítást fel nem vette; az a ténymegállapítása pedig, hogy alperes az árut már március 16-án kiválthatta volna, ellentétben áll K. J. állomási elöljárónak ama tanúvallomásával, hogy a feloldás csak az innen számított 8-ik napon következett be; végül nem kimerítő az indokolás ama ténymegállapítás körül sem, hogy alperes a letiltásról egyáltalán nem értesült s ez okból neki a feloldásról nem kellett értesülnie. Az ekként az 1893: XVIII. tc. 35. és 64. §-ai ellenére hiányosan megállapított tényállás alapján a jogvita az alperes által a 407 literes hordó borral szemben emelt minőségi kifogás szempontjából el nem birálható. De nem lehet határozni a 395 literes hordó bor vételára felett sem, mert a felebbezési biróság eltérő jogi álláspontja miatt tényállást nem állapított meg abban a tekintetben, vájjon a 407 liter űrtartalmú hordóban levő bor ugyanazonos volt-e ugy miként azt felperes az 1913. évi december 22-én tartott rendőrhatósági tárgyaláson állította, a 395 literes űrtartalmú hordóban levő borral. Végre nem állapított meg tényállást a felebbezési biróság a viszonkeresetre vonatkozóan sem. Dönteni tehát ezúttal a fölött még részben sem lehetett. Ezeknél fogva az 1893 : XVIII. tc. 204. §-át kellett alkalmazni. 1914. évi november hó 24. Nvomatott Gombos Ferenc .Lyceum*-könyvnyomdában, Kolozsvárt, Deák Ferenc-u. 12.